Philip Roth – Portnoy-kór

A modern irodalom botrányhőse, aki vágyait, szorongását és identitását tabudöntögető vallomássá gyúrta.

Minden évben felfedezek egy írót. Két éve a szlovák Jozef Karikát, tavaly pedig az amerikai Philip Roth-ot. Beszereztem néhány kötetét, ezeket le is fotóztam ide a blogba való illusztrációnak és az egyiket most bemutatnám: Philip Roth – Portnoy-kór

A Portnoy-kór (Portnoy's Complaint) Philip Roth amerikai író 1969-ben megjelent regénye, amely a modern amerikai irodalom egyik legmeghatározóbb és egyben legvitatottabb alkotása is egyben. 

A regény egyetlen hosszú, megszakítás nélküli monológ, amelyet a 33 éves Alexander Portnoy mond el pszichoanalitikusának. Portnoy kíméletlen őszinteséggel és öniróniával vall életéről. Szexuális megszállottságáról, saját csillapíthatatlan vágyaival és az ezeket kísérő bűntudattal, a zsidó anya komplexussal, a gyenge apa képpel, a zsidó hagyományokkal, a társadalmi elvárások és az egyéni szabadságvágy közötti feszültséggel való küzdelméről.

Ezek határozzák meg identitását és neurózisát. A könyvben a főhős saját magáról nevezi el, az önmagán tapasztalt tünetegyüttest. Innen a könyv címe: Portnoy-kór. A könyv fiktív orvosi definíciója szerint egy olyan állapot, amelyben az erkölcsi gátlások és a vad szexuális késztetések folyamatos harcban állnak egymással, súlyos szorongásos állapotot okozva a páciensnek. 

A szakirodalom (Bruno Bettelheim elemzései) hivatkozik rá az Oidipusz-komplexus modern, ironikus szemléltetéseként, ahol a domináns anya és a szorongó fiú dinamikája áll a középpontban. Ma már inkább a szexuális kényszerbetegségek, vagy a nárcisztikus személyiségzavar irodalmi illusztrációjaként említik meg egyetemi kurzusokon. Ez az irodalom és az orvostudomány határterülete már.

Megjelenésekor hatalmas botrányt kavart nyers szóhasználata és a szexuális tabutémák nyílt emlegetése miatt. Mára azonban a zsidó-amerikai öntudat és a 20. századi férfi lélektan alapműveként tekintenek rá, amelyben a humor és a tragikum egyszerre van jelen. Szokták a korai Woody Allenhez is hasonlítani, de annál nyersebb, bár nem kevésbé intellektuális a stílusa.

Philip Roth (1933-2018) az amerikai irodalom egyik legmeghatározóbb alakja volt a 20. században. Felforgatta a kialakult irodalmi normákat. Egyes vélemények szerint, a modern amerikai regény születését tőle lehetne számítani.

A New Jersey-i Newarkban született és nőtt fel, amelynek zsidó-amerikai miliője egész életművének legfontosabb ihletforrásává és visszatérő helyszínévé vált.

Pályafutása során szinte minden jelentős irodalmi elismerést elnyert, köztük a Pulitzer-díjat is, bár a Nobel-díjjal – sokak várakozása ellenére – sosem tüntették ki.

Műveiben mesterien mosta össze a fikciót és a valóságot, gyakran használva alteregókat (például Nathan Zuckermant) saját élete és félelmei boncolgatására. Roth, a Portnoy-kórral vált irodalmi botrányhősből világhírű szupersztárrá, miközben örökre megváltoztatta a zsidó-amerikai identitásról szóló közbeszédet.

Életműve összesen 27 regényt foglal magában. Pályafutása során összesen 31 könyvet publikált, amelyek között a regények mellett novelláskötetek (mint például a debütáló Isten veled, Columbus), memoárok és esszégyűjtemények is szerepelnek. 

Legfontosabb művei és sorozatai:

Amerikai trilógia: Amerikai pasztorál (Pulitzer-díjas), Kommunistához mentem feleségül, Az emberi szégyenfolt.

Zuckerman-sorozat: Kilenc regény, amelyek főszereplője Roth irodalmi alteregója, Nathan Zuckerman. Az író árnyékában, Zuckerman felszabadul, A boncolóművész, Prágai orgia, Az ellenélet, Amerikai pasztorál, A szégyenfolt, A szellem elmegy.

Ebben a kötetben 4 Zuckerman regényt olvashatunk egymás után, mégpedig a következőket:

Kései rövid regények: Az életművét lezáró négyes sorozat tagjai az Akárki, a Düh, a Kiégés és az írói tevékenységét 2010-ben lezáró, a Nemezeisz (Nemesis).

2018-ban bekövetkezett haláláig már nem publikált több szépirodalmi alkotást.

A Portnoy-kór mellett leginkább külön említendő könyve a Sabbath színháza. Sokan ezt tartják Roth igazi főművének (maga az író is); egy gátlástalan, dühös és zseniálisan trágár óda a halálhoz és az életösztönhöz, ami mellett a Portnoy-kór csak esti mese. 

Még sorolhatnám. Nagyon jelentős szerzőről van szó, akinek sok könyve jelent meg nálunk, számos kiadásban, különböző fordításokban az évtizedek folyamán. A Portnoy-kór magyarul leggyakrabban Nemes Anna fordításában olvasható.

            Tata, 2026. január 20.

Justin Gregg kanadai tudós, etológus azért tart otthon tyúkokat, mert azokkal végez magatartás kutató megfigyeléseket.

Elhatároztam, hogy az idei olvasmányaimból készítek egy-egy ajánlót. 2026-ben ezzel a könyvvel végeztem elsőre:

Justin Gregg Ha Nietzsche narvál lett volna-

Az emberi ostobaság az állati intelligencia tükrében

című könyve (eredeti címe: If Nietzsche Were a Narwhal)

Emberi - magától értetődően pozitívnak értékeljük ezt a jelzőt. Justin Gregg viszont az állatvilágból hozott példákon keresztül tükröt tart fajunknak: valóban olyan kivételes minőség az emberi? Valóban egyedülálló az elménk, vagy csupán egy evolúciós változata annak az intelligenciának, ami az állatvilágban is jelen van? A szerző a legfrissebb etológiai és pszichológiai kutatásokra támaszkodva mutatja be, hogyan tanulnak, oldanak meg problémákat, kommunikálnak, sőt éreznek az állatok - a főemlősöktől a varjakon át az elefántokig -, mindezzel új nézőpontokat nyújtva emberi mivoltunk megértéséhez is. Gregg humoros és mélyen humánus felfogásában létkérdések kerülnek etológiai megvilágításba Nietzsche gondolatainak megidézésével. A könyvet elolvasva a járdán araszoló csigákra sem tudunk ugyanúgy tekinteni ezután.

 A könyv központi gondolatai:

Az intelligencia mint teher: Gregg szerint az emberi kognitív képességek (mint az absztrakt gondolkodás vagy az éntudat) gyakran több problémát okoznak, mint amennyit megoldanak. Nietzsche példáján keresztül mutatja be, hogy a mély egzisztenciális szorongás az emberi elme "mellékterméke", amitől egy narvál – vagy bármely más állat – mentes.

Állati siker vs. emberi kudarc: Míg az állatok évmilliók óta sikeresen fennmaradnak anélkül, hogy elpusztítanák környezetüket, az emberi intelligencia olyan globális válságokhoz vezetett, mint a klímaváltozás vagy a tömegpusztító fegyverek.

