Rávitt a lélek, hogy összeszedjek néhány fontos lemezélményt az életemből. Ez csak a könnyűzenére vonatkozik, hisz nem csak azt hallgatok, 50%-ban nem. Próbáltam röviden életrajzi kötödéseket is beleszőni. Ez olyan, mintha az életem egy része lemezekben lenne elmesélve. Nem kell ezt feltétlenül végigolvasni. Vastaggal vannak a címek. Gyorsan végig pörgethető. Aki kíváncsi itt-ott beleolvashat a miértekbe.
Omega 10000 lépés, 1969
Kiskoromban nagyon sokat hallottam az Omegának ezt a lemezét. Aztán az Omega sokáig a kedvencen is volt. A szerintem legjobb magyar beat-rock lemezük, a Nem tudom a neved és az űrkorszakuk első és második darabja az Időrabló és a Gammapolisz, hatalmas kedvencek voltak.
LGT – Bummm!, 1974
Még a Szabad Európás tinédzserpartik alkalmával hallottam sok LGT számot, főleg erről a lemezről. Barta számait imádták a népek. Később az LGT fő kedvencé vált és a Loksi című dupla brutál jó, még manapság is. Kivételes élmény volt a Vígszínházban látni a lemez bemutató koncertet.
Cseh Tamás – Fehér babák takarodója, 1979
Cseh Tamást egy előadása alkalmával zártam a szívembe. A Frontátvonulás című előadás 1979-1983 között volt hallható, ekkor már lemezen is kiadták. Faltam Cseh Tamás lemezeit. Az Antoine és Désire, A levél nővéremnek és a Fehér babák takarodója máig is rendszeresen hallgatott lemezek. Talán az utóbbi a fő kedvenc.
Led Zeppelin – Presence, 1976
A Led Zeppelin I. stílusalkotó és iránymutató volt a brit rockbandák számára, innen találtak igazán magukra. II, III, IV lemezeik mestermunkák, mint az összes.
A Presence viszont számomra különleges. Emlékszem, már alig vártam, hogy megjelenjen és Komjáti Gyuri bácsi lejátszotta az egész lemezt a Kossuth rádióban. Persze, hogy ott vártam egy 2*45 perces Sanyo kazettával. Így aztán ez volt a legtöbbet hallgatott Zepp…
Később, a posztumusz kiadott Coda című lemezhez fűzött érzelmi viszony, mivel Athénban sikerült megvásárolnom 1983-ban.
Black Sabbath – Vol. 4, 1972
A Black Sabbath nagyon sötét, nagyon kemény zene volt abban az időben. Az Iron Man, a Paranoid igazi stílusalkotó dalok. Először a Sabbath Bloody Sabbath című lemez részleteit hallottam. Imádtam, de az egész lemezanyaghoz nem tudtam hozzájutni. Később szereztem egy amerikai kiadású, korongján sérült, de jól lejátszható Sabbath-ot, ez volt a Vol. 4.
Uriah Heep – Firefly, 1977
A Uriah Heep néhány slágerét játszotta időnként a rádió. A Gypsy, a July Morning, a Lady In Black azóta is slágerek. De nem lehetett lemezen megvásárolni. Az első teljes zenei anyagot egy jugoszláviai nyaralás során, 1979-ben szereztem műsoros magnókazetta formájában. Ez volt a Firefly. Mindig is kedvenc marad, pedig minden lemezét megszereztem később.
Deep Purple – In rock, 1970
A Deep Purple, egy jó kapcsolatokkal rendelkező évfolyamtárs jóvoltából az osztálykirándulások nagy kedvence volt. Nekem talán ez áll a szívemhez legközelebb, de ahogy leírom, van egy kis lelkiismeret furdalásom.
Pink Floyd – Wish you were here, 1975
A csodált, misztikus Pink Floyd. Kártyaképeit vásároltam a trafikokban 2 forintért. 1975-ben hallottam először. Belebolondultam. Éppen szerelmes voltam egy, nálam egy évvel idősebb, nyolcadikos lányba és állandóan a Shine On You Crazy Diamond-t hallgattam. Pedig az nem szerelmes dal, de akkor még ezt nem tudtam. Aztán hamar megszereztem másolt magnókazettán a The Dark Side Of The Moon-t, a rádióból hozzájutottam az Animals-hoz. … és lassan örök kedvenc lett a Floyd is.
Jethro Tull – Songs from the wood, 1977
A Jethro Tull együttesről csak hallottam, amikor ezt az anyagot műsoros magnókazettán megszereztem. A már említett jugoszláviai nyaraláson egy nálam idősebb fiútól megkérdeztem, hogy a Jethro Tull jó(?), azt mondta: jó. Megvettem. Rögtön beleszerettem.
Azóta a repertoárjuk minden elemét ismerem, de a kedvenc ez maradt.
