Metsovo, 7200 lakosú hegyi falu, Görögország Epirusz tartományában. 1157 méter magasan fekszik, a tengerszint felett, a Pindosz hegységben, csodálatos természeti környezetben. Amióta az E92-es autópálya a közelében halad, bekapcsolódott az ország idegenforgalmi vérkeringésébe. Athéntól 300 km, Szalonikitől 180 km-re fekszik.
A kisváros a jellegzetesen görög arculatát még a hosszan tartó török megszállás idején is megőrizte. A város mai képének kialakításában oroszlánrésze volt a M. Tositsase báró által 1948-ban alapított szervezetnek. A városnak mindmáig van mecénása. A Szent György templom rekonstruálásának finanszírozásáról Janis Averof egykori görög európai parlamenti képviselő gondoskodott, aki a város szülötte. A helyi múzeum gazdag tárlatában bútorkiállítás és numizmatikai gyűjtemény is van. Metsovo városát az utóbbi időben a téli sportok szerelmesei is felkeresik. Egyre több festői szálloda is épül, amelyek télen szállást biztosítanak a turisták számára.
A XV. században oszmán uralom alá került és a Ioannina Sanjak részévé vált. Az oszmán uralom késői időszakában (18. század - 1913) a régió görög és aromán népessége szenvedett az albán hegyirablóktól. Az 1854-ben helyi lázadás tört ki. Az első balkáni háború idején Metsovót rabló zenekák égették fel. 1912. október 31-én az Epirus lázadó csoportjai és Metsovoi önkéntesek által támogatott görög katonák a Katara-Zygos hegygerincen áthaladva megtámadták a metsovói török helyőrséget, amelyben 205 katona és két ágyú volt. A csata 16 óráig tartott. amikor az oszmán katonák megadták magukat.
A Metsovo lakói a XX. század elejéig három osztályba voltak sorolva: az arhontzi, a vinitsi és az algii (gizari). Ez a társadalmi-gazdasági rétegződés az oszmán megszállás alatt alakult ki.
Az arhontzi, a társadalom leggazdagabb része. Többnyire nagykereskedőkből állt. Bár helyileg nagyon erősek voltak, nem voltak szervezettek, összetartók.
A vinitsi, a település közepes és alacsonyabb osztályait foglalja magában. Gazdálkodók (kivéve állattenyésztők), kisvállalkozók, iparosok, öszvér-vezetők és kiskereskedők voltak. A vinitsit egységesebb társadalmi osztálynak tekintették magukat, ami társadalmi viszonyaikban nyilvánvaló volt. Például házasodtak egymással, de soha sem a legalsóbb algiák tagjaival.
Az algiak, a terelő juhászok, állattenyésztők, sajtkészítők, valamint fafaragók, bútorkészítők voltak. Szabályokat állítottak fel tagjaik társadalmi szerepére, egy szigorú patriarchális struktúrára, amely irányította az osztályukat.
A két alsó osztály közötti társadalmi különbségek nem a jövedelmi kritériumokon alapultak, hanem, hogy tagjaik nagyon különböző gazdasági területről származtak. A múltban a juhászok és a nem juhászok közötti különbség a Pindos hegység valamennyi fejlett településén létezett.
Ez nem a vagyonon alapuló osztálykülönbség volt, hiszen a legtöbb esetben mindkét csoport tagjai a lakosság szegényebb szegmenseihez tartoznak, de az oszmán uralom alatt, a települések besorolásához kapcsolódó differenciálás, ugyanolyan nyelvi alapokkal rendelkező, de világosan eltérő gazdasági és társadalmi struktúrán alapult.
A XVIII. század közepétől a Metsovo régió lakosai mentesültek a rendszeres és ad hoc adóktól való fizetés kötelezettsége alól, amelyet általában más ottomániai lakosság keresztény lakói fizetnek, azzal a feltétellel, hogy átalányösszeget fizetnek évente. Az oszmán közigazgatás gyakran ilyen kedvezményeket adott az alattvalói számára, akik különleges szolgáltatást nyújtottak az államnak. Itt például hegyi határvédelem.
A speciális adórendszer nem jelentette az önkormányzatiságot, elméletben. Az autonómia fogalma ismeretlen volt. A gyakorlatban azonban az adómentességek megadása megegyezett a terület önszabályozásával. A szülőföldjük iránti szeretet és a külföldön élő Metsoviták adományai jólétet eredményeztek Metsovóban. Már a 19. század elején volt egy speciális napló, ahol a jótevők adományait és végrendeleteit rögzítették. A naplót 1854-ben megsemmisítették.
A város, a helyi sajtokról is ismert, ilyenek a Metsovone és a Metsovela. Jelentős az Averoff család tulajdonában lévő szőlőtermelés és borkészítés.
Egy helyi múzeum, az Averoff Galéria, Georgios Averoff életét mutatja be.
