Bardo mandala

Eredetileg ez a vers 2011-ben, egy olyan pályázatra íródott, ahol festményekre kellett szövegben reagálni. Én egy Bardo állapotát bemutató képet választottam. Azóta önálló életre kelt.

Bardo*

Vándorlunk-e lényből lénybe?

Születünk-e újra? Vagy a térbe?

Határolt, kimért időkeret

Letelik, ha a test elöregedett?

De mi van a fiatal testekkel,

A szív hajtja, de lélek kell

Hogy az úton, mi kiszabatott

Végig menjen valahogy.

Van azonban, ki hamar hal

A lelke még nem érett, fiatal

Teste porrá válik hirtelen.

Tudás, gondolat, érzelem

Nem válhat füsté, köddé

A lélek nem lehet az anyaföldé!

Hová kerül, hát mi elvész

Tudod-e a választ, Hermész,

Lét- és nemlét közt van-e tér?

A lélek testet keres, tán nyugodni tér?

Igazat ki tudná, nincs olyan

Ki állíthatná biztosan

S ki eltűnt valaha, most szól

Hangtalan kiállt egy más dimenzióból:

Itt jövök újra, érni, élni tovább

Tévedtél, azt mondtad: Nincs tovább!

Bolyongtam, kerestem miközben

Új küldetésre leltem a létközben

Útra indul akkor fénylő testem

Újra tenni, mit rosszul tettem

Ott hagyom a gomolygó ködöt

Viszlát Bardo! Majd újra jövök!

*A bardo, a halál utáni és az új újjászületés közötti lét elnevezése, de az élőlény létezési szintjének átmeneti állapotait, azaz egyfajta tudatállapotait is bardónak nevezik.

A tibeti buddhizmus szerint az átmeneti időszakok a legalkalmasabbak, a mögöttes tiszta tudat felismeréséhez. Stabil tudatállapot során képtelenek vagyunk magát a tudatot vizsgálni, mert lefedi a megszokás. Az átmeneti állapotok alatt, változáskor a tudatállapot is vizsgálható.

A Bardó 6 állapotáról a következő bejegyzésben szeretnék írni, mintegy magamnak is összefoglalva.

Egy ilyen vershez szerintem efféle táj illik

Ismeretlen történések

Január közepén közzétettem egy verset, amelyet Lev Rubinstein orosz költő írt, abból az alkalomból, hogy hirtelen meghalt. Ez nem lenne olyan kivételes dolog, ha nem lett volna Putyin eltökélt kritikusa. Ugyanis az utóbbi 10-15 évben rendszeresen halnak meg mérgezésben, balesetben, ugranak ki az ablakon olyan emberek, akik kellemetlenné válnak a rendszer számára. A lefordított vers is olyan volt, mintha a költő előre látta volna a dolgokat.

Több versét is megnéztem azóta és továbbra is fontos költőnek tartom Rubinsteint. Az élet megy tovább és produkálja az újabb politikai és társadalmi eseményeket. Oroszországban pedig azóta is történnek megmagyarázhatatlan halálesetek.

A legtragikusabb pedig már Rubinstein halála után történt. Szibériai börtönében elhunyt Alekszej Anatoljevics Navalnij, az orosz ellenzék vezére. Nála fel sem merülhet, hogy ne lett volna útjában a rendszernek, hiszen korábban már megmérgezték.

Úgy gondoltam, hogy közzéteszek még egy Rubinstein verset, amelyet szintén én fordítottam és nagyon jellemző, stílusában megegyezik a korábban publikált Itt vagyok című versével.

Milyen elgondolkodtató ennek is a címe: Ismeretlen történések

Lev Rubinstein - Ismeretlen történések

1

Teljesen lehetetlen.

2

Egyáltalán nem lehetséges.

3

Lehetetlen.

4

Talán, valamikor.

5

Majd valamikor.

6

A későbbiekben.

7

Még nem.

8

Nem most.

9

És nem most.

10

És nem most.

