Ars longa, vita brevis

Paphnutius

Desdemona háza a Canal Grandén

Venezia mesék

2018. május 21. - Paphnutius

contarini_fasan.jpg

 

 

Desdemona háza

Contarini Fasan Palota

 

Sok monda övezi e házat

- egy biztos-

átjárta szerelem, s bánat;

hogy Palma Querini élt itt,

vagy Desdemona,

nem tudja csak a lagúna,

de az bizony hallgat;

hogy Nicolo Contarini

szíve hasadt meg itt, vagy

Cristoforo Moro lelke szakadt;

bizony már Shakespeare-nek

is csak egy legenda maradt.

 

Desdemona háza a Canal Grandén

 

A Grand Canal minden épületéhez sok rejtély és titok kapcsolódik. A Basilica della Salute előtt, a gyönyörű Contarini Fasan Palace található, amely a hagyomány szerint Desdemona háza. Szép kis gótikus palota, elegáns, faragott erkéllyel, jobbján a Morosini palota, balján a Contarini Palace.

A legenda szerint egy velencei hős katonavezető, Nicolo Contarini élt itt, aki a törökök elleni háborúban, az 1500-as évek első felében harcolt. Bőre sötét volt, ezért úgy hívták: a Mór.

Az ő története kicsit más, mint Shakespeare-é. A hős feleségét itt Palma Querini-nek hívták, aki szenvedett férje féltékenysége miatt. A nő visszatért eredeti családjához, mert azzal vádolta férjét, hogy az meg akarta fojtani. A férfi később visszacsalta a házba és megfojtotta.

Egy másik monda szerint, Shakespeare nevezte el Othello-t, Cristoforo Moro*-ról (innen a beceneve "a mór"), aki a velencei flotta admirálisa volt. 1505-ben kinevezték Ciprus helytartójának. 1508-ban 14 gályával visszaindult Velencébe. Candia felé hajóztak (a mai Kréta, akkor a Velencei Köztársaság része), a feleség titokzatos körülmények között, utazás közben eltűnt. (Tulajdonképpen, ebben a változatban is megfulladt!) 1515-ben újra megházasodott. Feleségül vette egy lezzei nemesember, Donato lányát, aki egy igen nehéz természetű hölgy volt, ezért fehér ördögnek (Demonio Bianco) hívták a háta mögött. Így lett Shakespeare hősnője Desdemona. Így került a történetbe Ciprus.

*(Nem keverendő össze a sokkal híresebb velencei dózséval, akit szintén így hívtak, 1462-től 1471-ig, haláláig töltötte be tisztségét.)

Az Othello-t Shakespeare 1603 körül írta. A dráma, a féltékenységről szól, amit fondorlatosan önös érdekek szolgálatába állítanak. Fő forrása Giovanni Battista Giraldi– Száz rege /Hecatommitti/ című mesegyűjteménye. Ebben dolgozza át Cristoforo Moro történetét Giraldi. Shakespeare pedig ebből fejlesztette tovább a történetet. A Száz rege történetében Desdemona az egyetlen megnevezett szereplő. A név görög eredetű, jelentése szerencsétlen, az olasz nyelvben pedig, démontalan. A többi szereplő nem kap személynevet a történetben. Az eredeti történetben, egy zászlós epekedik Desdemona után, de az elutasítja őt. Ezért bosszút áll a mór felhasználásával. Othellóval ellentétben Giraldi mórja nem bánja meg szeretett feleségének megölését. Ezután a mór és a zászlós elmenekülnek Velencéből, de később megölik őket.

De hogyan került ebbe a házba Shakespeare Desdemonája?

Friedrich Nerly, más néven Nehrlich (1807. Erfurt, Németország - 1878. október 21. Velence, Olaszország) türingiai származású festő volt és Velencében élt. Itt Cavaliere Nerlivé néven alkotott. Az 1850-es évek táján megfestette a Santa Maria dell’Orto negyedében levő, úgynevezett Othello-házat, a Casa dei Mori-t. Ezt azért hívták így, mert valamikor Morea-beli görögöké volt. Azért, hogy a képnek párja is legyen, vászonra vitte a Santa Maria della Salute templommal szemben álló Contarini-Fasan-palotát, és tréfából azt mondta rá, hogy ez a Desdemona palotája. Idővel kezdett elterjedni a palota „új neve”. Ekkor a festő próbálta elmagyarázni, hogy e nevet csupán poénból adta a képén látható palotának, nem hittek neki. A név rajtamaradt örökre.

friedrich_nerly_german_the_palazzi_contarini-fasan_and_contarini_venice.jpg

Friedrich Nehrlich festménye a palotáról, amit tréfásan Dezdemóna házának nevezett

De, ha Othellonál járunk, egy másik velencei épület is viseli a nevét, a Campo dei Carminin. Talán úgy történhetett, hogy a Guoro családé volt, s a nép e nevet összetévesztette a moro szóval.

Forrás: olasz források mellett felhasználtam, Tóth Béla mendemondák című, 1900-ban megjelent könyvének ide vonatkozó részeit.

A bejegyzés trackback címe:

https://paphnutius.blog.hu/api/trackback/id/tr7213989842

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.