Emberi kivételesség mítosza: A szerző tudományos példákkal (nyelvhasználat, erkölcs, racionalitás) bizonyítja, hogy az állatok sokszor hatékonyabb válaszokat adnak az élet kihívásaira, mint a "túlgondolkodó" ember.

A tőzsdéző macska: Gregg leír egy esetet, ahol egy házimacska véletlenszerű választásaival (például játékegerek rágcsálásával különböző részvénynevek között) jobb eredményeket ért el a tőzsdén, mint a profi alapkezelők. Ez arra világít rá, hogy az emberi „racionális” döntéshozatal és a minták keresése sokszor csak felesleges túlbonyolítás.

Galambok mint radiológusok

Focizó poszméhek - A könyv bemutatja, hogy a dongók képesek megtanulni egy apró golyó gurítását egy célba jutalom reményében

A „halott” hangya és a feromonok, ha egy élő hangyát lefújnak „halott-feromonnal” (olajsavval), a társai akkor is kiviszik a szemétre, ha az állat közben kétségbeesetten kapálózik.

Berúgott elefántok: számos állat, köztük az elefántok és a gyümölcslegyek is, szándékosan keresik az erjedt gyümölcsöket az alkohol bódító hatása miatt és képesek kiválasztani azt az alkohol tartalmat, amitől már kellemesen érzik magukat, de még nem lesz másnaposság.

A hím tintahalak (szépiák) képesek a „taktikai megtévesztésre”. Ha egy nőstény és egy rivális hím között úsznak, testük egyik felét nősténynek maszkírozzák, hogy a másik hím ne támadja meg őket, míg a másik oldalukon a valódi színeikkel udvarolnak a nősténynek. 

Ágyipoloskák mint stratégák: rendkívül jól kiismerik az emberi viselkedést. Érzékelik a hőt és a szén-dioxidot, és pontosan megtanulják az áldozatuk alvási ciklusát, hogy akkor támadjanak, amikor a legkisebb az esély a lebukásra. Sőt, a fiatal egyedek gyakran elpusztult társaik külső vázába bújnak, hogy védjék magukat a növényvédő szerektől.

Varjak képesek összetett szerszámokat készíteni és használni (például drótot hajlítani), hogy élelemhez jussanak.

Kutyák és az ok-okozati összefüggések: Míg az emberek mániákusan keresik a „miért”-et (például miért dörög az ég), a kutyák egyszerűen társítják az eseményeket. Tudják, hogy a villámlás után dörgés jön, ezért elbújnak. Gregg szerint ez a fajta asszociatív tanulás sokkal hatékonyabb és kevesebb szorongással jár, mint az emberi ok-okozati elemzés.

A nyugati bozótszajkók képesek a jövőre tervezni, ami korábban csak emberi képességnek tűnt. Egy kísérletben megjegyezték, hova rejtettek el különböző élelmeket (például hernyót vagy mogyorót), és tudták, hogy a hernyó hamarabb megromlik, ezért azt ették meg először. Ez azt bizonyítja, hogy képesek mentálisan visszamenni a múltba és előrevetíteni a jövőt.

A méhek nemcsak az arcokat ismerik fel, hanem képesek alapvető matematikai műveletekre és a nulla fogalmának megértésére is. Ez azért döbbenetes, mert a nulla koncepciója az emberi történelemben is viszonylag későn jelent meg ( a kínaiak 1-9 közötti számokat használtak és a dél-indiai Keralában bukkantak a történelem első nullájára…) , egy apró rovar agya mégis képes feldolgozni.

Csimpánzok fotografikus memóriája: Gregg kitér egy híres kísérletre, ahol csimpánzok és emberek memóriáját hasonlították össze. A képernyőn felvillanó számok sorrendjét a csimpánzok sokkal gyorsabban és pontosabban jegyezték meg, mint az emberek. Ez azt mutatja, hogy az állatok bizonyos kognitív területeken messze felülmúlják az embert, mert nem "pazarolják" az agykapacitásukat absztrakt nyelvhasználatra.

…és még sorolhatnám a végtelenségig.

A narválok, emlős rokonaink 

A könyvének egyik legemlékezetesebb gondolatkísérlete a meztelen csiga (és általában a „kevésbé intelligens” lények) példája, amely a könyv filozófiai konklúziójának egyik tartóoszlopa. (Ide sorolnám az intelligensebb cápákat, krokodil féléket, páncélos halakat akik százmillió évek óta itt élnek a földön.)

Az evolúció szempontjából az intelligencia nem „jutalom” vagy „cél”, hanem csak egy eszköz a túléléshez. Ha egy faj – mint a meztelen csiga – évmilliók óta sikeresen létezik, táplálkozik és szaporodik anélkül, hogy bonyolult agya vagy éntudata lenne, akkor biológiai értelemben ugyanolyan sikeres, mint az ember. Nem boldog és nem szorong. Nem fél a haláltól, nem aggódik a hírneve miatt, és nem gyötrik Nietzschei gondolatok az élet értelmetlenségéről. Mivel nincs éntudata, nem tud „szenvedni” a jövőtől való félelemben vagy a múlt feletti bűntudatban.

Ami talán a legfontosabb: az emberi intelligencia egyfajta „evolúciós zsákutca” is lehet. Mi vagyunk az egyetlen faj, amely képes olyan technológiát és ideológiákat létrehozni, amelyekkel saját magát és az egész bolygót elpusztíthatja. Ezzel szemben a meztelen csiga „butasága” garantálja, hogy soha nem fog ökológiai katasztrófát okozni vagy atomháborút indítani.

A következtetés: Ha Nietzsche narvál (vagy meztelen csiga) lett volna, valószínűleg sokkal elégedettebb életet élt volna. Gregg provokatív következtetése, hogy az emberi értelem talán nem egy nagyszerű ajándék, hanem egy olyan mutáció, amely hosszú távon fenntarthatatlan, és ebből a szempontból a meztelen csiga egyszerű, funkcionális létezése magasabb rendű stratégia lehet.

Tata, 2026. január 17.

Az Albertina épülete régi és egyben modern, ahogy kell, hogy legyen.

Gothic Modern

ALBERTINA

A világ egyik legjobb múzeumának időszaki kiállítása

2025. október 10-én sikerült ellátogatnom a bécsi Albertinába. A bécsi múzeumok legtökéletesebbje, a non plus ultra. Fantasztikus állandó kiállítások mellett, rendkívüli, időszaki tárlatokat is ki lehet fogni. Én is kifogtam egyet és most ezt szeretném megmutatni. …és hogy miért pont most. A kiállítás január 11-én zárt és ebben a formájában nyilvánvalóan soha többet nem látható. Csak itt a blogban! 

Edvard Munch - Melankólia III (1902) Színes fametszet. Az expresszionista mű eredetileg egy 1891/92-es, Féltékenység című festményből származik, amelyet ma Melankólia vagy A sárga hajó néven is ismernek. A fametszetet két blokkból, vésővel és fűrésszel készítették papírra. A műalkotás a chicagói Művészeti Intézet gyűjteményében található.

A Gothic Modern kiállítás egy többéves nemzetközi kutatómunka eredménye, amely a finn Ateneum és a norvég Nemzeti Múzeum együttműködésével valósult meg. A kurátori koncepció lényege annak bemutatása, hogy az 1875 és 1925 közötti korszak nagy alkotói, szakítva az akadémikus hagyományokkal, miért fordultak a késő középkori művészet stílusjegyeihez.

Bécsi hirdetőtábla. Ott a művészetet hirdetik, nem a politikai szennyet tolják az ember képébe!

