Rávitt a lélek, hogy összeszedjek néhány fontos lemezélményt az életemből. Ez csak a könnyűzenére vonatkozik, hisz nem csak azt hallgatok, 50%-ban nem. Próbáltam röviden életrajzi kötödéseket is beleszőni. Ez olyan, mintha az életem egy része lemezekben lenne elmesélve. Nem kell ezt feltétlenül végigolvasni. Vastaggal vannak a címek. Gyorsan végig pörgethető. Aki kíváncsi itt-ott beleolvashat a miértekbe.

Omega 10000 lépés, 1969

Kiskoromban nagyon sokat hallottam az Omegának ezt a lemezét. Aztán az Omega sokáig a kedvencen is volt. A szerintem legjobb magyar beat-rock lemezük, a Nem tudom a neved és az űrkorszakuk első és második darabja az Időrabló és a Gammapolisz, hatalmas kedvencek voltak.

LGT – Bummm!, 1974

Még a Szabad Európás tinédzserpartik alkalmával hallottam sok LGT számot, főleg erről a lemezről. Barta számait imádták a népek. Később az LGT fő kedvencé vált és a Loksi című dupla brutál jó, még manapság is. Kivételes élmény volt a Vígszínházban látni a lemez bemutató koncertet.

Cseh Tamás – Fehér babák takarodója, 1979

Cseh Tamást egy előadása alkalmával zártam a szívembe. A Frontátvonulás című előadás 1979-1983 között volt hallható, ekkor már lemezen is kiadták. Faltam Cseh Tamás lemezeit. Az Antoine és Désire, A levél nővéremnek és a Fehér babák takarodója máig is rendszeresen hallgatott lemezek. Talán az utóbbi a fő kedvenc.

Led Zeppelin – Presence, 1976

A Led Zeppelin I. stílusalkotó és iránymutató volt a brit rockbandák számára, innen találtak igazán magukra. II, III, IV lemezeik mestermunkák, mint az összes.

A Presence viszont számomra különleges. Emlékszem, már alig vártam, hogy megjelenjen és Komjáti Gyuri bácsi lejátszotta az egész lemezt a Kossuth rádióban. Persze, hogy ott vártam egy 2*45 perces Sanyo kazettával. Így aztán ez volt a legtöbbet hallgatott Zepp…

Később, a posztumusz kiadott Coda című lemezhez fűzött érzelmi viszony, mivel Athénban sikerült megvásárolnom 1983-ban.

Black Sabbath – Vol. 4, 1972

A Black Sabbath nagyon sötét, nagyon kemény zene volt abban az időben. Az Iron Man, a Paranoid igazi stílusalkotó dalok. Először a Sabbath Bloody Sabbath című lemez részleteit hallottam. Imádtam, de az egész lemezanyaghoz nem tudtam hozzájutni. Később szereztem egy amerikai kiadású, korongján sérült, de jól lejátszható Sabbath-ot, ez volt a Vol. 4.

Uriah Heep – Firefly, 1977

A Uriah Heep néhány slágerét játszotta időnként a rádió. A Gypsy, a July Morning, a Lady In Black azóta is slágerek. De nem lehetett lemezen megvásárolni. Az első teljes zenei anyagot egy jugoszláviai nyaralás során, 1979-ben szereztem műsoros magnókazetta formájában. Ez volt a Firefly. Mindig is kedvenc marad, pedig minden lemezét megszereztem később.

Deep Purple – In rock, 1970

A Deep Purple, egy jó kapcsolatokkal rendelkező évfolyamtárs jóvoltából az osztálykirándulások nagy kedvence volt. Nekem talán ez áll a szívemhez legközelebb, de ahogy leírom, van egy kis lelkiismeret furdalásom.

Pink Floyd – Wish you were here, 1975

A csodált, misztikus Pink Floyd. Kártyaképeit vásároltam a trafikokban 2 forintért. 1975-ben hallottam először. Belebolondultam. Éppen szerelmes voltam egy, nálam egy évvel idősebb, nyolcadikos lányba és állandóan a Shine On You Crazy Diamond-t hallgattam. Pedig az nem szerelmes dal, de akkor még ezt nem tudtam. Aztán hamar megszereztem másolt magnókazettán a The Dark Side Of The Moon-t, a rádióból hozzájutottam az Animals-hoz. … és lassan örök kedvenc lett a Floyd is.

Jethro Tull – Songs from the wood, 1977

A Jethro Tull együttesről csak hallottam, amikor ezt az anyagot műsoros magnókazettán megszereztem. A már említett jugoszláviai nyaraláson egy nálam idősebb fiútól megkérdeztem, hogy a Jethro Tull jó(?), azt mondta: jó. Megvettem. Rögtön beleszerettem.

Azóta a repertoárjuk minden elemét ismerem, de a kedvenc ez maradt.

Sex Pistols – Never Mind The Bollocks Here's The Sex Pistols, 1977

Ezt a zenei anyagot még a megjelenés évében sikerült meghallgatnom, egy osztálytárs szülője révén bekerült kazettáról. Elemi őserő. Egyszerű, primitív, hatásos. Fort a vérem, ahogy hallgattam. Még ma is tűzbe hoz!

Rolling Stones - Miss You, 1978

A Stones az alap. Az állandó kedvenc. Minden lemezét ismerem. Próbálkoztam vele, hogy találomra kiválasztott lemezét hallgattam az autóban hetekig. Tökéletes volt. Aztán egy másikat. Időt adva, minden szám felfogásához, Akkor az volt a legjobb…

A Miss You azért, mert az volt az első nekem, erről is a Far away eyes-

Piramis - Szeress!, 1993

A piramis első 3 lemeze minden magyar fiatalra hatott. Ez a koncert abban több számomra, hogy egy rég látott Piramis fantasztikus tündöklése volt a BS színpadán. Jó magam is élőben élveztem.

Hobo Blues Band – Vadászat, 1984

Imádtam Hobó koncertekre járni. Ez a lemez pedig stúdiómunkásságuk csúcspontja.

Beatles - Let it Be, 1970

Gyerekkoromban megkerülhetetlen volt. Persze mire igazán felfogtam a zenehallgatás örömét, már nem léteztek. Inkább a tagok szólólemezeit kedveltem, pl Lennon Imagine-jét, de később meghallgattam sokszorosan minden lemezét, természetesen saját gyűjteményből. Utólag azt mondanám az utolsó lemezei voltak hozzám közelállóak, ezek közül is a legutolsó.

Berki Tamás – Igazi paradicsom, 1984

Ez a lemez nálam alap, amióta meghallottam. Egyszerűen jó kedvem lesz tőle. Kell ennél több? Volt szerencsém a debreceni dzsesszfesztivál, egy éjszakai Jam sessionjén egész a közelében hallgatni, ahogy egy bár lépcsőjén ülve énekel és mi körülötte.

Frank Zappa – One Size Fits All, 1975

Zappa unikum. Nem, hasonlítható sehova. Zenéjében ötvöz, átalakít mindent. Én a Yo Mama című felvételét hallottam először. Korábban már olvastam róla Ungvári Tamás jóvoltából. Aztán törekedtem, hogy az egész életművét magamévá tegyen. 50 nagylemez között, már nehéz választani. A One Size Fits All, mellett talán a Hot Rats, a Bongo Fury, a Sheik Yerbouti, az Apostrophe’ és a Tinsel Town Rebellion a legkedvesebbek. Tény, hogy a ’80-as évek nálam főleg Zappa jegyében teltek.

Eagles – Hotel California, 1976

A Hotel Californiát a Vasármapi koktél című legendás rádióműsorban hallottam először. Lenyűgöző volt. Nagyjából két év múlva megszereztem kazettán. Nem értettem, hogy lehet egy lemezt telerakni lassú számmal. Mégis állandóan ezt hallgattam. Évtizedekig meghatározó eleme lett az Eagles, a zenehallgatásaimnak és ma is szívesen veszem, ha szól.

Peter Hammill – The Silent Corner and the Empty Stage, 1974

Tinikorom végén főleg progresszív rockot hallgattam. Ezen az úton az ember hamar eljut a Van Der Graaf Generator nevű formációig. Foglyul is ejti az embert. Van, akit élete végéig elkíséri ez a zene. Ezen együttes vezéralakja Peter Hammill. Az ő szólómunkássága ugyanolyan jelentős, mint együtteséé. Nekem ez mindmáig kedvenc.

Genesis - Live, 1973

A Genesis, a brit és a világ prog rockjának meghatározó együttese. Megkérdőjelezhetetlen mérföldkő. A Nursery Crime, a Lamb Lies Down On Broadway, a Foxtrott remekművek… és ez a koncert is az! Volt szerencsém a Népstadionban látni őket, ahol a Mama című lemez diszkós dalai voltak előtérben, de a nagy klasszikusok is elhangoztak.

Queen - A Night at the Opera, 1975

Ezen van a Bohemian Rhapsody, kell ennél több? A Queent az első lemeze óta ismertem, a rádióban bemutatták a lemezeiket. Aztán 1986-ban a skalpjukat is begyűjtöttem, mert ott voltam a legendás és egyetlen budapesti koncertjükön.

AE Bizottság – Kalandra fel!, 1983

A dadaista lemez. Soha nem gondoltam volna, hogy a dadaizmus zenében is megfogalmazható, Nekik sikerült. Először akkor hallottam őket, amikor a Hajógyári sziget legelső koncertrendezvényén, a Fekete bárányok koncerten előzenekarként felléptek. Sokkoló volt a rock-blues rajongók körében.

Syrius – Széttört álmok, 1976

A magyar zene leginkább elpazarolt együttese. Világsztárok lehettek volna. A jazz-rock úttörői voltak. Ausztráliában megjelent Devil’s Mascarade nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő.

