A fotó 2020 március 15-én készült!
A beszéd
Mindenek Ura megállt egy kicsit, elgondolkodott, hogy mit is kellene mondani, hogyan is történt anno, amikor ’48-ban a szegények, nincstelenek és a felvilágosult nemesek, a hasonló sorsú elnyomott népek fellázadtak az elnyomó urak, a hazát bitorló birodalmak fojtogató hatalma ellen.
Mindenek Ura böffentett egy kolbászízűt, koncentrált, hol is foghatná meg a lényeget, mert a lényeg tiszta. Ő nem vagyonos és mindig fellázad az elnyomók ellen. Őt nem lehet becsapni, tudja kik az ellenségek. Akkor osztrákok és oroszok voltak, császárok és cárok.
Most meg? Liberálisok, meg a nyugat-európaiak, főleg a belgák, mert azok Brüsszelben kavargatják a mérget a magyar szabadság megmérgezésére. Meg a finnek, meg a svédek. Ők főleg! A mi csapatunkba akartak beállni focizni.
Aztán itt vannak a nagyon gazdag külföldiek, főleg, ha zsidók, baloldaliak, ha gondolkodó diákok (különösen, ha csúnyán beszélnek), a tanárok, aztán az értelmiségiek, a migránsok, a melegek, a nemváltó ovisok. Mindenki, aki mást gondol, amit ő kitalált, hogy mit is kéne gondolni. Most itt kellemetlenkednek ezek az intézetesek is, ezek az otthontalan-otthonlakók, akik nem akarnak már hallgatni.
Mindenek Ura most megnyugodott kicsit. Eszébe jutott: sokan vagyunk, ha kell mindenki tud magával hozni egy újabb embert, egy újabb szavazót, egy kedvezményezésre kijelölt emberi közösséget, egy újabb baráti népcsoportot, egy újabb baráti vezetőt, hisz akkora Ázsia, akkora a végtelen keleti puszta, mindig lesz ott barát és testvér.
Mindig lesz két és félmillió kisember, akinek minden mindegy, az élet iszapjából úgysem lehetne kihúzni őket, inkább dobálunk be nekik krumplit, adunk egy kis pénzt, mint majmoknak a banánt és szelíd őzeknek a zoo-csemegét.
Aztán, mindig lesz további 1 millió, akik sok pénzért, sokra képesek, még felépíteni is egy ilyen rendszert. A többi már csak matematika. Mi abban is jók vagyunk! Jók? A legjobbak! Bármiből ki tudjuk számolni, hogy az kétharmad. Mindent bemagyarázunk és ha kell mindennek az ellenkezőjét is bizonyítjuk! Hitelesen! Ezért mindent bele is írunk az Alkotmányba! Ami gránit szilárd!
Ám a Mindenek Urának olyan vésője van, hogy a gránitban is siklik, mint füstölt szalonnában a bicskapenge. Így, ha kedve tarja belefaragja minden kis ötletét. Olyan már ez az alkotmány, mint egy blog. Ha időnként beleolvasol, mindig találsz benne valami újat.
Mindenek Ura levág egy katonát a kenyérből, kovászos, a falusi péktől. Pont akkorát, amit kényelmesen a szájába tud venni, bicskájával egy karika kolbászt szel… kis vöröshagyma szelet? Inkább mustár, hosszú még a nap.
A beszédet este megírta, volt egy kis segítség, de a lényeges: a csapásvonal, a fő gondolatok, fordulatok és poénok, az ő fejében fogantak, de már úgyis tudja mindenki:
Barátok az oroszok. Nem baj, hogy ők verték le a forradalmat, meg végig rabolták és erőszakolták az országot 100 évvel később. Most ők a barátok, meg a törökök. Az is tény, ha megnézem bármelyik kisebb település történelmét a Wikipédián, mindegyikben benne van, hogy a törökök idején elnéptelenedett, majd újratelepítették némettel, szlovákkal. Ebből most a németek nem olyan nagy barátok, persze az üzletben igen, de üzletben meg nincs barát, ugye. A szlovákok, pedig hirtelen barátok lettek, mert a lengyelek meg már nem! Pedig két éve még tömegével jöttek a Mindenek Ura szavait inni. 
Szóval jó lesz az a beszéd. Megvannak az új ellenségek és még a régiek is ott vannak. Ellenség nélkül nem lehetne csatázni. Na, az baj lenne!
Most belülről mosolyog. Amúgy is minden rendben! Nem baj, ha valaki nem gazdag! Nyugodtan alhat, akinek minden ismerőse milliárdos. Minden családtagja, minden barátja, neki már minek is kéne. Eleve ő adta nekik, pontosabban engedte, hogy elvegyék. Pont elég, ha mindig van a zsebben egy köteg kápé, amibe bele lehet markolni. Külföldön euro, itthon meg a jó magyar forint. Bankkártya? Hülye gyerek! Senkinek semmi köze ahhoz, hol, kinek, mennyit fizetek. A nagy dolgokért meg úgysem kell! Most már legyen elég a cikázó gondolatokból! Még bekap egy utolsó katonát!
Fogyózni kéne! De nem ma! Majd!
A fotók 2017. március 15-én készültek a Nemzeti Múzeumnál.