11

Talán hamarosan.

12

Hamarosan lehet.

13

Tényleg nem sokára.

14

Talán még előbb is.

15

Elég hamar.

16

Éppen arról.

17

Most.

18

Figyelj csak

19

Itt.

20.

Nos, nagyjából ennyi.

21.

Ez az.

Fordítás Nagy István Paphnutius, 2024

[Translated by Philip Metres and Tatiana Tulchinsky. From: Compleat catalogue of comedic novelties. Publisher: Ugly Duckling Presse, New York, 2014]

A fotó 2020 március 15-én készült!

A beszéd

Mindenek Ura megállt egy kicsit, elgondolkodott, hogy mit is kellene mondani, hogyan is történt anno, amikor ’48-ban a szegények, nincstelenek és a felvilágosult nemesek, a hasonló sorsú elnyomott népek fellázadtak az elnyomó urak, a hazát bitorló birodalmak fojtogató hatalma ellen.

Mindenek Ura böffentett egy kolbászízűt, koncentrált, hol is foghatná meg a lényeget, mert a lényeg tiszta. Ő nem vagyonos és mindig fellázad az elnyomók ellen. Őt nem lehet becsapni, tudja kik az ellenségek. Akkor osztrákok és oroszok voltak, császárok és cárok.

Most meg? Liberálisok, meg a nyugat-európaiak, főleg a belgák, mert azok Brüsszelben kavargatják a mérget a magyar szabadság megmérgezésére. Meg a finnek, meg a svédek. Ők főleg! A mi csapatunkba akartak beállni focizni.

Aztán itt vannak a nagyon gazdag külföldiek, főleg, ha zsidók, baloldaliak, ha gondolkodó diákok (különösen, ha csúnyán beszélnek), a tanárok, aztán az értelmiségiek, a migránsok, a melegek, a nemváltó ovisok. Mindenki, aki mást gondol, amit ő kitalált, hogy mit is kéne gondolni. Most itt kellemetlenkednek ezek az intézetesek is, ezek az otthontalan-otthonlakók, akik nem akarnak már hallgatni.

Mindenek Ura most megnyugodott kicsit. Eszébe jutott: sokan vagyunk, ha kell mindenki tud magával hozni egy újabb embert, egy újabb szavazót, egy kedvezményezésre kijelölt emberi közösséget, egy újabb baráti népcsoportot, egy újabb baráti vezetőt, hisz akkora Ázsia, akkora a végtelen keleti puszta, mindig lesz ott barát és testvér.

Mindig lesz két és félmillió kisember, akinek minden mindegy, az élet iszapjából úgysem lehetne kihúzni őket, inkább dobálunk be nekik krumplit, adunk egy kis pénzt, mint majmoknak a banánt és szelíd őzeknek a zoo-csemegét.

Aztán, mindig lesz további 1 millió, akik sok pénzért, sokra képesek, még felépíteni is egy ilyen rendszert. A többi már csak matematika. Mi abban is jók vagyunk! Jók? A legjobbak! Bármiből ki tudjuk számolni, hogy az kétharmad. Mindent bemagyarázunk és ha kell mindennek az ellenkezőjét is bizonyítjuk! Hitelesen! Ezért mindent bele is írunk az Alkotmányba! Ami gránit szilárd!

Ám a Mindenek Urának olyan vésője van, hogy a gránitban is siklik, mint füstölt szalonnában a bicskapenge. Így, ha kedve tarja belefaragja minden kis ötletét. Olyan már ez az alkotmány, mint egy blog. Ha időnként beleolvasol, mindig találsz benne valami újat.

Mindenek Ura levág egy katonát a kenyérből, kovászos, a falusi péktől. Pont akkorát, amit kényelmesen a szájába tud venni, bicskájával egy karika kolbászt szel… kis vöröshagyma szelet? Inkább mustár, hosszú még a nap.

