Cák - Pincék, a hegyek alatt
A Cáki pincesor a falu északnyugati szélén húzódik, a Kőszegi-hegység aljában, egy hűvös, árnyas völgyben, ahol évszázadok óta ideális mikroklíma uralkodik a borászkodáshoz.
Az itt álló mintegy tizenöt présház a 18–19. században épült, és főként szőlőhegyi gazdák – sokan közülük horvát származásúak – használták őket.
A pincék nem lakóépületek, hanem tisztán gazdasági funkciót láttak el: szőlőpréselésre, must- és bortárolásra szolgáltak, föléjük sokszor csak időszakosan húzódtak be a gazdák.
Építésükre jellemző a vastag, vályog- vagy kőalap, fafödém, fehérre meszelt fal, és a kézzel kötött nádtető, amely ma már ritkaságszámba megy. 
Több pincén még ma is láthatók a régi eszközök: szőlőprés, kádak, taposókád, sőt, a padozatba vájt kis csatornák is, amelyeken keresztül lefolyt a must. 
A pincesort a Savaria Múzeum 1970-es években mentette meg a pusztulástól, ekkor került sor a műemléki védelemre és az állagmegóvásra is. 
A helyszínt ma is múzeumi intézményként kezelik, időszakos nyitvatartással és tematikus programokkal – például szüreti bemutatókkal és kézműves foglalkozásokkal. 
A legtöbb pince már nem használatos aktívan, de a hagyományos borkultúra emlékét őrzik, különösen az, amelyet eredeti állapotában rendeztek be. 
A környékbeliek és a szakmabeliek szerint itt tapintható a régi szőlőhegyi kultúra lelke: a közösségi munka, a bor körüli élet és az évszakok rendje. 
A Cáki pincesor nemcsak építészeti gyöngyszem, hanem identitáshordozó emlékhely is.
/2025. július/