Szörényi Levente – Utazás, 1973

Rongyosra hallgatott lemez. Az Utazás állandó kedvenc. Szörényi többi szólólemeze is intellektuális telitalálat, kisebb sikerrel.

Yes – Relayer, 1973

Anderson hangja egyéni, Minden Yes lemeznek sava-borsát adja. Vangelissel is nagyot alkotott. A Relayer című album az egyik fénypont, rajta a Gates of Delirium opusszal. A Tales From Topographic Oceans a másik.

Colosseum – Valentyne Suite, 1969

Ez a brit blues rock banda fantasztikus zenészeket adott a világnak. Első 4 lemezük közül bármelyiket ideírhattam volna. Az énekes Chris Farlowe, minden idők egyik legjobb énekese, Jon Hiseman pedig sokáig a kedvenc dobosom volt. Annyira szerettem ezt a bandát, hogy az öt legjobb között szerepelt nálam nagyon sokáig.

Miles Davis – Isle of Wight Festival, 1970

A free/be bop jazz koncert most is nálam van mindig. Miles Davis, megkerülhetetlen a jazzben. Ikon.

Aki ért hozzá, annak ez a felállás mindent megmagyaráz:

Miles Davis – trumpet / Gary Bartz - alto saxophone, soprano saxophone

Chick Corea - Hohner electric piano / Keith Jarrett - electronic organ

Dave Holland - electric bass / Jack DeJohnette - drums

Airto Moreira - percussion, cuica

Airto Moreira-t volt szerencsém látni, egy Kisstadionbéli koncerten, Al Di Meola csapatában játszott.

John Mayall – Blues from Laurel Canyon, 1968

Sokáig a blues számomra a brit bluest jelentette. Ez a lemez volt talán az, amelyet legtöbbször hallgattam. John Mayall-t, az első magyarországi fellépésén volt szerencsém látni. Felejthetetlen volt.

Chase – Chase, 1971

Minden, amit egy trombitából ki lehet hozni a jazz-rock műfajában. Kikértem apám véleményét a zenei teljesítményről. Kürtön játszott nagyon sokáig, de minden rézfúvóson tudott, trombonon és pisztonon is. Felsőfokon éltette.

Hair, 1979

Erről nem tudok beszélni, túl vagyok szerintem az ötvenedik alkalmon. Házasság ez.

Jesus Christ Superstar, 1973

Ez a másik. A második feleség, vagy szerető. Ezerszer hallottam. Gillan fantasztikusan énekel benne. Mostanában Júdás és Karafás énekét kedvelem a legjobban. Annak idején nem igazán engedték, hogy elterjedjen az országban. Nekem is csak részletek voltak belőle.

Bob Dylan - Bringing It All Back Home, 1965

Dylan első 5 lemeze egyenértékű és utána is sok a kiváló anyag.

A 80-as évek elején Dylan kitűzőt hordtam, Dylan Thomas versek voltak a dzsekim zsebében és Oroszlányon egy játszótéren gitároztam. Nyakamban természetesen egy szájharmonika, úgy Dylan-esen.

Marvin Gaye - What's Going On, 1971

Let's Get It On, 1973. Ez a két lemez zenéjében és mondanivalójában is megkerülhetetlen a könnyűzene történetében. Rendszeren hallgatom őket manapság is.

Michael Jackson – Bad, 1987

Ennél a lemeznél fogadtam el, hogy érdemes hallgatni, de az utolsó5 lemeze kétségtelenül remekmű. Kicsit csalódás volt nekem a koncertje, talán mert nem voltam rajongó.

Velvet Underground & Nico, 1967

Szenzációsan jó, az érzékekre ható lemez. A Waiting for the Man, a Heroin és a Sunday Morning örök slágerek. Az énekes Lou Reed későbbi dalai, a Perfect Day, Take a Walk to the Wildside alapélményeim.

King Crimson – Islands, 1971

A végére hagytam állandó és fő kedvencemet. Ez a negyedik albuma. Talán ez a legegységesebb. Én karácsonyi lemeznek hívom a hangulata miatt. Ebben a listába további lemezei is benne lennének, ha egy előadótól többet is betennék.

Akit érdekel, mindenképpen hallgassa meg a következő lemezeket:

In the Court of the Crimson King, 1969 / In the Wake of Poseidon, 1970 / Lizard, 1970 / Larks' Tongues in Aspic, 1973 / Starless and Bible Black, 1974 / Red, 1974 / THRAK, 1995.

Az utolsó lemez bemutató koncertjén ott voltam a Petőfi Csarnok szabadtéri színpadon.

Fotó-EtienneHorvat

Őszi séta

Olyan őszies ez a május.

Tavaszian őszies.

Ősziesen tavaszos.

Szeszélyes.

Eszembe jutott egy őszi versem.

Amikor írtam tavaszias őszben indultam sétálni

az Öreg-tó mellé,

és őszies őszben értem haza.

Rögtön leírtam, ami az eszembe jutott.

Így született az Őszi séta.

Ez lett az első nyomtatásban megjelent versem.

Aztán néhány év múlva a Poet.hu 5. születésnapjára egy jubileumi kötetet szerkesztettek. Jagi (Jagos István Róbert; 1974-2018), aki a könyv szerkesztésében vezető szerepet vállalt, meghívta az antológiába az Őszi sétát. Örömmel fogadtam el, hiszen már vagy 4 éve publikáltam és nem gondoltam, hogy valaki emlékezik rá. Akkor úgy mondták, hogy a kötetbe a Poet irodalmi oldalon publikáló 7000 költő, százezer verse közül válogatták ki, a szerintük 100 legjobbat, amelyek reprezentálják az ország legnagyobb irodalmi oldalának szellemiségét és színvonalát.

Íme a vers:

Őszi séta

Vágyom a magányt.

Most jó! Minden csendes.

Lágy eső szemez, hangja oly kedves.

Nem fázom!

A tó felszínén apró redők.

Libbenők, némán egybekelők.

Idilli kép.

A végtelen felszínen, nézd!

Egy vadréce keresi kedvesét.

Elnézem soká...

Látom, vízcsepp hízik pici ágon.

Tiszta boldogság e világon.

Minő gazdagság!

Most enyém itt minden. A végtelen tér,

Kitárt karom körbeér.

Már indulok.

Magamhoz ölellek, hazaviszlek.

S ha megérkeztem, kiengedlek.

Láthatatlan kéked

Mosollyal tölti meg a szobát,

S a süteményillatú vasárnap délutánt.

A Környei-tó

Ezt a verset vasárnap délelőtt írtam. A pozitív hozzáállásnak meg lett az eredménye. A felhők elmentek, a szél sem fújt olyan erősen és biciklitúrára mentem. Itt még az előzményekről szólnak a sorok:

vasárnap délelőtti anzix

seszínű az ég

az erkélyen ülök

eddig csak szemerkélt

gondoltam megkávézok

idekinn

egyre jobban rákezd

a vadgesztenyék toronyvirágai

isszák

ahogy én is a nescafémat

ha tehetem itt kávézom

s hogy tovább tartson

szóba sem jöhet az eszpresszó

a balkonvirágaim gyönyörűek

a kedvenc címért

a kukacvirág és a büdöske

állnak állandó versenyben

felváltva vezetnek

a mentáim is

szépen bokrosodnak

túrázni készültem

délután

nem lesz belőle semmi

szerintem

mégsem szomorú

ez a délelőtt

kijönnek a gondolatok

majd mosott ruhákat hajtogatok

közben egy Vonnegutot hallgatok

aztán vár a konyha

bepácoltam

egy csomó húst

megtisztítottam

vagy két kiló krumplit

hadd egyenek a fiúk

én maradok

az új kedvencemnél

bulgur

calabriai paradicsommártás

pecorino romano

megszórva

sörélesztő pehellyel

vega kaja

Erika hatására

nem tudom történik-e velem

ma valami jó

de annak is örülni fogok

ha nem történik semmi rossz

s ha estére az ég is kiderül

az erkélyre beköszön az Esthajnal

Fotó-etiennehorvat

ihlet

ma úgy éreztem

végre le tudom írni

azt a történetet

a fiúk elmentek

övék az esti Tata

végeztem a házimunkákkal

egyedül én meg a klaviatúra

mire odajutottam

már elment az ihlet

de itt mozog bennem

ki akar jönni

meg lesz egyszer

mert állandóan

a szemem előtt pörög

ám este annyi a magányos lélek

mind akkor fáj nekik

az egyedüllét

szombat este van megint

és nincs összebújva tévézés

csak ez a rohadt cset

hát ráírok valakire

és ez az István

ez mindig ott van

erre rá lehet írni mindig

úgyis válaszol

biztos magányos ő is

hisz itt a szombat este

és mégis válaszol

Fotó-EtienneHorvat, 2019.

a mának élek

/Válaszvers Forró Hajnalka Így is című versére/

a mának élek

tervek is vannak

ám minden

idézőjelek közé szorítva

feltételes módban

saját jövőm másokban

él él sokáig él

ez már elrendeltetett

látom a mában

mindennap

látom a mában

és mi van velem (?)

a belsőmben vegetáló

újrakezdő tervekkel

azok már nincsenek

realitásba fulladva

lebegnek belső tengeremben

a lélek tengerében

már a mának élek

átgondolva mindent

azután a nap után

már minden leegyszerűsödött

már nem számítanak

a hezitálók

álőszinték

saját lelkükbe zárkózottak

saját lélektengerükben fuldoklók

nem tarthatnak fel

időtlenségük zárvány

kód nélküli enigma

nem vágyom

feltörni

megfejteni

nem várok tőlük semmit

nem várok rájuk

mert én már a mában élek

nem múltban és nem jövőben

a mában

Forró Hajnalka

Így is

Valahogy lesz így is,

csak így egyszerűen ,

mint, ahogyan megtelepszik

a csend hajam fodrában

és sorsom tenyerem vonalában,

mert zajtalan is felfordulhat

a szavaszegett világ,

ha elcsuklik a pillanat szava.