A beszédet este megírta, volt egy kis segítség, de a lényeges: a csapásvonal, a fő gondolatok, fordulatok és poénok, az ő fejében fogantak, de már úgyis tudja mindenki:

Barátok az oroszok. Nem baj, hogy ők verték le a forradalmat, meg végig rabolták és erőszakolták az országot 100 évvel később. Most ők a barátok, meg a törökök. Az is tény, ha megnézem bármelyik kisebb település történelmét a Wikipédián, mindegyikben benne van, hogy a törökök idején elnéptelenedett, majd újratelepítették némettel, szlovákkal. Ebből most a németek nem olyan nagy barátok, persze az üzletben igen, de üzletben meg nincs barát, ugye. A szlovákok, pedig hirtelen barátok lettek, mert a lengyelek meg már nem! Pedig két éve még tömegével jöttek a Mindenek Ura szavait inni. 

Szóval jó lesz az a beszéd. Megvannak az új ellenségek és még a régiek is ott vannak. Ellenség nélkül nem lehetne csatázni. Na, az baj lenne!

Most belülről mosolyog. Amúgy is minden rendben! Nem baj, ha valaki nem gazdag! Nyugodtan alhat, akinek minden ismerőse milliárdos. Minden családtagja, minden barátja, neki már minek is kéne. Eleve ő adta nekik, pontosabban engedte, hogy elvegyék. Pont elég, ha mindig van a zsebben egy köteg kápé, amibe bele lehet markolni. Külföldön euro, itthon meg a jó magyar forint. Bankkártya? Hülye gyerek! Senkinek semmi köze ahhoz, hol, kinek, mennyit fizetek. A nagy dolgokért meg úgysem kell! Most már legyen elég a cikázó gondolatokból! Még bekap egy utolsó katonát!

Fogyózni kéne! De nem ma! Majd!

A fotók 2017. március 15-én készültek a Nemzeti Múzeumnál.

ÉDEN

Az Agostyáni-hegy tavaszi vadvirágai

Fürtös gyöngyike

A fürtös gyöngyike (Muscari neglectum) a spárgavirágúak rendjébe és a spárgafélék családjába tartozó növényfaj.

Népies nevei: béka- vagy kígyóhagyma, kék gyöngyvirág, kígyóvirág, mezei jácint, pézsmabimbó.

Nagyon megörültem ennek az apró virágnak. Még fakó minden. Már nyílnak a virágok, de a kékes színek még elég ritkák. Az Agostyáni hegy egy kies, sziklagyepes részén, amit én nemes egyszerűséggel ÉDEN-nek neveztem el, és minden évben többször is felkeresek most ezzel az ajándékkal is üdvözölt.

Száraz gyepekben, sziklás helyeken, tölgyesekben közönséges, de kertek díszeként is termesztett, hagymás növény. Sötétkék vagy kékeslila, gömbölyded, illatos virágai kb. 5 mm-esek, hosszúkás, összeforrt húsos lepellevelekből állnak. A pártacimpák kicsik, fehéresek. A virágok a tőkocsányon ülnek, rövid fürtös virágzatot alkotnak, melynek felső virágai terméketlenek. Levelei keskeny szálúak, tőállók, színükön csatornásak, felső részükön visszahajlók, a tőkocsánynál hosszabbak. Március-áprilisban virágzik. Termése háromszögletű, sokmagvú toktermés.

Mai túrámon tavaszi virágokat kerestem. Főleg a tavaszi hérics volt a leginkább áhított fotótéma. Az Agostyáni hegy minden igényemet kielégítette.

Tavaszi hérics

A tavaszi hérics (Adonis vernalis) a boglárkavirágúak (Ranunculales) rendjéhez, ezen belül a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjához tartozó, Magyarországon védett növényfaj.

Száraz gyepeken, legelőkön, kaszálókon, a síkságon, illetve dombvidéken él. Európa középső és déli részétől egészen a Nyugat-szibériai síkságig fordul elő.