Sex Pistols – Never Mind The Bollocks Here's The Sex Pistols, 1977
Ezt a zenei anyagot még a megjelenés évében sikerült meghallgatnom, egy osztálytárs szülője révén bekerült kazettáról. Elemi őserő. Egyszerű, primitív, hatásos. Fort a vérem, ahogy hallgattam. Még ma is tűzbe hoz!
Rolling Stones - Miss You, 1978
A Stones az alap. Az állandó kedvenc. Minden lemezét ismerem. Próbálkoztam vele, hogy találomra kiválasztott lemezét hallgattam az autóban hetekig. Tökéletes volt. Aztán egy másikat. Időt adva, minden szám felfogásához, Akkor az volt a legjobb…
A Miss You azért, mert az volt az első nekem, erről is a Far away eyes-
Piramis - Szeress!, 1993
A piramis első 3 lemeze minden magyar fiatalra hatott. Ez a koncert abban több számomra, hogy egy rég látott Piramis fantasztikus tündöklése volt a BS színpadán. Jó magam is élőben élveztem.
Hobo Blues Band – Vadászat, 1984
Imádtam Hobó koncertekre járni. Ez a lemez pedig stúdiómunkásságuk csúcspontja.
Beatles - Let it Be, 1970
Gyerekkoromban megkerülhetetlen volt. Persze mire igazán felfogtam a zenehallgatás örömét, már nem léteztek. Inkább a tagok szólólemezeit kedveltem, pl Lennon Imagine-jét, de később meghallgattam sokszorosan minden lemezét, természetesen saját gyűjteményből. Utólag azt mondanám az utolsó lemezei voltak hozzám közelállóak, ezek közül is a legutolsó.
Berki Tamás – Igazi paradicsom, 1984
Ez a lemez nálam alap, amióta meghallottam. Egyszerűen jó kedvem lesz tőle. Kell ennél több? Volt szerencsém a debreceni dzsesszfesztivál, egy éjszakai Jam sessionjén egész a közelében hallgatni, ahogy egy bár lépcsőjén ülve énekel és mi körülötte.
Frank Zappa – One Size Fits All, 1975
Zappa unikum. Nem, hasonlítható sehova. Zenéjében ötvöz, átalakít mindent. Én a Yo Mama című felvételét hallottam először. Korábban már olvastam róla Ungvári Tamás jóvoltából. Aztán törekedtem, hogy az egész életművét magamévá tegyen. 50 nagylemez között, már nehéz választani. A One Size Fits All, mellett talán a Hot Rats, a Bongo Fury, a Sheik Yerbouti, az Apostrophe’ és a Tinsel Town Rebellion a legkedvesebbek. Tény, hogy a ’80-as évek nálam főleg Zappa jegyében teltek.
Eagles – Hotel California, 1976
A Hotel Californiát a Vasármapi koktél című legendás rádióműsorban hallottam először. Lenyűgöző volt. Nagyjából két év múlva megszereztem kazettán. Nem értettem, hogy lehet egy lemezt telerakni lassú számmal. Mégis állandóan ezt hallgattam. Évtizedekig meghatározó eleme lett az Eagles, a zenehallgatásaimnak és ma is szívesen veszem, ha szól.
Peter Hammill – The Silent Corner and the Empty Stage, 1974
Tinikorom végén főleg progresszív rockot hallgattam. Ezen az úton az ember hamar eljut a Van Der Graaf Generator nevű formációig. Foglyul is ejti az embert. Van, akit élete végéig elkíséri ez a zene. Ezen együttes vezéralakja Peter Hammill. Az ő szólómunkássága ugyanolyan jelentős, mint együtteséé. Nekem ez mindmáig kedvenc.
Genesis - Live, 1973
A Genesis, a brit és a világ prog rockjának meghatározó együttese. Megkérdőjelezhetetlen mérföldkő. A Nursery Crime, a Lamb Lies Down On Broadway, a Foxtrott remekművek… és ez a koncert is az! Volt szerencsém a Népstadionban látni őket, ahol a Mama című lemez diszkós dalai voltak előtérben, de a nagy klasszikusok is elhangoztak.
Queen - A Night at the Opera, 1975
Ezen van a Bohemian Rhapsody, kell ennél több? A Queent az első lemeze óta ismertem, a rádióban bemutatták a lemezeiket. Aztán 1986-ban a skalpjukat is begyűjtöttem, mert ott voltam a legendás és egyetlen budapesti koncertjükön.
AE Bizottság – Kalandra fel!, 1983
A dadaista lemez. Soha nem gondoltam volna, hogy a dadaizmus zenében is megfogalmazható, Nekik sikerült. Először akkor hallottam őket, amikor a Hajógyári sziget legelső koncertrendezvényén, a Fekete bárányok koncerten előzenekarként felléptek. Sokkoló volt a rock-blues rajongók körében.