Valahogy lesz így is,

csak legyen ez a csend

még egy sornyit az enyém…

/2020.05.07./

Gisz

Ma délután elszállt egy vidám Gisz a klarinétból. Kirepült a nyitott erkélyajtón, át a szúnyoghálón. A grafitszínű, kopott járda fölött megtorpant egy kicsit. Nézelődött, tanakodott: vajon jön-e még egy másik hang, mondjuk egy Fisz, vagy egy Disz?

De nem történt semmi. Felkapott a friss áprilisi szellő vidám fuvallatára és már lebegett is a park felett. Ott aztán ezernyi ismeretlen hanggal találkozott. Lekottázhatatlan feketerigó dallal, verebek kakofón csivitelésével, szajkó-zajjal, turbékoló galambok beszédével. Minden hang vígan táncolt a levegőben. Tavaszköszöntők, üdvözlő tósztok hallatszottak mindenfelől és a háttérben elismerően susogott a frissen nőtt zsenge falevelek kórusa. Zsongott az éledő természet. Fiatalság, megújulás és életerő illatával itatódott át minden.

A kis Gisz végleg kiszabadult a panelházból, ahol a zajok vízhangosak, vagy tompák, kellemetlenek és zavaróak, kottázásra méltatlanok. Egy merész ötlete támadt: felszáll minél magasabbra, egészen a borotvahab alakú, dús felhőkig és onnan néz majd le a házakra és a városra. Rápattant hát egy felfelé siető léghullámra és már emelkedett is.

Először csak a tér fáit látta meg maga alatt, majd a hatalmas lakótömböt vette észre, ahonnan elindult, aztán már a távolabbi társasházas kolóniát is. Akkor hirtelen recsegő, krákogó hangokra lett figyelmes. Egy vadréce pár szállt el mellette. Utánuk nézett.

- Vajon hova igyekeznek?

Első gondolata az volt, hogy utánuk iramodik gyorsan és megkérdezi tőlük, de aztán lemondott a tervéről. Úgysem értenek az ő nyelvén, hisz sokszor még ő maga sem ismeri fel magát, ha a klarinéton gyakorló Peti nem fújja ki tisztán. Hát, hogyan értené meg akkor más az ő Gisz-nyelvét.

Távolabb, két szürke gémet vett észre, amint méltóságteljesen, szárnyukat vitorlázó repülőként használva, a város másik felén elterülő fás terület felé repültek. Utánuk eredt hát, nincs mire várni. Hamarosan hatalmas platánok fölé ért, aztán mocsári ciprusokat és egy kaukázusi szárnyasdió fát látott.

-Ó, milyen gyönyörűek! – szólalt meg tiszta, csengő Gisz hangján, hogy még egy híres karmester is elismerő pillantással illette volna.

Körbepillantott és észrevette a víz fölé hajló babiloni szomorúfüzet, arrébb egy kislevelű hársat, majd egy vén tölgyet. Úgy döntött, nem megy tovább, mert ez maga az Édenkert és egy tavaszi Gisz hangnak nincs is jobb helye máshol, mint itt a madárdalos tóparton, füzek, hársak, platánok és tölgyek között.

Hol egy sétáló szerelmespár vállán, hol kerékpározó kislány füle zugán, hol egy lágy fuvallatban hintázó levél fonákján megpihenni … mennyei időtöltés.

Ahogy így repkedett örömben túlcsordult szívvel, meglátott egy furcsa romos épületet. Úgy nézett ki, mintha földrengés döntötte volna romba, ám friss ifjonti logikájával hamar rájött, hogy szándékosan épült így.

- Ez a hely tökéletes lesz nekem, új lakhelynek. Bármennyit zenghetek tiszta Gisz hangomon, s tán még a madarak beszédét is megértem egyszer.

Így aztán ráheveredett a gótikus műrom egyik liliomos oszlopfőjének kőszirmára és tágra nyílt, csodálkozó szemekkel itta a tavaszt.

/Tata, Angolpark, 2015/

A környezet védelme mindenki számára fontos kérdés kellene, hogy legyen. Ennek egyik fontos eleme a nyersanyagokkal való takarékoskodás. Ezt mi a mindennapjainkban úgy érhetjük el, ha például egy dolgot többször is felhasználunk. Ehhez kreativitásra van szükség. Ez a történet a bányászok kreativitásáról szól és megemlékezik egy gyakorlatilag kihalt szakmáról is.

Történetek a Gutenberg-galaxisból

2, Az újság, mint a kreativitás fokmérője

„Ember vigyázz, figyeld meg jól világod:

ez volt a múlt, emez a vad jelen, -

hordozd szivedben. Éld e rossz világot

és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte,

hogy más legyen.”

Radnóti Miklós: Nem bírta hát... - Dési Huber István emlékére, részlet (1944)

Az könyvnyomtatás és egyáltalán a nyomtatás már több mint 500 éves. Ősnyomtatványnak az Európában, szedésnyomással, vagyis összerakható és szétszedhető betűkkel készült nyomtatványokat nevezzük, melyek a könyvnyomtatás feltalálásától, durván az 1450-es évektől kezdve 1500. december 31-éig készültek. Ettől kezdve folyamatosan fejlődött az iparág, a 20. század második feléig. Akkorra már teljesen elterjedt a könyv és az újság, széles néprétegekben. Sok falusi családban korábban csak a Biblia volt a mindennapos olvasnivaló. A század utolsó 50 évében az emberek sok könyvet olvastak, könyvtárba jártak. Aztán a tévéadások, mozifilmek némi időt kiszorítottak maguknak, de mivel az emberek megtehették, sok könyvet vásároltak. Azonban a Gutenberg-galaxis nem csak könyvekből áll, mint ahogy egy igazi galaxisban is vannak a csillagokon kívül, bolygók, holdak, üstökösök és meteoritok is.

Fontos alkotó eleme a galaxis rendszerének az újságok és magazinok. Ezek olcsóbbak, gyorsabban olvashatók, ráadásul naprakészek. Az 1970-es, ’80-as évek Magyarországán, mindennapos volt, hogy a családok újságokra fizettek elő, melyeket a postás, pontosabban az újságos kihordott a postaládákba. Szinte minden családnak járt egy országos napilap, a Népszabadság, Népszava, Magyar Hírlap, vagy Magyar Nemzet. A legbőszebb sportrajongónak járt a Népsport, de akinek nem járt, az is megvette minimum hétfőn, amikor a külföldi bajnokik tabelláit közölte. A budapestiek kora délután lefutottak az utcára, a friss Esti Hírlapért. „Esti a hírlap! Megjelent a friss Esti Hírlap!” – kiabálták a rikkancsok, melyek hozzátartoztak a belváros kora délutáni hangulatához. Sokan járatták még a megyei napilapokat, például Komárom megyében a Dolgozók Lapját. Ezen kívül a legtöbben megvásárolták a két humorlap legalább egyikét, a Ludas Matyit, vagy a Fülest. A gyerekeknek Dörmögő Dömötör, a fiataloknak Magyar Ifjúság és Világ Ifjúsága, a vidékiek imádták a Szabad Földet. A férfiak a Képes Sport, és Labdarúgás című hetilapokat vették. Volt még a Képes Újság, afféle kedélyjavítónak, na meg szilveszterre a Tollasbál. Aztán megjelentek a rádió, és tévé újságok, valamint a Pesti Műsor. Ügyes kezű asszonykáknak a Fürge ujjak, a Burda, férjüknek az Ezermester, az Autó – Motor, a Rádiótechnika, igényeseknek Lakáskultúra. A külföldről behozott, - kezdetekben becsempészett – képes magazinok, mint a Bravo, Melody Maker, a divat-, vagy erotikus lapok, akár évekig tartó vándorútra keltek, és igazi csereértékkel bírtak. Mondjuk egy vidéki fodrászat rangját megemelte, ha külföldi képes magazinokat lapozgathatott a vendég, amíg sorra nem került. Változatos, színes, izgalmas galaxis volt ez, megfizethető áron.

A magyar ember amellett, hogy szerette az újságokat, hasznosította is azokat. Az iskolákban minden évben papírgyűjtő versenyt rendeztek, amelyekre hatalmas mennyiségű papír gyűjt össze. Több teherautónyi mennyiséget szállítottak el ilyenkor a MÉH – be iskolánként. De nem minden papír került oda. A találékony magyar nép ezer felhasználási módját találta meg a már elolvasott újságnak. Szerencsére idővel eltűnt az a szokás, hogy toilet papírként használják, hiszen mérgező ólom van benne. Viszont nagyszerűen lehetett bele krumplit pucolni, aztán a héjjal együtt összecsomagolva mehetett a kukába. A szemetes zacskók elterjedése előtt a szemetes vödrök aljába tették, tisztán tartva ezzel a vödör alját. Költözködéskor, meszeléskor jól lehetett bele csomagolni a törékeny tárgyakat, de a karácsonyfadíszek is biztonságban voltak benne a következő évig. Nagyszerűen lehetett vele ablakot tisztítani. Később a személyautók elterjedésével, még használták a szélvédő tisztítására is. Meszelés után jól jött a parketta feltörlésére, festés előtt a földre. Festés után a rossz ecset csomagolására. Nélkülözhetetlen volt a szenes kályhákba, sparheltekbe, cserépkályhákba való begyújtáskor, de a gondos, tapasztalt turista a tervezett tábortűz gyújtásához, már előre becsomagolta a hátizsákba. Az átnedvesedett bakancsot, tornacipőt kitömve pedig biztosan megszáradt a lábbeli másnap reggelre. Számtalanszor hajtogattak belőle csákót, papírcsónakot, repülőt az ügyes apukák. Télen az utcai gesztenyeárusok is újságpapír tölcsérbe csomagolták a forró csemegét. Szóval az újságpapírt ezerféle módon hasznosította a magyar nép, másodlagosan, elolvasás után.