Egyenes szárú, 20–50 cm magas évelő. Feketés, vaskos gyöktörzse van, ebből vékony, elágazó gyökerek indulnak. Levelei ülők, 2-4-szeresen szeldeltek 5 mm-nél hosszabb sallangokra, emiatt a növény borzos kinézetű. Élénksárga virágai a 8 cm átmérőt is elérhetik, 20 sziromlevele, sok porzója van. Április-májusban virágzik.

Az utóbbi években már márciusban is lehet találni. Ilyen mennyiségben viszont március első felében nem gyakori!

Vízcsorgató gyermekek kútja

Eredeti címe: Ürgeöntő gyermekek kútja

Az egyik kedvenc szobrom Budapesten!

A szoborcsoport Budapesten, az V. kerületben, a Vigadó téren áll. Egyben vizes medence és kőpad is, ezért kellemes megállója egy pesti sétának, a Duna korzón. A tér közepén áll.

Alkotója, korának híres zsánerszobrásza, Senyei Károly (Schmidt Károly) (Pest, 1854. január 15. – Budapest, 1919. február 7.), magyar szobrász.

Senyei Károly

Fotó -Nemzeti Hauszann Program facebook oldala

A szobrot 1896-ban állították fel itt a téren. Előtte egy kisebb angyalszobor állt itt. 1945 után egy szovjet emlékművet állítottak a helyére és a fiúkat a Dagály strandjára költöztették. A rendszerváltás után elbontották a szovjet emlékművet és Fáskerti István készített új talapzatot, medencét és ülőalkalmatosságnak is használható kápát a szobor alá. Az ismételt szoboravató 2000-ben történt.

Az önfeledt gyermeki mosoly, mindenkit örömmel tölt el.

Tavasz Dunaalmáson

Ezt a csodás, életre kelt fűzet a Neszmélyi Hajóskanzen területén találtam. Elvarázsol ez a hely. Sokszor ellátogatok ide a Szent-Ilona öbölbe, amely a békés Dunát mutatja nekünk. Az árvizet leszámolva, itt mindig csendes vizet találunk. A Duna fő medrétől leválasztja a Dunai Alsó-Sziget, majd feljebb a Radványi-sziget.

Dunaalmáson több helyen is fakadnak 20-24 fokos, kénes illatú, kristálytiszta források Már a római korban is fürödtek itt. A Duna mentén végighúzódó Limes miatt sok katonai település volt a közelben. Az Azaumi kolóniák (ma Almásfüzitő), Brigetio (Szőny) katona és polgári lakosai is felkeresték. Mária Terézia udvarába is eljutott a források híre. A 20. század első felében pedig igazi fürdőélet volt itt, stranddal. A bányászkodás miatt azonban a források jó része elapadt. De a tatabányai bányászat megszűnésével újra a természeté lett a főszerep. Ez a tó nemrégen lett kialakítva. Előtte a forrás egy hatalmas betongyűrűben tört fel, ahol még én is megfürödtem. A nép római fürdőnek hívta. A betongyűrűn túlfolyó vízből mocsár keletkezett. Mostanság ráépítettek egy forrásházat a mocsár helyén pedig ez a szép tó lett kialakítva.

A környéken pedig a február végi kora tavasz hívó szavára sorra kivirágoznak a fák.

A magántulajdonban lévő Öreg Malom és a hozzá vezető csatorna, hálás fotótéma.

Dunaalmás, 2024. 03. 04.

Kora tavaszi gondolatok

Sietek, nyújtom a lépteim.

Az elején meg kell nyomni,

ha nagyjából sík a terep

és nincsenek kidőlt fák,

hatalmas tócsák,

vagy bakancsmarasztó sár.

Bírom két-három kilométeren át ezt a tempót.

Átlagban legalább néggyel kell haladnom,

mert később már nehezebb lesz a terep.

Az okos óra minden kilométeren ad statisztikát.

Ez nagy segítség,

persze nem a táv leküzdésében,

hanem az önhajszolásban.