Ebben az időszakban a gótika már nem csupán művészeti stílust jelentett, hanem egy olyan vizuális nyelvet, amellyel a modern ember belső vívódásait, az egzisztenciális szorongást és a mély érzelmeket (hit, fájdalom, halál) minden addiginál hitelesebben tudták kifejezni. 

Magnus Enckell - Fiú koponyával (1893). Szén és akvarell papíron, 95 x 66 cm. A fiatal fiú és a koponya ábrázolása a fiatalság és az elmúlás kontrasztját, valamint a csendes elmélkedést ragadja meg.

A Gothic Modern rávilágít, hogy a modernizmus úttörői nem a semmiből építkeztek, hanem a késő középkor sötét és expresszív formavilágában találták meg saját szorongásaik tükörképét. A tárlat lebontja azt a tévhitet, miszerint az avantgárd kizárólag a jövőbe tekintett; ehelyett bemutatja, miként vált a gótika spirituális mélysége a 20. századi radikális megújulás egyik legfontosabb katalizátorává. A kurátori koncepció bebizonyítja, hogy a régi és az új között sokszor csak egyetlen ecsetvonásnyi a különbség.

Id Lucas Cranach – Melankólia, (1532), olaj, fatáblára

Id Lucas Cranach (1472–1553) német nemzetiségű reneszánsz festő. A festmény a melankólia allegóriája, amely a reneszánsz felfogás egyik alaphangulatát, a mélabút ábrázolja. A központi figura egy ránézésre kreatív, gondolkodó szárnyas nőalak, körülötte a tehetetlenség és tétlenség szimbólumai. A képet a Colmari Unterlinden Múzeumból hozták a tárlatra. Nem tartozik Cranach legismertebb képei közé. Érdekesség, hogy a szintén 1532-ben festett, ismertebb, Krisztus és a házasságtörő asszony című képe, a Budapesti Szépművészeti Múzeumban látható. 

Käthe Kollwitz - Halál és nő, 1910. Rézkarc, papír

Käthe Kollwitz művészete a német késő gótika formai szigorát és spirituális mélységét használja fel a háború és a szegénység okozta mérhetetlen fájdalom és emberi méltóság ábrázolására. A művésznő drámai fekete-fehér grafikái, mint például az Asszony halott gyermekkel, a gótikus fafaragványok és a Pietà szobrok érzelmi brutalitását emelik át a 20. század szociális valóságába. 

Sascha Schneider - A függőség érzése, 1893. Olaj, vászon. 250 cm x 165 cm. Finn Nemzeti Galéria / Ateneum, Helsinki

A festmény egy meztelen férfialakot ábrázol, aki egy démoni alak mellett áll, bokáján és csuklóján láncok vannak. A függőség, a bűn és a belső küzdelem mélyebb témáit boncolgatja a téma. A német festőművész, teljes nevén Rudolph Karl Alexander Schneider, 1870-ben született és 1927-ben hunyt el. Szimbolista festő és szobrász volt, aki gyakran foglalkozott mitológiai és allegorikus témákkal. 

Eugène Laermans - Szerelem! (1889)

Eugène Laermans (1864-1940) belga festőművész Amour! (Szerelem!) című szimbolista alkotása 1889-ben készült. A festmény központi témája a szerelem és a halál összefonódása. A képen egy meztelen pár látható, akik összeölelkezve csókolóznak egy kőpárkányon. Mögöttük a halál fekete, szárnyas, csontvázszerű alakja áll, mintha magához ölelné, árnyékát veti rájuk. A pár melletti kisgyermek alakja fokozza a jelenet tragikumát. A meztelen pár az emberiséget, Ádámot és Évát is megidézheti, míg a halál a sors elkerülhetetlenségét, a gyermek a továbblépést szimbolizálja. Hidat ver a középkori közösségi lét és a modern elidegenedés közé. 

Edvard Munch - Önarckép csontvázkarral (1895)

Litográfia, elefántcsontszínű japán papírra készült. A képen a művész arcképe látható, alatta egy csontvázkar stilizált ábrázolásával. A művésznek az élet, a magány és a halál témái iránti érdeklődését tükrözi. A kép, a norvég expresszionizmus egyik korai példája, Munch egyik leghíresebb alkotása. A Museum De Reede gyűjteményének része. 

Munch - Ember a káposztaföldön, 1916 olaj, vászon, 136x180 cm, Nemzeti Múzeum (Nasjonalmuseet), Osló.

A kép, a norvég expresszionista mester, kései korszakának egyik meghatározó alkotása, amelyet a művész Ekelyben, Kristiania (Osló) külvárosában vásárolt birtokán végzett mezőgazdasági munka ihletett. A kompozíció központja egy vaskos, háromszögletű formába sűrített földműves, akinek alakja és az élénk zöld káposztalevelek kontrasztja az ember és a természet szerves egységét, valamint a munka fizikai jellegét hirdeti. A stílusában eltávolodik a korai évek sötét szorongásától, elhagyja a berlini és párizsi bohémélet sötétebb látomásait, helyette a vitalizmus szellemében a növekedés, a termékenység és a tiszta színek erejére fókuszál. Ez az érdeklődés a warnemündei időszak alatt vált hangsúlyosabbá, de csak Norvégiába való visszatérése után (1909) kezdte el a mezőgazdasági élet egyszerű jeleneteit festeni.

 Edvard Munch - Az erdő (1927) Olaj vászon.

Munch a világ egyik legismertebb festője, csak az emberek nem tudják, hogy ismerik. De ki ne látta volna a Sikoly című képet, amelyről az ikonikus horror sorozat készült. Na! Ő festette, Edvard Munch, az expresszionizmus egyik legnagyobb mestere. Az erdő című képe is expresszionista jegyeket tartalmaz.

Theodor Kittelsen – Nøkken, 1903. Mixed média, papír

Nekem erről a képről először a Kör című horror jutott eszembe. A művész sötét, misztikus illusztrációi a középkori pestisjárványok emlékét és az északi folklór baljós alakjait keltik életre, ahol a természet és a természetfeletti elválaszthatatlanul összefonódik.

Theodor Kittelsen (1857–1914) Norvégia egyik legnépszerűbb művésze. A "nøkken" a norvég folklór vízi szelleme, amely a gyermekek számára az egyik legfélelmetesebb alak. A művész munkái, beleértve a trollokat és más mitológiai lényeket ábrázoló képeket, formálták az emberek képét ezekről a mondai alakokról. A kép egy tavat vagy mocsarat ábrázol, ahol a vízi szellem a sötétben világító köröket hoz létre a vízen.

A kép, a művész Fekete Halál sorozatának része, a gótikus halálszimbolikát modern grafikai eszköztárral és egyfajta hátborzongató, pszichológiai realizmussal tölti meg. Mély hatást gyakorolt a későbbi skandináv esztétikára. 

Hugo Simberg - A sebesült angyal (1903)

Ez a mű a középkori misztika és az északi népi hagyományok modern, látomásszerű találkozásának egyik legszebb példája. A finn szimbolizmus remekműve, egy titokzatos és mélabús jelenetet ábrázol, ahol két komor tekintetű fiú hordágyon visz egy bekötött szemű angyalt. A kép hátterében Helsinki egy valós parkja jelenik meg, ám a jelenet spirituális és gótikus töltete az emberi sérülékenységet és a hit törékenységét szimbolizálja mindenféle magyarázat nélkül. Számomra a kiállítás egyik fő műve ez a kép. A tárlat végén a múzeum ajándék boltjában a fontosabb képek hűtőmágnes reprodukcióban is feltűnnek. Ez is ott volt és most már a hűtőajtómon is ott van! 