Ha megvizsgálunk egy galaxist, vagy akár a saját Naprendszerünket láthatjuk, hogy vannak nagyobb- és kisebb bolygók, sűrűbb anyagúak, vagy ritkábbak, forrók, fagyosak. Mindenképpen fel tudunk állítani rangsorokat, ha bizonyos szempont alapján összevetjük őket. Ha a Gutenberg-galaxist vizsgáljuk, lehet egy összehasonlítási alap az is, hogy egy újságot ki hogyan használ. Elolvassa és kidobja, esetleg otthagyja a metrón, vagy a vonaton, hogy más is lássa, stb. Hát lássunk egy olyan összehasonlítást, hogy ki tudja legtöbbször ugyanazt az a sajtóterméket felhasználni!

Az én tapasztalataimon nyugvó megállapításaim szerint ebben a versenyszámban a bányász nyerné a Gutenberg-galaxis bajnoka címet. A bányásznál elmésebb ember nem létezett a galaxis fénykorában. Ő képes volt egy újságot – hangsúlyozom, hogy ugyanazt az újságot! - hétszer is felhasználni!

Számoljunk hát! Megérkezett a postaládába az aznapi napilap. Kovacsevics József, becenevén Őzbak, a XVI. # vájára, a cinca-brigád egyik munkavezetője hazaérkezik a munkából. Felesége már kitálalta neki az ebédjét. Az ételsorból soha nem maradhatott ki a leves. A leveses tányér mellé letéve az aznapi újság, Népszabadság, vagy Népszava, ezt a kettőt olvasták a bányászok. Ha Párttag az illető, vagy annak készül, akkor Népszabadság, ha csak szakszervezeti tag, akkor Népszava. Esetünkben Népszava.

József a forró leves megfújása és az első kanálbemerítéssel egy időben rutinosan megfordítja az újságot és a színes hírekkel kezd. Aztán jön az utolsó előtti oldal, hirdetések, ezt gyorsan áthajtja a sportra. Ott aztán mindent áttanulmányoz a legapróbb hírekig. Végigolvassa a síugró, asztali tenisz, tenisz, vagy bármely más sportok eredménylistáját, de természetesen először a focihíreket, az összest, majd a többi csapatsport, aztán a magyar érdekeltségű események, aztán a maradékot.

A végére kerül az első oldalakra, hol a politikai, belföld, külföld hírei vannak. Mire ideér, általában végzett az evéssel, és ledől egy kicsit, arra a keskeny konyhai ágyra, mely az ajtó mögött bújik meg diszkréten. Itt szeret csak szunyókálni. A nagyágy éjszakára való. Jobb itt délután lepihenni egy kicsit, miközben az asszony a mosogatónál tevékenykedik, de olyan csendben, hogy az ő ura fel ne riadjon. Visszatérve a lényeghez József a konyhaasztalnál, a sportot, majd az ágyra dőlve a politikát olvasva, teljesítette az újság-felhasználás első módozatát, az olvasást.

A politikai elemző cikk olvasását már általában nem fejezi be, elnyomja az a kellemes kábulattal járó délutáni álmosság, amely az ebéd utáni emésztéssel egy időben következik be. Józsefünk ekkor elernyed, kezei már nem tartják az újságot. Az szépen a mellkasára borul, beteríti azt. Az emésztés során végbemenő fokozottabb hő kibocsájtás megreked a vezércikk alatt, kellemes langyos közérzetet biztosítva a férfi számára. Ezzel a momentummal megvalósul az újság felhasználásának második momentuma, a takarózás.

Aztán, amikor a gondos feleség észleli ezt az állapotot, az újságot uráról óvatosan leemelve, egy régi pléddel helyettesíti azt. Most lesz végre övé az újság. Gondosan átnézi, átlapozza, természetesen a sportoldalt kevésbé, a hirdetéseket pedig fokozott figyelemmel. Tulajdonképpen az a második személy által történő olvasás lehetne az újság felhasználásának harmadik módja, mondjuk úgy: „második személy által történő olvasás”.

Ezt a délutáni szunyókálást a munka után még fusizó, maszekoló bányászok lenézték. Ha valakiről kiderült, hogy munka után rendszeren aludni szokott, rákiabáltak a bányában: „Hé, Pajtás! Nekem ne magyarázzon olyan, akinek délutánonként a Pravda lebeg a pofája felett!” Szóval nem volt dicsőség a délutáni ejtőzés.

Reggelenként az asszonyka kel fel először 4 óra 20-kor. Míg a férfi összeszedi magát, reggelit készít neki, amit majd Józsi a bányában fogyaszt el a többiekkel együtt. Hogy mikor, azt brigádonként a szokásjog határozza meg. Ebben a brigádban a csapatvezető vájár gyomra pontosan fél nyolckor kordul meg minden nap, így a reggeli ekkor van. A feleség leszel két jókora karéj kenyeret, abból a békebeli kétkilósból. Levág hozzá két szelet ujj vastagságú szalonnát, a két kenyér közé teszi, majd összeborítja. Hozzá egy nagyobb fej vöröshagyma, és egy alma, Karácsony után néhány szem szaloncukor jár. Az egészet belerakja az előző napi újságba, és összecsomagolja. Tulajdonképpen az élelmiszer csomagolás a negyedik funkció, amire a napilapot felhasználják.

Ha eljött a fél nyolc, a fővájár gyomra megkordul. Mindenki abbahagyja a munkát, keres egy tiszta deszkát, vagy gerendát, amire rádobja a kesztyűjét –óvintézkedés aranyér ellen. Magára veszi a munkáskabátot –óvintézkedés vesegyulladás, és egyéb felfázások ellen, hátát az ácsolatnak vetve leül. A félig kinyújtott térdekre kerülnek az előző napi újságok, melyeket széthajtva tálalásra kerül a reggeli. Innentől az újság asztalként, vagy tálcaként szolgál. Ez már a papír ötödik felhasználását jelenti. Az étkezést egy időben kezdi, és egy időben végzi mindenki. Aki előbb befejezi, az sem ugrik rögtön a munkának, nem porolhat a többiek orra alá. Az evés szentség, meg kell adni a módját. Tehát, aki előbb befejezi, az beszélget a többiekkel, általában ekkor hangoznak el humoros formában a cukkolások, a pravdás célozgatások, politizálgatások. Ekkor még mindenki átforgatja a lapot, hátha kimaradt valamelyik tudósítás. Ez az alkalom megfelelő arra is, hogy az újságban olvasott írásokat megbeszéljék. Ezt nevezhetnénk harmadlagos olvasásnak, és egyben a hatodik felhasználásnak.

A munka újrakezdésekor az igazi bányász nem dobja ki a papírt, hanem gondosan összehajtogatva elrakja a szütyőjébe, „jó lesz az még valamire” megfontolásból. És igaza van! Például ha nagyon megizzadt kifelé menet a bányából, a mellkasára teszi, az inge alá, hogy megóvja izzadt testét a huzattól. De ha fázik a lába, mert vízben dolgozott egész nap, a kapcája pedig már átázott, beleteszi a csizmájába, de az is előfordul, hogy rájön a has-mars, és akkor bizony jól jön az a félrerakott papír. De ha még erre sem kerül sor, a papír visszakerül a kiindulási pontjára József otthonába, és még aznap begyújtanak vele a konyhába, vagy a fürdőbe. Ha ezekből a lehetőségekből csupán csak egyet számítunk be, akkor is hétszer használja fel a szorgos, takarékos és elmés bányászember a papírt.

A Gutenberg-galaxis hanyatlásával egy csomó minden megváltozott, ami miatt már nem használunk ennyi újságot, és nem használjuk fel ennyiszer az újságpapírt. A postaládákat elárasztó szórólaptömeg, pedig dühös és meggondolatlan cselekedetekre készteti az egyszerű embereket. Például, hogy a neki szánt papírlapokat el sem olvassa, hanem egyenesen a kukába, rosszabb esetben a földre szórja. Ilyet egykoron a szorgalmas parasztember, vagy eszes bányász sohasem tenne. Ezek a reklámanyagok is mind-mind sokszoros felhasználásra kerültek volna. De a galaxis hanyatlásával együtt számtalan dolog változik, hanyatlik. A körülmények és okok száma végtelen, csupán egyet szeretnék megemlíteni: Kihalt a bányász szakma.

VÉGE

változás

azt olvasom

új esélyt kapott a Föld

mert javul

a levegő állapota

a tengervizek állapota

meg delfinek úszkálnak

a velencei lagúnában

én is tapasztalom

több vadat látok

már nem csak az erdőkben

azt gondolom

az emberiség kapott új esélyt

lelassult

életterének tönkremenetele

sok állatfaj is esélyt kapott

lelassult

életterük tönkretétele

a növények is esélyt kaptak

bár a mezőgazdasági tevékenység

nem csökkent

etetni kell

az otthonülésbe kényszerített

tömegeket

a Föld már nagyobb

traumákat is túlélt

mint az emberiség

burka és teste

erősebb

mint az emberé

ha az emberek

a karantén után

gyorsan pótolni akarják

az elmaradt élményeket

a Föld elbírja majd

kicsit változik

neki mindegy

de a helyhez kötött milliók

új csapásokat fognak kapni

hőhullámok

bombázással felérő jégesők

hurrikánok

tornádók

tűzviharok

formájában

ám ezek lesznek a kisebb bajok

mindenki változó klímája

mindenki gondja lesz

az emberi szervezet

nem alkalmazkodik könnyen

csak jelez

új betegségekkel

új vírusokkal

új járványokkal

ha úgy gondolod

változtatni kell

a fejben még ma

jól gondolod

ha úgy gondolod

ráér

vagy nem kell

elvétetted az irányt

A Gutenberg-galaxis kifejezés az emberi kultúrtörténetnek arra a szakaszára utal, amelyben a nyomtatott könyv, mint ismeretközlő közeg kiemelkedő szerephez jutott.

