La Divina Commedia

Inferno

 „nem is tudom, hogyan kerültem arra,

csak a jó útról valahogy leszálltam.”¹

A boldogság elszáguldott balra,

én pedig a kárhozottak seregét bevártam.

Volt ott minden, ki már túl-elmélyedett,

ki már a pokol szájához tévelyedett.

Voltak akkoriban napok: semmit tenni,

olcsó élvezeteket könnyű pénzért venni;

kiürült mellkasomban halott szív remegett,

nem lett volna orvos, ki valamit tehetett-

elragadott, örvénylésben tévelygő szinglik

„Szívemben vágyak olyan tüze ízzik”²

Ahogy feltűntél, nem láttam többé terhet,

„Miként a gerle, melyet vágya kerget”³

Hősé váltam magam, s a világ előtt,

hagytunk minden akadályt kettőnk mögött.

Gerlepárként építettünk biztos fészket,

legyen hol nevelni a kisgerléket.

Azt hittem, így lesz minden örök,

ha bevégződik a terv, majd hátradölök.

A gerlék pedig idejében kirepülnek,

ránk felhők helyett hűs árnyak vetülnek.

Csak akkor mondhatnám leheveredve

"Ó, nem maradni jöttem én e helyre"⁴

Nem volt mindig könnyű életünk,

”belül méla ködöket cipeltünk”⁵,

néha lerogytunk, de felkeltünk,

arcunkkal vad fénybe merültünk,

mire a méla ködök feloszlottak volna,

te elfogytál, s én térdre estem a porba.

Idézetek:

Dante Alighieri - Isteni színjáték, Pokol

LA DIVINA COMMEDIA, Inferno

Fordította: Babits Mihály

1, Első ének - A sötét erdőben

2, Második ének - Vergiliusz és Beatrice

3, Ötödik ének - A Szerelem halottjai

4, Nyolcadik ének - Dis városa előtt

5, Hetedik ének - Pénz és szerencse