A természettel próbálok harmóniába kerülni;

minél jobban ismerni,

annál könnyebb benne közlekedni, tájékozódni.

Élményszerűbb az ottlét,

ha hagyom magam beleveszni.

Jobb ismerős dolgokat újralátni,

mint állandóan rácsodálkozni,

akár egy újszülött a világra.

Most nézem korábbi évek képeit.

Február vége:

az egyik képen térdig érő hó,

a másik képen virágzik a tüdőfű,

most meg az aranyeső!

Már nem lepődöm meg,

inkább azon ügyeskedem

hogy elkapjam a tavasz jellegzetes pillanatait;

nálam a téltemető, hóvirág, sáfrány a sorrend,

de van már tőzike, kökörcsin is.

Régen a barkát húsvétra szedtük,

de idén már nem lesz addigra.

A medvehagymáért nem izgulok.

Persze az első krémleves szenzációs:

az a friss, jellegzetes illat, ahogy gőzölög,

aztán mehetnek bele a roppanós levesgyöngyök és a reszelt sajt!

Nem lehet róla lemaradni, minden évben kötelező.

Három éve hóból szedtem, azt hittem lefagynak az ujjaim.

Elkapott a lelkesedés.

Pedig van bőven!

Szerencsére!

Szóval!

Elég volt már a szobából!

Ráznám már le magamról ezt az influenzát.

Nem szokott elkapni, idén nagyon ügyes volt!

Tata, 2024. március 1.

A képek, a Vértesben készültek, 2023-ban.

hullámzik a tavasz

itt a februári tavasz

megdöbbenve látom

hogy kivirágzott az aranyeső

megőrült a világ

a virágok

rovarok teszik a dolguk

kinyílnak

pompáznak

nektárral csalogatnak

minden rovart

aki lépést tartott

az új idővel

a február végi

április végében

a vírusoknak most jó

eddig soha nem kínálkozó alkalom

terjedni

mutálódni

fertőzni

hullámzik a tavasz

és vele hullámzik a testem is

az apró kis borzongás futamok

a felkarról indulnak

a derék felé terjednek

majd elhalnak

játszadozik a láz a testemben

beremegek

akár egy tál kocsonya

ahogy eléd teszik az asztalra

felülök és a combjaimra könyökölök

a remegéshullámok felérnek a hónaljamig

mozgatják a mellizmaim

és ráúsznak a gyomromra

nem elmélkedem ezen sokáig

folyamatosan fáj a fejem

nem lüktet (ezért hálás vagyok)

tompán fáj

tompítja a gondolataim

de a köhögés

az félelmetes

mélyről jön

a hörgőkön át

mintha vakarnák a hörgőim

koszos porszívó cső képe ugrik be

szerencsére 5 köhögési ingerből

négyet vissza tudok fogni

megnézem az okos órám

10 órája fekszem

sikerült kora délután is

mély alvást produkálni

jó lenne egy laza kávé

majd két napja nem ittam

bekapcsolom a tévét

amatőr fotósok

életre szóló karrierjét látom

bekerült a fotójuk az időjárás jelentésbe

aztán elmesélik nekem

hogy 20 fok van kinn

én pedig

szenvedek itt benn

Benkő László fája

Benkő Laci fája

Horváth kert, Buda

Szeretem Budapest organikusságát. Az itt élő emberek olyan közösséget alkotnak, amelyben megjelenik az egyén. Ha tett valamit, legyen az jó, avagy rossz, nyoma valahol biztosan megjelenik ennek a városnak a szövetében. A lakóközösségek pedig emlékeikben őrizik, ha a lépcsőházban, a szemben lévő házban, az utcában lakott egy híresebb iparos, zenész, szakács, ügyvéd, orvos, cigány muzsikus, színész, író, vagy építész. Egy kedves virágárus néni, egy jópofa hentes, vagy trafikos. Ahogy járom a várost, újabb és újabb helytörténeti értéket fedezek fel. Egyre több ilyen lesz, mert az itt élők használják a várost és emlékeiket is ott tartják a közelükben, az utcán és tereken.