„A káosz egyszerű rendszerek bonyolult időbeli viselkedése”¹

- Hát, ez egy káosz! – hallottam feleségem hangját valahonnan a hátam mögül. – Ez egy igazi káosz, egy-egy őskáosz! Mikor lesz ebből rend?

Mindig ez van lakásfelújítás után: kosz, rendetlenség, összevisszaság, káosz. Pedig most elővigyázatos voltam. Kitaláltam, hogy megvesszük azt a híres könyvtároló rendszert. Ez a legfontosabb. A könyvtárolás! Könyvünk az van bőven. Tele van velük minden. A régi szekrénysor összes polcai, a gyermekszoba polcai (8 db 90 centiméteres, és mind tele!), aztán az előszoba falaira is könyvespolcokat szereltem, és most már a bejárati ajtó felett is van két polc. Mindenhol könyv, és soha nincs meg semmi! Amikor sürgősen kellene valami, nem találom. A legfontosabb, vagy újabb szerzemények pedig mindenfelé heverésznek a lakásban, ahol egy tenyérnyinél nagyobb sík felület található. Egy helyre kellene gyűjteni legalábbis a javát! Így döntöttem, és amikor már a rendrakás fázisába értünk, elmentem, kiválasztottam, megvettem és hazaszállíttattam az áhított könyvtároló csodát. Hát most ezt kellene berendezni! Már korán, még a pakolás elején feladtam a végleges, logikus rendszerbe foglalást, mert akkor hetekig kellett volna könyvek tetején gubbasztanom. Így aztán az ideiglenes bepakolás mellett döntöttem, fogadkozva, hogy később mindent a logikus helyére rakok.

A káoszt én is érzékeltem, és ráadásul milyen érdekes ez a szó, főleg a mostanában divatkifejezésként emlegetett Káosz – elmélet² (a Jurassic Park óta még a gyerekek is használják). A mottóban említett forrás szerint:

„A káosz nem hagyományos, szabályos mozgás.

A káosz nem zaj.

A káosz a szabályos és a zajos mozgások közötti átmenet…

A káoszt a szabályos mozgástól az különbözteti meg, hogy véletlenszerű, a zajostól pedig az, hogy véletlenszerűsége a kevés összetevőelem erős (de egyszerű törvényt követő) kölcsönhatásából, a belső dinamikából adódik…

A káosz nem egyszeri instabilitás…

A káosz az állandósult instabilitás.”

- Hát igen, ez-az. Az állandósult instabilitás. Ezt érzem én is, ha keresek valamit. Teljesen kiszámíthatatlan, megtalálom-e. Így ennek a könyvszekrénynek a szükségessége egyenesen levezethető a Káosz-elmélet alapján.

Végre itt vannak a szekrények összeszerelve, fehéren, üresen, éhesen, könyvekre várva! Ugorjunk hát neki, gyűrjük le a káoszt, és legyen végre a rend az úr. A könyvrendezésben az a jó, hogy az ember kezébe régi ismerősök kerülnek, régi történetek és főhősök, írók és legendák, szellemek tolakodnak elő. Na, de nincs idő itt álmodozni. A történeteket, az emlékeket is a káosz generálja, félti önnön, titkosan szabályos testét, elméletét, képletekbe kódolt rendszerét.

A keskenyebb polcokat a lexikonok miatt vettem, a gyártó ezt ajánlotta. Sok ilyen könyvünk is van, például a Larousse, vagy a Révai Nagy Lexikona sorozat. Szépen sorjában rendezgettem be őket, egyiket a másik után, mind a húszat, aztán a kiegészítő köteteket, amikor eszembe jutott az a történet … Állj! Támad a Káosz! Nincs történet! Rendezgetés van! A lexikonok mellett szépen megfért az Országh - féle Angol - Magyar Nagyszótár 4 kötete, meg a jó egynéhány kiegészítő szótár. Most jöttek az albumok. Azokból is sok van, bár mostanában már nem nagyon telik képes repró könyvekre, de már ilyen is összegyűlt szép számmal. Bizony régen több jutott erre is. Jöttek szép sorjában a Byzantine Art album³, A Vatikán kincsei, a Mítoszok földjén, A világ nagy vallásai. Kezembe akadt a lenyűgöző méretekkel rendelkező, bordó vászonkötésű, soha sem használt, mégis becses, az Amerikai Geológiai Szolgálat által kiadott perm kori gerinctelen, szintjelző ősmaradványok nyilvántartása 1948-ból⁴. Előkerült a bordó arany kötésű Shakespeare összes, meg a Babits féle Erato. Melyik könyv hasznos, melyik nem az mindegy. Könyvet nem dobok ki, ez számomra alapelv!

Most még ugye nem a teljes rend irányába, csupán a polcfoglalás szándékával haladunk, ahol fontos a könyv mérete is, hiszen a polcok közötti távolság állítható, a jobb kihasználhatóság érdekében. Aztán itt a Világatlasz, Menuhin/Davis közös munkája Az ember zenéje, és akkor került a kezembe egy régi gyermekkori emlék, a Magyarország története képekben. Mennyit nézegettem ezt a könyvet! Keresgéltem benne az ismerős helyeket, ahol már osztálykiránduláson jártunk és nézegettem a május elsejei felvonuláson készült képeket…

De nincs itt az emlékezés ideje, munka van!

Most egy kartondobozból újságok kerültek elő. Volt itt minden, Pajtás, Magyar Ifjúság, Világ Ifjúsága, Szputnyik, az első magyar könnyűzenei magazinkísérletek, mint a Polifon, John Lennon emlékkiadvány 1981-ből. Hát ezekkel meg mi legyen? Mi legyen, mi legyen, hát tedd félre! Amíg van mit csinálni, nem kell a problémákon gondolkozni, idézett a belső hangom, saját magamtól. Így ját magamra hallgatva ezeket félreraktam.

Ahogy így pakolásztam órák óta, egyre több könyv emléke sejlett fel. De nem akármilyen könyvekre gondoltam. Ezekkel a könyvekkel biztosan nem fogok itt találkozni. Mert ezek a „kölcsönadott, és soha vissza nem kapott könyvek” csoportjába tartóztak, minden műfaji megkötés nélkül. Nekem ez mindig fájt. Még a legócskább vissza nem kapott könyv is hiányzott. Talán felállíthatnánk egy törvényt, hogy a vissza nem kapott könyv hiányértéke, az idő múlásával folyamatosan nő. Ez még akkor is így van, ha emlékeink egyébként kopnak, halványulnak. Mert hírtelen, előre nem kiszámíthatóan fellép(het) a káosz törvény - az állandósult instabilitás -, hiszen talán mégis visszaadják egyszer, persze ez egyáltalán nem biztos, de ez okozza a bizonytalanságot, az instabilitást.

De már megint elmélkedem! Befelé a klasszikusokkal, polcra a bestsellereket! Most a kezembe került Salinger Zabhelyezője, egy viszonylag új, a ’90-es évek végéről⁵ származó kiadása. Hát a könyv egy új kategória becses tagja! Igen új, és talán a legfontosabb kategória. Azon könyvek csoportja amelyeket „kölcsönadtam, nem kaptam vissza, és a sors jó keze egy teljesen más forrásból, ingyen és bérmentve igazságot szolgáltatva, ismét hozzájuttatott egy-egy példányhoz”. Most hírtelen 3 ilyen könyv is az eszembe jutott. Valószínűleg nincs is több ilyen könyv, ezért ezek ritka, különleges helyet foglalnak el a szívemben. Ez nem minőségi kategória, hanem érzelmi. Ezen kincsek értékét az a kötödés adja, amelyet az elvesztésük és megtalálásuk megélése okozott.

Salinger Zabhegyezőjét hosszú évek során már sok teenagernek ajánlottam, azt remélve, hogy általa megszeretik majd az olvasást. De ezt a könyvet nem egy ilyen fiatal felejtett el visszaadni. Én ajándékoztam egy barátomnak örök emlékül, amikor bizalmasan megsúgta, hogy örökre elhagyja az országot és disszidál ⁶. Nem tudom, hogy megvan-e még neki, vagy elhagyta már Ausztriában, vagy cipelte át az Alpokon, amikor átszökött Svájcba, hogy menekülti státuszt kapjon. Amíg két évig ott élt, talán vigyázott rá. De jött Franciaország, a nyomorgás, a montmatre-i komfort nélküli lakásban összezárva a világ összes polgárával, akiknek szintén menekülnie kellett valahonnan. Abban biztos vagyok, ha akkor még megvolt, magával vitte Floridába, ahol kicsit jobb sora lett, de azért nem annyira. Nem volt nagy könyv, zsebben is elfért, jellegtelen, kemény kartonborítással, talán az eredeti, első 1964-es kiadás, nem tudhatom meg már soha. Néhány évre rá egy oroszlányi, pinceborozóban összefutottam egy régi barátommal. Bizony nagyon leromlott állapotban volt. Látszott rajta, hogy keményen iszik. Beszélgettünk régi társakról, ismerősökről, akik már meghaltak, vagy disszidáltak, bulikról amik elmúltak visszahozhatatlanul, könyvekről. Így jutottunk el a Zabhegyezőig. Ott akkor összekapcsolódott Florida, az elveszett barát, és az ajándékba adott könyv.