Magnus Enckell - A halál sétája (1896)

Magnus Enckell (1870 - 1925) finn szimbolista festő képét papírra készítette, akvarell és ceruza technikával. A festmény szimbolista stílusban készült alkotás, komor hangulatot áraszt. A halál magányos, köpönyeges alakját ábrázolja, amint egy hatalmas pusztaságban sétál. A minimalista színhasználat, a halvány fehérek és komor szürkék felerősítik a zord elszigeteltség érzését és a halandóság elkerülhetetlenségét. 

Vincent van Gogh - Koponya égő cigarettával (1886)

A kiállítás leghátsóbb termében (legmélyebb pontján) helyezték el, halovány fényben Vincent van Gogh - Koponya égő cigarettával (1886) című képét. Kétségtelenül ezt választotta a közönség a fő kedvencnek. Itt akad meg a tömeg, mielőtt visszafordulna (nincs kijárat, visszafordulva, újra végigmenve) a bejáraton lehet elhagyni a tárlatot. Fiatal, japán lányok szelfiznek a koponyával és már lökik is a világhálóra a képet.

A festmény az élet rövidségét és a halál elkerülhetetlenségét gúnyos humorral ötvözi. Bár sokáig csak diákcsínyként kezelték e művet, a tárlaton a gótikus Danse Macabre (Haláltánc) motívumának egyik legmerészebb és legmodernebb feldolgozásaként mutatják be.

Van Gogh antwerpeni akadémiai évei alatt készült, egyfajta lázadás a merev, klasszikus oktatási formák ellen, ugyanakkor mélyen gyökerezik a középkori Memento mori (Emlékezz a halálra) hagyományában.

Tata, 2026. 01. 13.

 Háttérben a múzeum bejárata. Elöl Habsburg-Tescheni Albert főherceg lovasszobra. A szoborról máskor mesélek...

Ennek a versnek van egy kis története. Valóban a kép ihlette, tehát nem a szöveghez kerestem illusztrációt. Az eredeti változat több, mint 15 éves és részben, cím nélkül felkerült a facebookra is 2015-ben. Ezt a végleges formáját azonban csak most 2026-ban vette fel. A nagyvárosban elidegenült emberekről szól, akiknek lelke hasonló a szárnyatörött angyaléhoz, s nem tesznek többet a környezetükért, mint egy morzsára vadászó galamb.

nagyvárosi angyal

hát úgy néz ki

megérkeztem

helyemre kerültem

vasrács véd most tőlem

rád ne omoljak

a kormos, szürke vakolat

csonka szárnyaimra pereg

ahogy mállik

én nem szárnyalok többé

lelkem márvány-merevségű

kristályosult idő ráér örökre

materiál-szárnyaim már nem az enyémek

letörtek, aprózódva átlényegültek

sittként repülnek huzattal utazva

csak állok szomorún

nézek le rátok

kik elhiszitek

szálltok még szabadon e házak felett

mint puffadt városi gerlék

haszont lesve

s egykedvűen

a dohos sikátorokba szarnak

Villamos csomópont, Brno

 Az első villamos

Bármerre járok, szívesen veszem, ha villamost látok. Nem tudom miért, de vonzódom a villamosokhoz. Így számos villamosokról készült fotóm van. Gondoltam válogatok belőle és kicsit belemerülök a témába.

A legtöbb villamossal Budapesten találkozom. Magyarország a világ élvonalába tartozott a villamosközlekedés hajnalán. Az első budapesti vonal 1887. november 28-án indult el az első villamos a Nyugati pályaudvar és a Király utca között a Nagykörúton. Ez volt az első városi közúti villamosvonal kontinentális Európában.

A villamos őse, a lóvasút az 1830-as években indult. Az első városi vasutakat még lovak vontatták New Yorkban, 1832-ben. Majd gőzzel, végül elektromosan működött, és folyamatosan fejlődött, hogy kielégítse a növekvő városok közlekedési igényeit. A világ első elektromos villamos vonalát a Siemens építette meg a Berlin melletti Gross-Lichterfelde-ben, 1881-ben. Az első budapesti vonal 1887! Az 1890-es években indult meg a globális villamosítási hullám olyan városokban, mint Prága (1891), Kijev (1892) és Bécs (1897).

A villamos is aluszik,

- s mig szendereg a robogás -

álmában csönget egy picit -

aludj el szépen, kis Balázs.

József Attila – Altató (1935. febr. 2.)

A világ legforgalmasabb és leghosszabb villamosvonalai közé tartozik a 4-es és 6-os villamosok vonala. Európa, sőt a világ egyik legforgalmasabb villamosjárata, amely a Nagykörúton halad keresztül. Ezeken a vonalakon közlekednek a világ leghosszabb, egybefüggő, alacsonypadlós villamosai is a spanyol gyártmányú, 55,9 méteres CAF Urbos 3 szerelvények.

A panoráma miatt a National Geographic a világ tíz legszebb villamosútvonala közé sorolta a 2-es villamos útvonalát. A Duna pesti oldalán haladva olyan ikonikus látnivalók mellett visz el, mint a Parlament, a Budai Vár, a Lánchíd és a Gellért hegy.

 Egy svéd fotós, aki 1973-ban a villamosért jött Szombathelyre, ez az ő fotója.

A magyarországi villamos közlekedés vidéken is elterjedt volt. Miskolcon 1897-ben, Szegeden 1908-ban indult el a villamosközlekedés. Pécsen 1913-tól 1960-ig üzemelt, Nyíregyházán 1911-től 1969-ig, Szombathelyen 1897-től 1974-ig volt, Sopronban 1900-tól 1923-ig működött.

Miskolc, 2017 

Magyarországon jelenleg négy városban üzemel hagyományos villamoshálózat, míg egy ötödik város (Hódmezővásárhely) vasútvillamossal (tram-train) csatlakozik a rendszerbe.

Miskolc, 2017

Miskolc 2015 előtt, amikor egykori bécsi villamosok közlekedtek a városban

Budapesten 33 vonal (Európa egyik legnagyobb hálózata), Szegeden 4 vonal + a tram-train, Miskolcon 2 vonal van. Miskolc büszkesége a karácsonyi időszakban közlekedő Adventi villamos, amely egy feldíszített Tatra szerelvény. Ez a járat 2026 elejéig már összesen kilenc alkalommal nyerte el az „Európa legszebb adventi villamosa” címet egy nemzetközi szavazáson, legutóbb a Csipkerózsika kastélyát idéző rózsaszín pompájával. 

Pozsonyban a villamosközlekedés 1895 óta működik (ekkor még a Monarchián belül a Magyar Királyság részeként), és különlegessége, hogy a hálózat a ritkább, 1000 mm-es nyomtávot használja 

A „repülőgéphangú” vár alatti alagút: A pozsonyi hálózat egyik legkülönlegesebb szakasza a Várhegy alatt átvezető, közel 800 méter hosszú alagút. Eredetileg közúti alagútnak és óvóhelynek épült a II. világháború alatt, de ma kizárólag a villamosok használják; a zárt térben a szerelvények zúgása felerősödik, ami különleges, futurisztikus akusztikai élményt nyújt az utasoknak. 

Pozsonyi villamosok

*

Brno-i villamosok, amelyekre jó a rálátás a várból

A brnói villamosok: A helyiek csak „šalinának” (salina) hívják. Brnóban üzemel a világ egyik legmenőbb „party-villamosa”, a Šalina Pub, amely egy teljesen felszerelt, csapolt sörrel és beépített vécével rendelkező mozgó söröző. 2026-ban is népszerű látványosság, ahol a városnézés közben egy korsó helyi sörrel is koccinthatnak az utasok. 