Syrius – Széttört álmok, 1976
A magyar zene leginkább elpazarolt együttese. Világsztárok lehettek volna. A jazz-rock úttörői voltak. Ausztráliában megjelent Devil’s Mascarade nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő.
Szörényi Levente – Utazás, 1973
Rongyosra hallgatott lemez. Az Utazás állandó kedvenc. Szörényi többi szólólemeze is intellektuális telitalálat, kisebb sikerrel.
Yes – Relayer, 1973
Anderson hangja egyéni, Minden Yes lemeznek sava-borsát adja. Vangelissel is nagyot alkotott. A Relayer című album az egyik fénypont, rajta a Gates of Delirium opusszal. A Tales From Topographic Oceans a másik.
Colosseum – Valentyne Suite, 1969
Ez a brit blues rock banda fantasztikus zenészeket adott a világnak. Első 4 lemezük közül bármelyiket ideírhattam volna. Az énekes Chris Farlowe, minden idők egyik legjobb énekese, Jon Hiseman pedig sokáig a kedvenc dobosom volt. Annyira szerettem ezt a bandát, hogy az öt legjobb között szerepelt nálam nagyon sokáig.
Miles Davis – Isle of Wight Festival, 1970
A free/be bop jazz koncert most is nálam van mindig. Miles Davis, megkerülhetetlen a jazzben. Ikon.
Aki ért hozzá, annak ez a felállás mindent megmagyaráz:
Miles Davis – trumpet / Gary Bartz - alto saxophone, soprano saxophone
Chick Corea - Hohner electric piano / Keith Jarrett - electronic organ
Dave Holland - electric bass / Jack DeJohnette - drums
Airto Moreira - percussion, cuica
Airto Moreira-t volt szerencsém látni, egy Kisstadionbéli koncerten, Al Di Meola csapatában játszott.
John Mayall – Blues from Laurel Canyon, 1968
Sokáig a blues számomra a brit bluest jelentette. Ez a lemez volt talán az, amelyet legtöbbször hallgattam. John Mayall-t, az első magyarországi fellépésén volt szerencsém látni. Felejthetetlen volt.
Chase – Chase, 1971
Minden, amit egy trombitából ki lehet hozni a jazz-rock műfajában. Kikértem apám véleményét a zenei teljesítményről. Kürtön játszott nagyon sokáig, de minden rézfúvóson tudott, trombonon és pisztonon is. Felsőfokon éltette.
Hair, 1979
Erről nem tudok beszélni, túl vagyok szerintem az ötvenedik alkalmon. Házasság ez.
Jesus Christ Superstar, 1973
Ez a másik. A második feleség, vagy szerető. Ezerszer hallottam. Gillan fantasztikusan énekel benne. Mostanában Júdás és Karafás énekét kedvelem a legjobban. Annak idején nem igazán engedték, hogy elterjedjen az országban. Nekem is csak részletek voltak belőle.
Bob Dylan - Bringing It All Back Home, 1965
Dylan első 5 lemeze egyenértékű és utána is sok a kiváló anyag.
A 80-as évek elején Dylan kitűzőt hordtam, Dylan Thomas versek voltak a dzsekim zsebében és Oroszlányon egy játszótéren gitároztam. Nyakamban természetesen egy szájharmonika, úgy Dylan-esen.
Marvin Gaye - What's Going On, 1971
Let's Get It On, 1973. Ez a két lemez zenéjében és mondanivalójában is megkerülhetetlen a könnyűzene történetében. Rendszeren hallgatom őket manapság is.
Michael Jackson – Bad, 1987
Ennél a lemeznél fogadtam el, hogy érdemes hallgatni, de az utolsó5 lemeze kétségtelenül remekmű. Kicsit csalódás volt nekem a koncertje, talán mert nem voltam rajongó.
Velvet Underground & Nico, 1967
Szenzációsan jó, az érzékekre ható lemez. A Waiting for the Man, a Heroin és a Sunday Morning örök slágerek. Az énekes Lou Reed későbbi dalai, a Perfect Day, Take a Walk to the Wildside alapélményeim.
King Crimson – Islands, 1971
A végére hagytam állandó és fő kedvencemet. Ez a negyedik albuma. Talán ez a legegységesebb. Én karácsonyi lemeznek hívom a hangulata miatt. Ebben a listába további lemezei is benne lennének, ha egy előadótól többet is betennék.
Akit érdekel, mindenképpen hallgassa meg a következő lemezeket:
In the Court of the Crimson King, 1969 / In the Wake of Poseidon, 1970 / Lizard, 1970 / Larks' Tongues in Aspic, 1973 / Starless and Bible Black, 1974 / Red, 1974 / THRAK, 1995.
Az utolsó lemez bemutató koncertjén ott voltam a Petőfi Csarnok szabadtéri színpadon.
