virtuális családkép
nézegetem a képeket
persze már nem papíron
mint régen
a monitoromon
mennyi friss emlék
jók lesznek töltekezni
évekig
egy kép a meteórákról
a híres fotó-stop hely
a nagy-meteórák kolostora
a korlátnál
háttérben a csodás gömbölyded sziklák
mark elkéri a gépem
csinál rólunk egy fotót
a két fiú és középen én
előveszem a régi képeket
huszonnégy éve
ugyanitt a korlátnál
háttérben a csodás gömbölyded sziklákkal
te és én
- a gyermekeink-
még azt sem tudtuk lesznek-e
olyan friss volt még minden
izgalmas és titokzatos
minden más
a jövőbe kódolva csupán
s most lassan
a ködbe olvad minden
már nem emlékszem
ki csinálta azt a fotót
már fakul és homályosul
mint emlékeddel az idő
ugyan az a hely
ugyanaz a korlát
mi annak idején
középre helyezkedtünk
most a fiúkkal
meg attól balra
a monitoron az idei kép
kezemben a régi papírkép
egyszerre nézem őket
a fakerítést átlós
x alakú merevítések tagolják
és akkor jön a felismerés:
peti az első x előtt áll
én a második előtt
istván a harmadik előtt
most megnézem a régi képet
mi ketten a negyedik x bal szélén
képzeletben leveszem
akkori magam a régi képről-
pontosan mellettünk állsz