- Ide figyelj! Barát vagy, régen találkoztunk. Már fizettél két fröccsöt is. Most elmegyünk, és megkapod azt a könyvet. Nekem megvan. Már nem lakom otthon, nekem nem kell. Ott van a régi szobámban. Felmegyek érte és a tiéd! – mondta az a régi cimbora. Úgy látszik ő már próbált megszabadulni az emlékektől, a szálaktól, amik a régi szebb világhoz kötötték, és arra emlékeztették, hogy jó volt egykor józanul is.

Hát így lett ismét az enyém, Salinger Zabhegyezője.

De emlékezés közben pakolnom kell, vagy este még a káosz lesz az úr a nappaliban! Dumas-kat, Hugo-kat és Karinthy Ferenc összest csoportosítottam, Remarque-kat, Hajnóczyt és Jungot válogattam szét. Akkor akadt a kezembe a Szicíliai maffia⁸ című könyv, Giuseppe Fava⁷ -tól. Nagy hatással volt egykoron rám, már szerettem volna korábban is elolvasni. Egyszer egy újságban olvastam, hogy ez a Fava, egy újságíró nyomozott a maffia után. Aztán megírta ezt a könyvet és mire megjelent, az író már halott volt. Az a hír valahogy nagyon hatott rám. Kivágtam az újságból és félretettem. Aztán megjelent a könyv és én a hátuljába beragasztottam a kivágott cikket. Így külön érték volt számomra. Akkor lett a barátom valaki. Úgy figyeltem fel rá, hogy a gépteremben, ahol akkoriban dolgoztam, és ép mindketten ott voltunk, hangosan énekelte Judást a Jézus Krisztus Szupersztárból. Megjegyzem ez akkoriban tiltott zene volt, titokban másolgattuk egymásközt a megszerzett részleteket. Ennyi elég volt a barátsághoz. A zene után a könyvek is hamar szóba kerültek e kibontakozó barátság beszélgetései közben, és akkoriban tettem szert a Fava könyvre. Kölcsönkérte. Aztán elkezdett építkezni. Kértem. Nem ért rá megkeresni. Kértem. Nem találta. Építkezett. Kértem. Nem lelte. Elveszett. Bár jó tíz évvel később egyszerűen visszajött hozzám Fava maffiatörténete. Egy másik barátom megszánt, akinek kitudja hányszor elmeséltem a bánatom, és nem tudta tovább magában tartani, hogy neki már megvan.

Már elfáradtam. A könyvek jó része még dobozokban, valamint a szekrények tövében maradt. Bevallom ma még a káosz győzött, mert a „káosz a szabályos és a zajos mozgások közötti átmenet”, és én már egyre zajosabb vagyok ezzel a pakolászással, és a könyvek közötti rendszert is egyre nehezebben találom. Annyi erőm még maradt, hogy megemlékezzek a visszakapott könyveknek, ennek az exkluzív könyvcsoportnak a harmadik tagjáról, amely egy régi kiadvány, 1964-ből. Akkor jelent meg Komáromi Ferenctől Hol vagytok, fiúk?, Dokumentumok az amerikai Különleges Haderőben kém- és diverzáns⁹ tevékenységre kiképzett magyar személyekről, alcímmel. Ez afféle propaganda kiadvány volt. Még a nagypapám kapta, aki omlasztó vájárként dolgozott, az Oroszlányi Szénbányák XVI - os aknáján. Abban az időben gyakran jutalmazták a kiválóan teljesítő munkatársakat könyvvel a szakszervezet, a Párt, a KISZ, vagy egyenesen az Üzemvezetés részéről. Természetesen az így ajándékozott könyvek politikai tartalma, mondanivalója nem volt elhanyagolható. Ez a könyv is egy propaganda kiadvány volt, célja a disszidálástól – 1964-re visszagondolva, inkább az arról való álmodozástól - elrémíteni a fiatalokat.

Egyszer, talán még 10 éves sem voltam, egy csomó könyvet elkunyeráltam tőle, többek között a Don Quijote, Eva Lips könyve az indiánokról, na meg a Hol vagytok, fiúk. Arra már nem emlékszem, hogy ezt a könyvet ki kérte el tőlem, de egyszerűen eltűnt. Sokáig nem is vettem észre, de amikor a nagypapám meghalt, eszembe jutott ez a könyv, és nagyon fájó volt, hogy nem találtam meg. Ám a sors most is segített. A munkahelyemen Vöröskeresztes aktivista voltam, és a helyi titkár keresett két önkéntest, aki az oroszlányi vöröskeresztes raktárban rendet rak. Én szívesen jelentkezetem egy társammal, és a városi titkárral egy hétvégét rászánva csináltunk helyet a téli ruhaosztás után ottmaradt káoszban. Már majdnem végeztünk, amikor leültem, hogy megpihenjek és a mellettem lévő asztalon néhány könyv feküdt. Felvettem a legfelsőt. Egy régi kiadású, Cicero mondásgyűjtemény volt. Majd amikor vissza akartam tenni, nem hittem a szememnek. Ott feküdt szerényen megbújva a gyér légópincefényben¹⁰, a Hol vagytok, fiúk. Lelkendezve emeltem magamhoz, majd elmeséltem a titkárnak a magam nem létező példányának történetét.

- Itt van: Vidd el! Elviheted bármelyiket. Egy hagyatékból maradt itt, nem kell senkinek, csak tesszük ide-oda. Úgyis egyfolytában azon törtem a fejem, hogy mivel hálálhatnám meg nektek, hogy feláldoztátok a hétvégéteket.

Hát így lett megint az enyém a Hol vagytok, fiúk (természetesen Cicero társaságában), és vált egyúttal az általam meghatározott műfajokon felülálló könyvválogatásnak a darabjává, amely most már véglegesen, és az új könyves szekrényben is azt a besorolásnevet kapja, hogy a „kölcsönadtam, nem kaptam vissza, és a sors jó keze egy teljesen más forrásból, ingyen és bérmentve igazságot szolgáltatva ismét hozzájuttatott egy példányhoz”.

¹ Tél Tamás – Gruiz Márton - Természet Világa, 133. évfolyam, 7. szám, 2002. július

² A káoszelmélet olyan egyszerű nemlineáris dinamikai rendszerekkel foglalkozik, amelyek viselkedése az őket meghatározó determinisztikus törvényszerűségek ellenére sem jelezhető hosszú időre előre. Az ilyen rendszerek érzékenyek a kezdőfeltételekre (lásd pillangóhatás). A sok összetevőből álló, bonyolult rendszerekről (például légkör, turbulens folyadékáramlás, lemeztektonika, gazdasági folyamatok stb.) régóta ismert, hogy bonyolult lehet a viselkedésük.

³ Aurora Art Publishers, Leningrad, 1977

⁴ Carl C. Branson (Shell Oil Co.) Bibliographic Index of Permian Invertebrates,Waverly Press, Inc, Baltimore, MD, 1948

⁵ Európa, 1998.

⁶ disszidál: megszökik a hazájából, Idegen Szavak Gyűjteménye

⁷ Giuseppe Fava (1925 - 1984 ) olasz író , újságíró, drámaíró, esszéista és forgatókönyvíró.

⁸ Kossuth Kiadó, 1985

⁹ diverzáns: kártevő, felforgató, aknamunkát végző személy.

¹⁰ a második világháború idején, majd később a hidegháború idején épült földalatti óvóhely, amelyet később egyéb célokra is hasznosítottak.

VÉGE

Egy önéletrajzi ihletésű történet a könyvek szeretetéről és a régi május elsejékről.

Történetek a Gutenberg-galaxisból

4. Éljen Május 1.

„Nincs olyan fregatt, mint egy könyv

  Mely távoli vidékekre visz minket,

  Sem olyan versenyló, mint könyvlapon

  Táncoló költészet.

  A legszegényebbek is útra kelhetnek

  Még adót sem kell fizetni;

  Mily takarékos ez a szekér

  Az emberi lelket is segíti!”

          (Emily Dickinson: Egy könyv, fordította: Paphnutius)

           A legtöbb embernek vannak otthon könyvei. Egyeseknek kevesebb, másoknak több. Azonban, minden ember házi könyvtárának értékét az határozza meg, hogy ki milyen érzelmi viszonyban van a könyveivel. Nagyobb kincs az, ha valakinek csupán néhány kötete van, de azokat rendszeresen olvassa, nézegeti, rendezgeti, leporolja, mint az érintetlen díszlexikon hegyek. Természetesen az ideális eset az, ha valakinek sok olvasnivalója van, és azokat forgatja, használja, sőt az új szerzemény addig nem kerülhet végleges helyére, míg legalább egy ember el nem olvassa. Nekem volt olyan könyvem, amelyik több mint egy év után került csak a helyére, mert végigolvasta a család jó egynéhány tagja.

          Saját gyűjteményem darabjait ismerem és számon tartom, nézegetem, használom. Időnként az is előfordul, hogy váratlanul, előre meg nem tervezetten emelek ki valamit a többi közül, magam sem tudom, hogy miért. Aztán némi nyitogatós, belenézős „tiszteletkör után” visszakerül a helyére. Ezt hívhatnánk úgy is, hogy kalandozás a galaxisban.

A legérdekesebbek azok a véletlenszerű kiemelések, amelyek során olyan könyvet fogok meg, amelyhez valamilyen történet, emlék, hangulat társul. A minap is egy ilyen akadt a kezembe.