Bécs villamoshálózata a világ egyik legnagyobbja, a hálózat hossza immár meghaladja a 170 kilométert. Bécsben futnak az ULF (Ultra Low Floor) villamosok, amelyek a tervezésükkor világrekordot állítottak fel. A belépési magasságuk mindössze 19,7 centiméter. Ez azt jelenti, hogy a padlószintjük alacsonyabb, mint egy átlagos járdaszegély, így a babakocsisok és a kerekesszékesek számára olyan az élmény, mintha csak besétálnának egy szobába.

Ha Bécsben vagy, nem a Tramway szót fogod hallani, hanem azt, hogy: „Megyek a Bimmel”. A becenév egy hangutánzó szó: a régi villamosok indulásjelző csengőjének hangját utánozza. Ez a név annyira beleivódott a bécsi kultúrába, hogy még a hivatalos közlekedési alkalmazások és marketingkampányok is gyakran használják.

Kollázs a Széchenyi téri villamosokról 

S ha idáig eljutottál és még érdekel a téma kiterjesztése, megmutatnám a zseniális költő, Romhányi József (leghíresebb rajzfilm-szövegei a Mézga család, a Kérem a következőt, a Mekk mester és a Flintstones család) Villamoson című versét.

Utazunk egy zsúfolt

villamosnak csúfolt

szekéren.

- De kérem!

ön lábamon ácsorog

s kalapjáról rácsorog

az eső a vállamra

s a sálamra!

Vegyen egy új sálat!

- Állat! -

Mondja a másik úr.

Durr!

Pofon volt a válasz.

- Na ettől szétmállasz! -

De nem mállott.

Talpra állott.

S az illetőt hasba rúgta:

- A pofonért itt a nyugta! -

Az meginog és megszédül

s leül, hol már a szomszéd ül.

Felbődül a szomszéd:

- Most meg engem nyom szét! -

Vad haraggal és erővel

fejbe vágja esernyővel.

Kezében a fél ernyője,

másik fele meg elnyőve.

Kiveri az asszony fogát,

ki egy kosár tojást fog át.

Az csak éppen egyet sikolt,

mint egy gyermek feltapsikolt.

Nem nézi a bűnös ki volt,

tojást kap ki a kosárbul

s a kopasz úr feje sárgul.

De csaló a tojásüzlet!

A kocsiban szörnyű bűz lett.

Vigaszt nyer az asszony, ráfér:

nem volt kár azért a zápért,

az igazság nyert befolyást:

egy zápfogért egy záptojást.

A kopasznál, - meghökkentő, -

se rongydarab, se zsebkendő.

S mer' a haj nem vetett gátat,

elérte a lé a hátat.

És mint minden ilyen helyre,

legyek szálltak rá a fejre.

Már érezték némelyek,

hogy a gyomruk émelyeg.

De elsőnek, - a sors bosszul, -

épp a bősz úr lett most rosszul.

Megszédült. Na! Most lefekszel!

Ám egy végső, hős reflexszel

behúzta a féket.

A fejemmel léket

ütöttem az ablakon

s vakon,

mint katona, ha egy házba beront,

elfoglaltam ájultan a peront.

Órák múltán tértem észhez.

Mi közöm volt az egészhez?

 Búcsúzóul, ahogy nézem a brno-i villamosok képeit, akár egy terepasztal:

Forrás: Szöveg - saját, Wikipédia, AI / Képek – saját, Savaria FÓRUM, Városi és nem városi közlekedés blog, Wikipédia

VÉGE

Tarr Béla

„Amikor a művészet elveszít egy ilyen radikális alkotót, egy ideig úgy tűnik, minden rettenetesen unalmas lesz ezután. Ki lesz itt a következő lázadó? Ki lép ki a fényre? Ki forgat fel mindent?” – írta Krasznahorkai László a New York Times-nak küldött válaszában Tarr Béla halála után.

Elhunyt Tarr Béla (1955–2026), a kortárs filmművészet egyik legnagyobb hatású látnoka, január 6-án, 70 éves korában. A lassú filmművészet óriása volt. Hosszú és súlyos betegség után távozott közülünk. Radikális stílusa, végtelennek tűnő fekete-fehér beállításai és kompromisszumot nem ismerő látásmódja örökre megváltoztatta a mozgókép nyelvét. Ahogy egykor ő maga vallotta: „Azt gondolom, minden embernek méltósága van” – ez a méltóság és a létezés súlya marad utána az egyetemes kultúrában.

Magyarország legismertebb élő embere volt, mondhatni az ország legmagasabbra értékelt magyar brandje, Tarr Béla filmrendező. Az egész világon beszámoltak róla nem csak a filmes szervezetek, de a legnagyobb, legjelentősebb folyóiratok is. Elárasztották a netet a privát fotók és filmjeinek részletei. Tarr Béla teljesen egyedi filmjei sok rendezőnek adtak inspirációt. Bárhová nyúlunk, ott van a hatása. 

Casey Affleck és Matt Damon a Gerry című megdöbbentő filomben

Az egyik kedvenc filmem a Gerry (2002). Bevallottan és rendkívül erősen Tarr Béla hatása alatt készült. Gus Van Sant rendező több interjúban is elismerte, hogy a film radikális stílusváltását a magyar mester munkássága, különösen a Sátántangó (1994) inspirálta. Van Sant ebben a filmjében kezdte el alkalmazni a vágás nélküli, rendkívül hosszú snitteket. A filmben több közvetlen képi utalás is található. Az egyik leghíresebb jelenet, amikor a két főszereplőt hátulról követi a kamera, miközben az erős szél ördögszekereket (nagy labdává összeálló szúrós gaz, a sivatagi tájak jellemzője Amerikában.) görget mellettük. Ez egyértelmű vizuális „hommage” a Sátántangó szélviharos jelenete előtt. 

Gus Van Sant amerikai filmrendező, fényképész, zenész és író. Független filmesként indult, de Good Will Hunting című filmjével betört a hollywoodi filmek világába is.

Gus Van Sant híres megfogalmazása szerint a Gerry nem más, mint „Tarr Béla és a Tomb Raider videójáték fúziója”. Utóbbi a kamera mozgását és a karakterek mögötti állandó jelenlétet inspirálta. A Halál-trilógia kezdete: A Gerry volt az első darabja Van Sant azon korszakának (amelyet az Elefánt és az Utolsó napok követett), ahol a narratívát háttérbe szorította a tarr-i lassúság, a valós idő és a környezet meditatív megfigyelése.

Gus Van Sant annyira tisztelte Tarr munkásságát, hogy esszét is írt róla a MoMA (Museum of Modern Art) egyik retrospektív kiállítására, kiemelve, hogy Tarr azon kevés rendezők egyike, aki képes volt megújítani a filmnyelvet. 

Hranitzky Ágnes Balázs Béla-díjas magyar filmvágó és rendező,

Tarr Béla munkásságában kulcsfontosságú volt felesége, Hranitzky Ágnes, aki állandó alkotótársa és vágója volt, valamint Krasznahorkai László író, akivel mély szakmai és személyes kapcsolatot ápolt. A rendező műveinek jellegzetes, hosszú snittjeit és vizuális világát szorosan együttműködve alakították ki Hranitzkyvel. Számos esetben társrendezőként is feltüntették. 

