Által-ér

A folyó, akár a költészet

A költészet olyan, akár a folyó sodra,

Örök-létezésű, nem áll meg soha.

Mindig él, még ha hullámai néha el is apadnak,

Vagy ha, a felfedezők máshol kutatnak,

Medrében ott az út,

A haladás, a kiút.

Emlősök hűsölnek vizében,

Halak élnek a testében,

Medrében hínárok és kagylók,

Sodrába dőlt fákon taplók,

Pangó, lencsés öblében,

Holtágai rejtekében,

Békák híznak lárvaebéden,

S ha óvatlanok, ők lesznek a siklóterítéken,

De beszállnak a gólyák is a lakomába,

Sikló ette béka ette lárva kerül a konyhára.

Víztükörre hajló vadvirágok

Díszítik e tündéri világot.

Ha odatévedsz partjára,

Rácsodálkozhatsz e tájra,

Az élet-ütem archaikusságára,

Neszekből épülő nagy ívű harmóniára,

Melyet előled soha nem rejtett senki,

Hogy megtaláld, nem kell sokat tenni,

Lásd, megannyi élő csoda!

A folyó – akár a költészet - nem áll meg soha.

A fotók az Által-ér torkolatánál készültek az Öreg-tónál