          A legtöbb téma megírásához háttérkutatásokat kell végezni. Történelmi, grafikai-, és fotóinspirációkért emeltem le a polcról a Gondolat Kiadó Magyarország története képekben című, lexikon terjedelmű kiadványát 1973-ból, Kosáry Domokos szerkesztésében. Ára 125 Ft! Sok száz fotó 16 fejezetbe csoportosítva. Az első fejezet szegényes képanyaga – a szocializmusban nem volt támogatott az ősmagyar történelem megismertetése – a honfoglalástól az államalapításig. Turulmadár, Lél (Lehel) kürtös merénylete, Botond harca Bizánc kapujában, Bulcsú vezér kivégzése. Majd jött az Árpád-kor 300 évét bemutató anyag – tévesen 1301 helyett, 1031-ben megjelölve a korszak végét (hogy ezt 37 évi használat után vettem csak észre!). Itt a korona és a jogar bemutatásával kezdték (ekkor még az Egyesült Államok vendégszeretetét élvezte), majd Koppány és Gyula legyőzése grafikán. Ebben a fejezetben azokra a magyarországi építményekre koncentráltam, amiket már láttam Esztergomban, vagy Jákon. Nagyon sajnáltam, hogy kimaradt például Feldebrő altemploma, vagy a Vértesszentkereszti kolostorrom

          Nem sorolom tovább a korokat és képeket, hiszem nem is szándékoztam egyenként megnézni mindegyiket. Fogtam az albumot és találomra felcsaptam valahol a közepén. A reformáció korába kerültem és a Sárospataki Kollégium, Szegedi Kis István ráckevei lelkész mellképe, és a Ballaszentmiklósi vár grafikái tárultak elém. Aztán átfordítottam a könyvet és hátulról nyitottam ki, mert kíváncsi voltam, hogy milyen képanyagot szerkesztettek a szocializmus „fénykorából”.

          Az utolsó két oldal címe: A közelmúlt történetéből. 6 kép mindegyiken tanácskozás: Tanácskozik a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa, az MSZMP IX. kongresszusára meghívottak egy csoportja, Nyers Rezső az új gazdaságpolitikáról beszél, és a kedvencem: A Hazafias Népfront Országos Tanácsa átveszi a Dél-Vietnámi Nemzeti Felszabadítási Front által ajándékozott lobogót. Nagy kincs! Mi vajon mi mindent adtunk ezért a zászlóért! Gyanítom, hogy gyémántárban lehetne mérni azt a zászlóselymet. Jól jönne most ez a pénz, a szűkös időkben! De csak ennyi lenne ez a szocializmus? Egy merő tanácskozás a szovjetekkel, vietnámiakkal? Eggyel visszább lapoztam. „Helyünk a világban” képsorozat részleges atomcsend egyezménnyel (1963), aztán Kádár Brezsnyevvel, Podgornijjal¹, Urho Kekkonen finn köztársasági elnök (nem, mint kapitalista, hanem finn-ugor rokon), U Thant² ENSZ főtitkár, Indira Ghandi³ Kállai Gyulával⁴, Ceausescu Kádárral, De Gaulle⁵ Fock Jenővel⁶, Komócsin Zoltán⁷. Na, mondom még egy esély, hátha találok valamit, ami eddig elkerülte a figyelmem a hosszú évek során, aztán vissza a polcra. Lapoztam visszafelé egyet. Továbbra is fotók a szocializmusból.

          Egy kép, a baloldalon, lenn 1957. május 1. a Hősök terén. Hatalmas embertömeg. Nem csak a teljes Hősök tere van tele emberekkel, hanem a Dózsa György út is. Emberek mindenfelé, amerre a szem ellát, sűrű hatalmas tömeg. Elővettem a nagyítómat, hogy részleteiben, pontosabban is megnézzem, tényleg emberek vannak-e ott… és akkor beugrott egy kép.

          Egy kép, amelynek tartalma, mintázata gerjedelmet keltett agyi idegsejtjeimben. Az összekötő szinapszisokban bioáramkörök aktivizálódtak. Agyam hosszú távú eltárolásért felelős része jelzett, hogy volna itt valami, ami érdekelhet! Ebben a raktárban valaha anyagi, fizikai tulajdonságokkal bíró dolgokhoz kapcsolódó kódok vannak. Az epizodikus emlékek tárházában, ahol mindig nagy a zavar, ha te akarsz belőle kibányászni valamit. Persze lehetne ez az érzés egy becsapás is, egy deja vu. De nem volt az, nem hittem azt, hogy ott vagyok a tömegben, hiszen akkor még nem is éltem. Egy kép, egy felvonulási transzparens képe ugrott be, és hozzákapcsolódva egy Május elseje. Egy Május elsejei ünnepség 1968-ból.

***

          Egy kisfiú állt ott a tömegben, a város főutcája mentén. Izgatottan figyelte a felvonulókat. Rengeteg ember zászlókkal, táblákkal, sorokba és tömbökbe rendeződve. Szerette a zászlókat. Volt ott magyar zászló piros-fehér-zöld – ezt már ismerte-, aztán egy csomó piros, meg világoskék. Ezt a semmilyen színűt kedvelte a legkevésbé. A pirosról volt egy emléke. A nagymamánál, ahol a szüleivel lakott, a WC-kisablakán egy ilyen zászló volt a függöny. Aztán amikor eljött az óvodai farsang ideje, kitalálta, hogy Paprika Jancsinak fog öltözni. Kellett egy piros nadrág, valami piros felső, és egy piros sapka. Felsőnek a szomszéd kislány kölcsönkért kardigánja is megtette, sapkának egy piros kartonból készült csákó szolgált, amit az apukája hajtogatott, és humorból a tetejére ragasztott, egy szép példányt a nagypapa cserepes, csípős paprika ültetvényéről. De nadrág valahogy nem kerekedett sehonnan. Már csak két nap volt hátra. Nagymama megmentette a helyzetet. Kinyitotta a padlásfeljárót, leakasztotta az oldalfalhoz rögzített, zöldre festett falétrát, öreg hátára vette, és odacsoszogott vele a WC-hez. Felállította és bizonytalan léptekkel felmászott. Leszedte a két szöggel felrögzített vörös anyagot. A helyére egy igencsak megkopott munkáskabát kibontott hátrészét tette, melyet a nagypapa ruhaarzenáljából vett el. Aztán este varrt belőle egy piros nadrágot. Hát épp, hogy elég volt rá, a bokája így is elég magasan kilátszott. Amikor a fiú felpróbálta, a nagymamája a lelkére kötötte: „ Azt nehogy elmond valakinek, hogy zászlóból varrtam, mert akkor nagy baja lesz a mamának.” Dehogy mondta el a kisfiú, nem szerette volna, hogy baja legyen a mamának.

          Hát itt volt Május elseje! A kisfiú csodálta a sok embert a gyönyörűen feldíszített teherautókat. Tudta, hogy az előző évben is egyszer csak egy csomó madár szállt az ég felé. Anyukája azt mondta: - Ezek békegalambok! Elviszik a világ minden tájára az óhajunkat, hogy ne legyen több háború.

A kisfiú ezt végkép nem értette. A katonázás, a háború volt a legkedvesebb játéka. Ha most kívánhatna, először jöjjenek a madarak, utána meg vonuljanak a katonák. Minden évben a közeli laktanyából 3 század katona vett részt a felvonuláson, akiket a rendőrök, önkéntes rendőrök, segédrendőrök egyesített szakasza, majd a városi munkásőrség szürke egyenruhás csapata követett, az egyesített fegyveres erők erejének kifejezésére. Egyszer még egy ágyú is volt ott, amit egy Csepel teherautóval vontattak. A csodálkozó gyermekszemekből azt lehetett kiolvasni: Bárcsak már iskolás lennék, hogy ott vonulhassak én is!

Most ép a helyi termelőszövetkezet haladt el előtte. Csodálkozva nézte a zászlóvivőt. Egy alacsony, termetes férfi volt, aki a tribün elé érve előre megdöntötte a zászlót, és egy kézzel kitartva, fejét a díszvendégek felé csapva, díszlépésekkel menetelt, ahogy azt a tévében látta a Vörös téren masírozó szovjet katonáktól. Fekete zakójának mellrésze teljesen teletűzdelve jelvényekkel. A kabát híres volt a városban, mint ahogy a gazdája is: Jelvényes Sanyi. Ez a félnótás ember arról volt nevezetes, hogy zakóján több száz jelvényt hordott. Sokan sportot űztek belőle, hogy Sanyinak újabb és újabb jelvényt adjanak: Hadd súlyosodjon csak az a kabát!

Volt olyan ember, aki még a Kiváló Dolgozó jelvényét is nekiadta. Amikor Sanyi néha felvette a zakóját, hogy a napban fürdő tavasz délutánokon végigsétáljon a város főutcáján, mert ilyenkor ragyogtak azok a jelvények. Ilyenkor gyermekek hada kísérte Sanyit, sóvárogva nézve a sok jelvényt.

          Egymást követve végtelen sorban meneteltek a népek. Időnkét egy-egy lufi szállt fel, rajta: „Éljen Május 1. a Munka Ünnepe!”. A hangszóróból ütemes indulózene harsogott, melyet rendszeresen megszakított egy bácsi, hogy bemondja: éljen ez meg éljen az, persze ebből már semmit nem értett, de nem is zavarta. Hozzátartozott a színes, zajos, tavaszi kavalkádhoz. A felvonulás után mindig kapott főtt virslit mustárral és zsömlével valamelyik utcai lacikonyhásnál. Most bevillant neki a virslis-mustáros papírtálca képe. Már fáradt a figyelme a zajban, és a szűnni nem akaró tömeg mozgásának figyelésében, és nőni kezdett az éhsége. Izgett - mozgott, fészkelődött, ép csak oda nem szólt a nagymamának, hogy menjenek enni.