Krasznahorkai László Nobel-, Kossuth- és József Attila-díjas magyar író

Tarr és Krasznahorkai évtizedeken átívelő, mély szakmai és baráti kapcsolatot ápolt, amelynek során az író regényei és forgatókönyvei adták a rendező legfontosabb filmjeinek alapját. Együttműködésük eredményeként jött létre a "Tarr–Krasznahorkai-univerzum", amelynek meghatározó darabjai közé tartozik a Kárhozat, a Sátántangó, a Werckmeister harmóniák és a Torinói ló. Tarr Béla többször hangsúlyozta Krasznahorkai munkásságának jelentőségét, és amikor az író irodalmi Nobel-díjat kapott (2025-ben), Tarr azt nyilatkozta, hogy „Lélekben mindig együtt voltunk”. Még annyit érdemes hozzátenni, hogy ez a kapcsolat úgy kezdődött, hogy Tarr kereste meg az írót, hogy szeretné megfilmesíteni a könyvét és természetesen voltak alkotói vitáik is.

Koltai Róbert és Pogány Judit a Panelkapcsolat (1982) című filmben. A férj és a feleség kilenc év házasság és két gyerek után egy lakótelepi panellakásban élik konfliktusokkal teli életüket.

Tarr Béla a kortárs magyar és egyetemes filmművészet egyik legmeghatározóbb alakja, akinek alkotásai a létezés mélyebb rétegeit és az idő múlását vizsgálják. Pályafutását olyan társadalmi érzékenységű művekkel kezdte, mint a Családi tűzfészek, amelyben a szűk terek és az emberi kiszolgáltatottság kaptak központi szerepet. 

Víg Mihály magyar zeneszerző, versíró, dalszövegíró, gitárművész és énekes. Az állandó alkotótárs.

A rendező radikális stílusváltását a rendkívül hosszú beállítások és a fekete-fehér képi világ jellemzi, amely a nézőtől kitartó figyelmet és elhivatottságot követel. Egyik legismertebb és legmonumentálisabb műve a Sátántangó, amelyről Jonathan Rosenbaum kritikus úgy vélekedett, hogy „minden percét érdemes volt megvárni”.

A Werckmeister harmóniák egy magyar–német–francia–olasz filmdráma Tarr Béla és Hranitzky Ágnes rendezésében. A forgatókönyv Krasznahorkai László Az ellenállás melankóliája című regényén alapul. A film 1997-2000 között készült

A rendező szerint a filmjei nem csupán történetek, hanem tapasztalatok. Azt vallja: „A forma és a stílus az maga a tartalom”. Víg Mihály zeneszerző (Balaton együttes) filmzenéinek segítségével olyan különleges atmoszférájú alkotásokat hoztak létre, mint például a Werckmeister harmóniák. Saját bevallása szerint a művészetében a bizonytalanság is fontos szerepet kap: „A legfontosabb emberi tulajdonságnak a kételkedést tartom”. Nem szeretett forgatókönyvből dolgozni és korai, dokumentarista filmjeiben, a párbeszédet a szereplőkre bízta.

 A torinói ló Tarr Béla 2011-ben bemutatott filmje, amely filmes életművének – saját nyilatkozata szerint – utolsó alkotása. A címe arra a lóra utal, amelyet Friedrich Nietzsche pillantott meg 1889. január 3-án, torinói lakásából kilépve. Főszereplő Derzsi János, Tarr legfoglalkoztatottabb színésze.

A Torinói ló című 2011-es filmjével (ami Nietzsche-vel megtörtént eset, ami nem is biztos, hogy megtörtént) Tarr Béla végleg visszavonult a nagyjátékfilm-rendezéstől, kijelentve, hogy mindent elmondott, amit a világról akart. Ezután még csinált rövidfilmeket és nagy nemzetközi művészeti projektek filminstallációit készítette meghívásra, ezen kívül produceri munkákat is végzett. Utolsó ilyen munkája a Bárány (Lamb) című  izlandi-svéd-lengyel misztikus dráma.

A bárány (Lamb) Tarr utolsó produceri filmje

Szarajevói filmiskolájában (film.factory) így foglalta össze hitvallását: „Nekem nincs szükségem oktatásra, csak felszabadításra!”. Bár filmjeit sokan pesszimistának tartják, ő maga így válaszolt egy nézői kérdésre: „Mondd meg, a film után erősebbnek vagy gyengébbnek érezted magad? Ha erősebbnek, akkor te magad válaszoltad meg a kérdésedet”.

Sátántangó

Nincs olyan év, hogy ne vennék elő a filmgyűjteményemből egy Tarr Bélát. Persze nem a Sátántangót, mert az 7 és fél óra. Arra rá kell készülni és kizárni a külvilágot. Adták már le tévécsatornákon is, éjjel. Emlékszem, amikor a ’90-es évek végén Houstonban voltam és ellátogattam az ottani szépművészeti múzeumba, amely a világ egyik leggazdagabb ilyen intézmény, ennek a filmklubjában szombat éjjelre hirdették a Sátántangó vetítését. 

A londoni férfi

Tavaly a Londoni férfit néztem újra. Megjelenése óta nagyjából 5-6 alkalommal láttam, vagyis 2-3 évente megkívánom. Nem gondolom, hogy ezek a filmek mindenki számára nézhetőek. Túlzottan tönkrement már ehhez a világ. Az emberek a rövid, pörgő történetekre vannak rászoktatva. A filmek színesek, vibrálóak, a szereplők egyszerű vágyakat fogalmaznak meg, harsány, vagy rafinált módon. Az ösztönöket célozzák meg. Minél fiatalabb valaki, annál nehezebb neki befogadni Tarr Bélát.

Forrás: a képeket a google-ról szedegettem össze, nagyrészt Wikipédia. A szöveget részben magam írtam,. Felhasználtam forrásokat, AI, Wikipédia, index, filmes oldalak.

Két új Kolodko szobor Budapesten

Lábnyom / Piszkos Fred, a kapitány 

Kolodko Mihály ukrán – magyar szobrászművész, jelenleg országunk legnépszerűbb szobrásza. Sokan próbálják lekicsinyelni apró szobrait. De mit számít ez. Alkotásait a közterületen helyezi el és az emberek imádják. Mi más lehet a művészet célja? A legfontosabb célja, hogy eltaláljon az emberekhez és összehozza őket. Ráadásul minden szobornak külön története és több rétegű mondanivalója is van. Most az ünnepek alatt Kolodko két szoborral is megajándékozott minket. Ezeket szeretném most megmutatni.

Lábnyom

Az Infopark/Evosoft épülete melletti füves sávon, a Pázmány Péter sétány felé.

Felállítás 2026. január 3.

Az ember ahová belép, otthagyja lábnyomát. Véglegesen. A képen egy régi időkből itt maradt ember. Múltja a természettel való együttélés, a természet tisztelete és az ősi hit. A sámánok hite. A szobor egy hantit ábrázol. A hanti jelentése ember. A hanti egy nép is. Távoli rokonaink. Szibériában őshonos népcsoport, az obi-ugorok közé tartoznak, legközelebbi rokonaik a manysik. Az Ob folyó közelében élnek. Ősi életformájuk a halászat, vadászat. Kolodko egy videót is közzétett, amelynek szövege fontos és informatív:

"Itt a földön, az ég alatt összetartozunk. Az erdőben élő hanti csak akkor lehet boldog, ha az orosz ember is az. De az orosz emberek sem lehetnek boldogok, ha mi, hantik miattuk szenvedünk."

Az idézett szövegrész az öreg sámán szájából hangzott el. Az ő szóhasználata szerint az oroszok azonosak a civilizált emberekkel. A végső kérdés: "Mi lesz velünk, ha a hantik elfogynak?..."