Így történt ez most is. A Horváth kertet terveztem bejárni, mert egyrészt utamba esett, másrészt volt néhány dolog, amit meg szerettem volna nézni. Míg arra haladtam eszembe jutott a híres dal szövege, amit Honthy Hanna énekelt és mindenki ismer:

Legyen a Horváth kertben Budán,

Szombaton este fél nyolc után.

Kiszól a Színkörből a zene,

Ragyog az édes két szép szeme.

Szerettem volna egy blogbejegyzést készíteni erről az apró parkról, de több szobor és a szökőkút is még téli álmát aludta, ezért ezt az ötletet elvetettem.

A Krisztina körút 73. Itt lakott Benkő László.

Akkor futottam bele Benkő Laci emlékfájába. Benkő László az Omega együttes billentyűse volt. Nem tudtam erről a nevezetes fáról, mert az általam előzetesen megnézett térképen még nem szerepelt. Az ezüsthársat Benkő László ültette 2014-ben.

Emléktábla a ház bejáratánál

A Krisztina körút 73. számú házban lakott és az utca túlfele a Horváth kert északi oldala. Így mindig látta a facsemetéjét, hogyan nő, erősödik. Sajnos 2020-ban elhunyt, így a saját kezűleg ültetett fája, az emlékfája lett. Milyen szép és megható történet és jó példa, hogyan tud valaki egy város élő szövetében nyomot hagyni akaratlanul is.

Mihály Tamás az Omega basszusgitárosa is 2020-ban hunyt el.

Azóta az Omega rajongók zarádokhelye lett a fa és környezete. Ezt mutatja a sok fénykép és tárgy, amit odavisznek. A Krisztina körúti ház bejáratánál pedig emléktáblát helyeztek el.

Egy rajongó

Esti csúcs az Andrássy úton, a Deák térnél

Imádom Budapestet. A kedvenc városom. Se szeri, se száma a csodás helyeknek, épületeknek, piacoknak, parkoknak, kávéházaknak és kiskocsmáknak. De van egy másik arca is a városnak. Amikor lemegy a Nap, felragyog egy másik Budapest. Csillogó, vagy árnyékos, zajos, vagy csendes, vidékies, vagy világvárosias. Számtalan esti képem van már a városról. A teljesség igénye nélkül válogattam néhányat. Nem jó fotók ezek, mobillal készültek, sokszor kapkodva, akár egy pirosnál az autó ablakából. De a hangulat úgy érzem így is megvan...

Szent István Bazilika

A Szent-István tér közelében

Szabadság híd

A 2006. augusztus 20-i szélvihar halálos áldozatainak emlékműve, így még baljóslatúbb, mint nappal

A Műcsarnok, a Hősök terén

Erzsébet híd

A Halászbástya és a budai alsó rakpart

A Két RomBusz nevű népszerű romkocsma a Római parton

Távolban a Parlament és a Margit-híd

Clark Ádám tér

A Gresham palota

Jamie Oliver étterme a Várban

Körmöci utca lépcső - Budavár

A kihalt Zerge lépcső a Vár alatt

Michael Jackson emlékfa az Erzsébet téren

A Ritz Hotel, a Deák téren

Lánchíd

A budapesti Óriáskerék Magyarországon a legmagasabb. 65 méter. 2013 nyara óta áll az Erzsébet téren,

A Gellért-hegy

A Budai vár

Az alagút

Deák tér

Az elszakadt magnószalag Máté Péternek állít emléket ezzel a különleges emléktáblával. 2017-ben avatták fel. Akkor lett volna 70 éves. Annak a Krisztina körúti épületnek a falán látható, ahol élt.

A Krisztina körül ezen része Déryné emlékét idézi

A Spíler, egy divatos bisztró a Godzsu udvarban

A leghíresebb romkocsma, a Szimpla kert bejárata előtt

...és benn.