          Ekkor már a helyi gyárak, munkáscsapatai vonultak, vállalatonként, üzemenként, majd szakmánkénti bontásban, táblákat cipelve, vidáman lengetve a zászlókat, a seprűnyélre rögzített, színes krepp-papírból és drótból készült májusi koszorúkat.

Hirtelen lekötötte valami a figyelmét. Négy biciklikerékre szerelt transzparenst tolt két bácsi. Rajtuk egy hatalmas tábla. A táblán egy tank, a tetején szovjet katonák ültek, mellükön géppisztollyal, sapkájukon vörös csillag. Az út szélén emberek integetnek nekik, kezükben virágok és zászlók. A katonák is mosolyognak és visszaintegetnek. A kisfiúnak tetszett ez a kép. Legszívesebben hazament volna játszani. Már szeme előtt látta a csatát, amit majd lejátszik, ha otthon lesz a nagymamánál.

          Aztán ez a nap is elmúlt, mint ahogy 25 év is. A kisfiúból felnőtt lett. Akkor már felvonulás sem volt Május elsején, a baloldali pártok és a szakszervezetek támogatásával a főút közeli téren felállítottak néhány sátrat, ahol a szakszervezet által kiosztott virsli jegyeket be lehetett váltani. Azonban ez a virsli már nem volt az igazi, amíg volt debreceni, mindenki azt kért, továbbá az italjegyekre sem csapolt kőbányai, vagy jaffa járt, hanem dobozos Dreher, vagy fél literes, pet palackos Coca Cola.

          A felnőtté vált kisfiú nem keresett rosszul. Bár autóra még nem futotta, megtakarításából vett egy garázst a közelben. Jó lesz iderakni a család által kitermelt lomot, és majd kerül bele autó is idővel. Azon a részen nagyon jó garázsok épültek. Munkahelyi munkáskalákák építették együtt tizenhatosával. Mindegyik úgy készült, hogy a betonozott kifutó, a szerelőakna és a padláshoz a gerendázat elkészült. Ekkor kisorsolták, majd a padlást mindenki saját maga fejezte be, ahogy és amikor akarta. A férfi garázsában a padlásból csak mintegy két négyzetméter volt ledeszkázva, valószínűleg elfogyott a pénz.

          - Ezt meg kell csinálni, tárolásra vettem a garázst, szükség van a padlásra.

A deszka azonban ekkor már elég drága volt. Sokba került volna megcsinálni az egészet, ráadásul a csapott-tetős megoldás miatt az ajtó feletti rész már annyira keskeny, hogy oda nem is érné meg deszkát rakni.

          A dolgok valahogy egymásután vannak. Követik egymást. Ha ezt felismerjük, kis szerencsével a hasznunkra fordíthatjuk a folyamatot, ha nem akkor elúszik a sors kínálta lehetőség.

A fiúból lett férfi egy ipari üzemben dolgozott ugyanabban a városban, ahol az idők hajnalán a felvonulásokat nézte. Egy napon ment az üzemudvaron és lát egy bódét, olyan portásfülke kinézetűt. Az egyik oldala megrogyva. Biztos valamelyik munkagép, vagy teherautó neki tolatott. Tudta mire szolgált ez a bódé. Korábban itt ült az ember, aki a beérkező teherautók szállítóleveleit kezelte. Egy éve megnyitották a teherportát. Ez a faház feleslegessé vált. Megemelni, elszállítani nem lehetett, mert elég rozoga volt, nem bírta volna ki a szállítást. Így kihasználatlanul állt. Néha az udvartakarító meghúzta magát benne, de amióta beszakadt az oldala már annak sem kellett. Csak romlott, romosodott egyre. Egyszer arra járt a férfi. Sokszor elment már a bódé mellett, de most az valahogy megszólította, magára vonta a figyelmét. Megállt és megvizsgálta a kalyibát. Kívül-belül körbejárta.

          - Ez pont jó lenne nekem. Megvenném bontásra hulladék fa áron. Már vagy 20 éves, de a vázszerkezetben az oszlopok szinte épek, egy csomó deszka még jó. aztán ezek a lécek, amikkel a farostlemez oldalfalak illesztéseinél vannak, szintén jók, és itt van jó egynéhány nagy tábla farostlemez is. Ebből be tudnám fejezni a padlást.

          Így is történt. Utánajárt. Egy délután lebontotta, ami neki kell, befizetett 50 kilogramm hulladék fát, egy ismerős sofőr a pihenőidejében elvitte neki pár üveg sörért egyenesen a felhasználási helyére. Berakta a garázsba, és hétvégén nekiállt a padlásburkolásnak. A léceket szögtelenítette és félrerakta, jó lesz majd valamire alapon. A deszkákat szintén szögmentesítette és felszögelte a gerendákra. Valóban elég volt, csupán az ajtó feletti összeszűkülő részre nem jutott.

- Van itt hat tábla farostlemez. Ebből kettő pont elég lesz oda. Na, nézzük!

A farost táblák jó állapotúak voltak, annak köszönhetően, hogy újságpapírral, meztelen nők fényképeivel teljesen beburkolták, kitapétázták.

- Jó kis képek ezek – mondta a férfi -, de most mégis veszniük kell.

          Kibontotta az egyik lemezt, és a nagy halom újságpapír-szemetet egy nylonzsákba tömte. Majd nekiállt a másik lemez letisztításának. De ez a lemez nem hagyományos sima farostlemez volt. Hanem egy olyan, amit korábban már felhasználtak. Gondolom, amikor leadták a rendelést a fülke építésére, valakinek szüksége volt egy tábla farost lemezre, így aztán kerített helyette egy használtat az üzemben. A dekoratőr raktárában számtalan tábla volt. Korábbi ünnepségek dekorációi feliratokkal, jelszavakkal, kommunista vezetők, ideológusok képeivel. Ha a dekoratőrnek több ideje, kedve, netán ihlete volt, megpróbálkozott egészalakos munkásember ábrázolásokkal, csoportképek készítésével is. Ez a farostlemez is egy művészieskedő dekoratőr negyedévszázadot is túlélő alkotását őrizte meg. A táblán egy tank, a tetején szovjet katonák ülnek, mellükön géppisztollyal, sapkájukon vörös csillag. Az út szélén emberek integetnek nekik, kezükben virágok és zászlók. A katonák is mosolyognak és visszaintegetnek.

          A férfi rögtön felismerte a képet. Hát hogyne ismerte volna fel! Szívét elöntötték a gyermekkori emlékek, de nem hagyta, hogy a szorgosra tervezett délután nosztalgikus álmodozássá változzon. Feltette a táblaképet a padlásra, képpel lefelé. Ha ezután belépett a garázsba azt látta, hogy egy T-34-es tank tetején szovjet katonák ülnek, mellükön géppisztollyal, sapkájukon vörös csillag. Az út szélén emberek integetnek nekik, kezükben virágok és zászlók. A katonák is mosolyognak és visszaintegetnek.

          Már évek óta fedte a padlást ez az idejét múlt groteszk álfreskó (ikon?), és annyira a garázs elemévé vált, hogy a családból már senki sem méltatta figyelemre, idegen meg ritkán jár egy családi garázsba. Még annak az embernek sem tűnt fel, aki egyszer eljött megnézni, hogy új, négyütemű Trabantja számára megvásárolja. Hát így került a kép egy újabb tulajdonoshoz, úgy hogy az nem is tudott róla. A rendszerek is sokszor így változnak. Nem hirtelen forradalommal, akár egy tűzvész, hanem kis lángon, lassú izzással lényegítik át környezetüket.

          A kisgyermekből lett férfi is teljesen elfelejtette volna a kép történetét, ha egy napon váratlanul, előre meg nem tervezetten nem emel ki egy könyvet a többi közül, amolyan lexikonszerű valamit. Akkor, ahogy találomra felcsapta, volt ott egy kép, amelynek tartalma, mintázata gerjedelmet keltett agyi idegsejtjeiben. Az összekötő szinapszisokban bioáramkörök aktivizálódtak. Agya hosszú távú eltárolásért felelős része jelzett, hogy volna itt valami, ami érdekelhet valakit!

VÉGE

1 - Nyikolaj Podgornij (1903-1983) - a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnökségi elnöke 1965–1977 között, gyakorlatilag államfő, Brezsnyev elődje.

2 - Sithu U Thant (1909-1974) burmai politikus, diplomata, az ENSZ harmadik főtitkára, aki 10 évig állt a szervezet élén (1961-1971). Hivatali ideje alatt a hidegháború olyan konfliktusaival kellett megbirkóznia, mint a kubai rakétaválság, Ciprus kérdése, a vietnami háború, valamint a hatnapos arab-izraeli háború.

3 - Indira Gandhi (1917-1984) Két cikluson keresztül volt India miniszterelnöke. Első ízben 1966. január 19. – 1977. március 24-éig. Majd 1980. január 15-től újra elnökölt 1984. október 31-éig, haláláig.

4 - Kállai Gyula (1910-1996) a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány minisztertanácsának elnöke (miniszterelnök) (1965-1967). 1967 április 14-étől egészen 1989. október 23-áig az elnöki tanács tagja, közben az országgyűlés elnöke (1967. április 14.–1971. május 12.).

5 - Charles André Joseph Marie de Gaulle (1890-1970) francia tábornok, államférfi, a Francia Köztársaság 18. elnöke (1962-1969).

6 - Fock Jenő (1916 - 2001) kommunista politikus, a Minisztertanács volt elnöke (1967-1975)

7 - Komócsin Zoltán (1923-1974) kommunista politikus, újságíró, országgyűlési képviselő, 1957-től haláláig az MSZMP PB pót-, majd 1963-tól rendes tagja.