Amikor egy új Kolodko szobor megjelenik valahol, hetekig, hónapokig zarándokhellyé válik. Az emberek pedig türelmesek, megvárják egymást, segítik a jó fotók elkészítése érdekében. Kis beszélgető csoportok alakulnak idegen emberek között. Sokszor voltam már ilyennek részese és most is így volt. Egy úr felhívta figyelmem egy fontos összefüggésre. Meghallgatva pontosan érthető a Lábnyom cím is. Az előző fotón látható, hogy az ember a MOL torony felé fordul, ami egyértelmű utalás.

A környezet tönkretétele a fő mondanivaló. A hantik hazája teljesen megváltozott az olaj kitermelés miatt. A nyakban lógó szarvas is több jelentést kap így. Utalhat az ősi életformára, de utalhat a környezet átalakulása miatt elpusztult állatra, vagy elpusztult életformára is. Ezt a magyarázatot támasztja alá a szobor helyszínének kiválasztása, a szobor tájolása is. Háttérben a Mol torony, amely lehet szimbóluma ennek a katasztrófának.

***

Piszkos Fred, a kapitány

Id. Antall József rakpart, a Magyar Tudományos Akadémia közelében, a rakparton.

Felállítás 2025. december 26.

Karácsonyra kaptuk ez a kedves szobrot Kolodko Mihálytól.

Piszkos Fred alakja mélyen benne él a magyar társadalom tudatában. Rejtő Jenő egyik legismertebb figurája. A művész már foglalkozott vele és megformázta a 14 karátos autót. Mi lehet most a mondanivalója Piszkos Frednek, aki a Dunaparton heverészik a láda romjaiban.

Ahol egy új Kolodko, mindig vannak páran. Nem is kell keresni.

A szobor elhelyezése a Magyar Tudományos Akadémia szomszédságában látszólag feszültséget teremt Rejtő Jenő „alvilági” figurája és a magas tudomány világa között. Ez utalhat arra a kettősségre, ahogy a populáris kultúra (vagy a „piszkos” valóság) beférkőzik a klasszikus értékek közé.

Az alkotó saját megfogalmazása szerint Piszkos Fred kapitány alakjának „helyre tételére” érzett késztetést. Ez utalhat arra, hogy Rejtő figurái a magyar kulturális kánon szerves, bár gyakran méltatlanul kezelt részét képezik. Bizony Rejtő csupán ponyvairodalom, ami szitokszó. De kit érdekel! Miért ne lehetne Rejtőt és magas irodalmat is olvasni. Kinek mi köze hozzá? A nép már rég elfogadta és könyvespolcára tette könyveit.

A Duna-parti helyszín és a hajósláda-motívum megidézi a rejtői kikötői kocsmák és kalandok világát, emberközelibbé és játékosabbá téve a városi teret. Hagyománya, hogy karácsony után egy-egy új miniatűr művel ajándékozza meg a várost, így a szobor az újévbe való átlépés, a megújulás és a derű üzenetét is hordozza. 

Piszkos Fred figurája a magyar irodalomban a megfoghatatlan, minden helyzetből győztesen (vagy legalábbis sértetlenül) kikerülő karaktert képviseli, akinek felbukkanása a Duna-parton a pesti humor és a rejtői szabadságvágy továbbélését jelképezi 2026-ban is. 

Forrás: Képek: saját / Szöveg: saját, Kolodko Mihály, Wikipédia, Köztérkép - Budapest, AI

Pozsony az óév utolsó napján

Az óév utolsó napján Pozsonyba látogattam. Szakítottam így egy régi szokásommal, azzal, hogy az év utolsó napján a Szent Gellért térről indulva bejárom a Gellért-hegyet, felkeresem a Filozófiai kertet és a Déli-pályaudvarig gyalogolva búcsúzom az évtől. Az utóbbi 5-6 évben mindig így tettem.

A Szlovák Nemzeti Operaház

Tehát ezen változtattam december 31-én, amikor is a Flixbusra bíztam kényelmem és Pozsonyba buszoztam. Odafelé nagyon kellemes és gyors volt az utazásom. Nem a reggeli 7:05-ös járattal mentem, amivel szoktam, hanem a 9:10-sel, ami jó döntésnek bizonyult. Szlovák személyzet volt a buszon, ami majdnem mindegy, csak az tűnt fel, hogy Rajkán, a határátkelőnél olyan gyorsan keltünk át, hogy a busz szinte nem is lassított. Annyira gyorsan mentünk, hogy 10 perccel előbb értünk Pozsony modern autóbusz pályaudvarára, a Mlynské Nivy-re és 10 percet a pályaudvar bejáratánál vártunk, a pontos menetrendi érkezés miatt.

Nivy, Autóbusz-pályaudvar, pláza és egy városrész neve is

Útközben ragyogó szórakozást nyújtott az Istvántól kapott, Justin Gregg világhírű etológus könyve, a Ha Nietzsche narvál lett volna című izgalmas olvasmány, amely az emberi viselkedés legapróbb részleteit vizsgálja, az állatok viselkedésének tükrében, megkeresve a legapróbb és legmélyebb nyomokat, egészen a génekig, a sejtekig. 

Samo Chalupka szlovák romantikus költő emlékműve,

aki a monarchia osztrák állampolgára volt. Figyelemre méltó a háttérben látható falfestmény is.

Ha az ember elutazik valahová egy olyan nevesített napon, mint az óév búcsúztatató napja, még akkor is, ha egy éven belül többször járt már ott, mégis készít valamilyen tervet. Amikor elterveztem, az volt a fő mozgató rugó, hogy a szlovák kormány ráerősített a világháború után érvénybe lépett Benes dekrétumokra, ezzel bizonytalanságba hozva és megtámadva az évszázadok óta ott élő magyarságot, bizonytalanná téve a közhangulatot, felkorbácsolva a sokszor kirekesztő szlovák nemzeti érzelmeket.

Szűz Mária Mennybemenetele plébániatemplom, Kostol Nanebovzatia Panny Márie más néven Blumentálsky kostol A templom 1885 és 1888 között épült, eklektikus stílusban, gótikus, reneszánsz és barokk elemeket ötvözve. Jellegzetes magas tornya messziről látható, a belseje pedig gyönyörű ólomüveg ablakairól ismert. A templom előtt a barokk stílusú Szent Flórián-oszlopot 1732-ben emelték egy jelentős pozsonyi tűzvész emlékére, Szent Flórián, a tűzoltók védőszentjének tiszteletére. A szobor a templom előtti Floriánske námestie (Flórián tér) központi eleme.

Még egy Szent-Flórián szobor a negyedből 

Emiatt néhány napja nagy tüntetés is volt Pozsony főterén. Sajnos a magyar kormány nem tett semmit. Sunyi módon hallgatott, hátsószándékú politikai érdekeit szolgálva. Tehát kíváncsi voltam van-e ott bármi nyoma ennek a szilveszteri forgatagban. Elmondásból tudom, hogy nem nagyon mernek magyarul beszélni mostanság az utcákon.

Gyönyörű körhinta

A japán turisták nagy kedvence

A magyar kamra

A pozsonyi bejgli névre hallgató cukrászat. A Pressburg beigel németül van. A város varázsa éppen háromnyelvűségében rejlett. Minden művelt polgára beszélte a szlovák, a német és a magyar nyelvet. Aztán közbeszólt a nacionalizmus, a politika gerjesztette ellenség gyártás. A Monarchia idején sem volt minden jó, de az emberek jobban elfogadták egymást.

