Halálgyár
Az Auswitz II - Birkenau megsemmisítő tábor
Ezen a szörnyű helyen másfél millió ember lelte erőszakos halálát. Leírhatatlan a borzalom, ami itt történt. A ciklon B kristály gázzá alakulása során 20 perces kinhalál következett...
Ez a blogbejegyzés sokakat felzaklathat, zavarhat!
Ezért csak erős idegzetű embereknek ajánlom!
A birkenaui táborba vezető sín
A tábort azért létesítették, mert meg akarták semmisíteni a zsidóságot, a cigányságot, a homoszexuálisokat, a kommunistákat, a rokkantakat és test fogyatékkal élőket, a papságot, az értelmiséget. Elsősorban lengyel, aztán orosz, majd a magyar áldozatok voltak számszerűen a legtöbben, nem beszélve a német lakosság érintett rétegeiről, de cseh,belga, francia, holland, baltikumi és sok nemzet tagjait gyűjtötték ide.
Az ebbe a táborba szállítottak nem kerültek oda, amit mi Auswitz-nak nevezünk.
A cigány tábor helye
A cigányokat nem szelektálták szét. Olyan erős volt a családok közti összetartás, hogy ide félretették őket, mint később megoldandó problémát, és "csak" időlegesen, kísérletekhez vittek el közülük nőket és gyermekeket. Így volt ez sok hónapon keresztül, míg aztán a magyar transzportok olyan mennyiségben ontották az új táborlakókat, hogy rászánták magukat az evakuálásra és elgázosításra. Megerősített csapatokkal egy éjjel folyamán meggyilkolták és elgázosították a táborrész lakóit.
A munkára kiválasztottak leégett és néhány megmaradt barakkja
Birkenau-ba meggyilkolni hozták az embereket. A vonattal ideérkezők 80 %-a pár órán belül elgázosításra került. Csupán 20% embert szelektáltak ki. Ők a tábor működésében dolgoztak, valamilyen fogyatékosság, ikertestvérség miatt Mengele tartott rájuk igényt. Ezek ebbe a táborrészbe kerültek, hogy pár hónap leépülés után szintén a gázban végezzék.
Barakk
A barakkokban hatalmas zsúfoltság volt. Szintenként 3, majd később 4 rab aludt. A szobának parancsnoka volt, az úgynevezett capo (kápó). Ezt a beosztást főleg német bűnözők látták el, de zsidó ember is betölthette. Innen vezényelték a reggeli és esti létszámellenőrzést. Ha valaki hiányzott, az egész barakknyi embert napikig éheztették, ácsorogtatták. 3 napig tartott a retorzió. A halottakat is visszahozták a munkából, hogy ki legyen a létszám és sokszor fejadagjuk miatt bújtatni is próbálták.
Tábori barakkvécé
Vécézni naponta egyszer volt alkalom reggel. Pontosan felügyelték a folyamatot. Minden egyes pöcelyukon PERCENKÉNT HÁROM EMMBER-nek kellett végezni!!!
A magyar rámpa
1944 nyarán olyan mennyiségben ontották a magyar transzportok az embereket, hogy külön sínpárt kellett fektetni és széles rámpát létesíteni az érkezőknek. Ezt azóta is magyar rámpának hívják. Az ide érkezők 90%-a érkezése után 2-3 órával már elégetésre került. A magyar állam ezt a korhű vasúti kocsit ajándékozta a tábornak, hogy látható legyen, milyen kis helyen szállítottak kb 80 embert, akár hetekig, étlen-szomjan.
Külön emléktáblát állítottak a helyszínen, ahol leírják, hogy 1944 nyarán 100 transzporttal 400 000 magyar zsidó ember érkezett ide.
A magyar rámpához új sínpárt, váltót kellett építeni!
A tábor fontos része volt az úgynevezett Kanada, majd később Kanada II.
Ezek a hatalmas épületek raktárak voltak. A rámpán és a fürdető (gázosító) előtt lerakott holmikat szelektálták, csomagolták és vitték Németországba, az egyre jobban nélkülöző lakosságnak. Egyes országokban a transzport előtt az is kikötötték, hogy 25 kg legyen, amit magukkal hoznak.
A Kanada elnevezés azért született, mert általános nézet volt, hogy Kanada gazdag ország, ezért, ha később oda mehetnek ingóságaikkal együtt az nagyon jó lesz. A megtévesztés fontos eszköze volt a rendnek.
Egy szétbombázott krematórium
A szövetségesek Dél-Olaszországból végeztek légi felderítést. A magyar transzportok idején már pontosan tudták mi folyik a táborokban. De nem tettek semmit! A bombázás csupán egy vegyi üzemre irányult. A tábor jó részének megsemmisülése a nácik önfelszámoló hadművelete volt, a bizonyítékok eltüntetése céljából.
A krematóriumok közvetlen szomszédságában építették ezt a hatalmas és ormótlan emlékművet, de hát ide milyet is lehetne!
A legtöbb véráldozatot szenvedett nemzetek külön, saját nyelvű emléktáblát kaptak, a megemlékezéshez.