A pozsonyi ünnepi vásárok, a helyszínek hangulata híres. Sok turista keresi ezeket a vásárokat, hiszen több is van. Adventkor kezdődnek és vízkeresztig tartanak, tehát a szilveszteri mulatságoknak is jó helyszínként szolgálnak. Mindenképpen fel akartam keresni ezeket. Szerettem volna újra látni a számomra kedvesebb épületeket, utcákat, utcai szobrokat. Van egy szobor, amit eddig még mindig kihagytam. A Mengyelejev emlékmű, a pozsonyi egyetem kémia fakultása udvarán. Ez volt az új, amit látni szerettem volna és valamilyen étterem felkeresése is tervben volt. 

Szlovákiai Műszaki Egyetem Kémiai- és Élelmiszer-technológiai Kar épülete

A szobor keresését vettem első programnak. Nagyjából megnéztem az irányt és elindultam. Nem volt olyan egyszerű. Mínusz 1-2 fok, 15-20 km/órás szél, nehezítette a mobillal való tájékozódást. Egy darabig jó felé mentem, de aztán nem. Egy mellékutcában próbáltam épp tájékozódni, amikor megszólított egy harmincas férfi, hogy tud-e segíteni. Igen, mondtam neki és ezen meg is lepődött.

Aztán elmondta, nem erre van a szobor. Elmagyarázta és sokat segített. Boldog új évet kívánva búcsúztunk. Végre megtaláltam a Radlinského nevű hosszú utcát. De nehéz úgy megtalálni a címet, amikor ilyen utcacímbe fut az ember, hogy Radlinského 2101/9, mintha egy helyrajzi szám lenne.

Mivel épp a 3 ezer 8 száz valahányas számnál értem ki erre az utcára, még megbecsülni sem tudtam, hogy jobbra vagy balra induljak és milyen távolságra lehet. Ezért újra meg kellett kérdezzem. Végül elértem nagyjából 45-50 perces gyaloglással az egyetem épületét, de addig is láttam templomot, köztéri szobrokat, falfestéseket és mire ennek az utcának a belvárosi részére értem, már a terep is ismerős lett korábbi időkből. 

A szoborról: A Szlovákiai Műszaki Egyetem Kémiai- és Élelmiszertechnológiai Kar épülete előtt (Fakulta chemickej a potravinárskej technológie STU) udvarán állították fel a Mendelejev periódusos rendszere címet kapott szobrot, 1970-ben. A szlovák szobrász, Karol Lacko legnevesebb, impozáns és valóban nagyon kifejező alkotása. 

A szobornak nincs lábazata, acél tüskékkel rögzítették a térburkolatba. Mintha egy óriás vasgolyó a közepénél kettéhasadt volna. Gyakorlatilag egy atommagot szimbolizál, amely meghasadt és belsejében feltárul a periódusos rendszer. 18 ágán 3-8 között változik a periódusos rendszer elemeinek megjelenített száma. Az elemek neve, vegyjel és tömegszám. Az atommag közepén maga a periódusos rendszer szülőatyja, Dmitrij Ivanovič Mendelejev (1834-1907).

Már jócskán ebédidő volt, amikor letudtam Mengyelejevet. Ideje volt a 2. számú program kivitelezésének, vagyis az ebédnek. Az utca itt már a belvárosi hangulatot vett. Egy szintbe hozott utcák, piros villamosok, autóforgalom kizárva. Sok étterem van erre. Az étlapok kirakva az utcára. Ezeket nézegetem. Van egy kínai, egy koreai, kaukázusi, burgeresek és sok kebabos. én egy ilyet választok, de nem akarok megszokott ételt enni, ezért egy érdekes marhahúsos fogást választok. Finomnak mondanám, de nem kiemelkedő íze volt. Még ráeszek egy apró, tényleg csupán falatnyi baklavát és megiszom a minden vendégnek járó, számára frissen elkészített teát. A személyzet szerintem török, jól beszélnek szlovákul, kicsit angolul egymás között valamilyen török hangzású nyelven. 8 euroból megúszom az egészet. 

A jellegzetes piros villamos. Háttérben a pozsonyi vár.

Ezt a fotót minden turista elkészíti.  Az épület a Mihály-kapu (Michalská brána). Szlovákia egyetlen fennmaradt középkori városkapuja. A középkori erődnek egyetlen fennmaradt kapuja, amelyet eredetileg a 14. század első felében építettek. A torony 51 méter magas és kilátó, valamint múzeum üzemel benne.

Elérem az igazi belvárost. Néha hallok magyar hangokat is, de a szlovákok mellett a szokásos, japán, koreai, kínai, német, holland dominál. A tömeg megszokott, a hideg szeles idő ellenére. Két vásárt is találok. Az egyik a város főterén, a másikat a Szlovák Nemzeti Operánál kezdődő hosszan elnyúló téren. Ezenkívül a belvárosi sétáló utcák és vendéglátó helyeik is még karácsonyi pompájukban díszelegnek.

Schöne Náci, a főtér szélén. Ritka pillanat, hogy ne állna valaki a kalapja alá fotót készíteni. Az ő történetéről egy korábbi pozsonyi bejegyzésemben írtam. Ha kíváncsi vagy rá, keresd meg!

Az Andersen, Pozsony egyik ismert helye 

Háttérben a magyar királyok koronázó temploma, amiről már készült külön blogbejegyzés, amit ezen a címen olvashatsz:

https://paphnutius.blog.hu/2025/03/15/szent_marton-dom

A pavilonok kb fele van nyitva. Több színpad van felállítva mindenfelé, de műsor egyiken sincs. A kivetítőkön hirdetik az esti programokat, éjfélkor mindenhol Dj fellépést ígérnek éjjel 1-ig. Én már addigra otthon leszek. Délután 3-kor elkezd esni a hó és a szél is megélénkül. Mindenfelé elektromos sózóautók és gyalogosan járó sózó emberek jelennek meg. Egy hölgy magyarul szapulja az egyiket. Minek összesózni így mindent? Tönkre megy a cipője

A sétálónegyed széle a  Szlovák nemzeti felkelésről elnevezett híddal (Most SNP), aminek a népi neve UFO.

A képen a pozsonyi ferences templom (Františkánsky kostol) látható. Ez a legrégebbi épület Pozsony Óvárosában, 1297-ben szentelték fel. Eredetileg gótikus stílusban épült, de tűz és földrengés rongálta. Reneszánsz, majd barokk stílusban renoválták. A homlokzat, a közelmúltban esett át felújításon.

Még bemegyek egy nyitva lévő templomba, a ferencesekébe. Ahol éppen misére gyülekeznek a hívők. Kilépve egyre hidegebb van és a szél miatt még a kapucni is felkerül. Bár még van két órám a busz indulásig, visszaindulok a buszpályaudvar-pláza hatalmas komplexumába, ahol kellemesen el lehet tölteni azt a maradék időt. Mielőtt bemennék a pozsonyi felhőkarcolókra pillantok és ezzel búcsúzok a várostól.

A modern városrész

Ezt hívom én autóbusz váróteremnek

A híres, fehér pianínó

A pláza -1. emeletén található a pályaudvar. Talán óévi tréfa, hogy az itt található sok-sok mozgólépcső közül csupán egy nem üzemel, amin ide le lehet jutni. Egy fájós térdü úr lassan, szenvedősen lépeget lefelé, mögötte 20 méteres sor alakul ki. Van ott egy fehér, elektromos pianínó. Mindig játszik rajta valaki, de most nem működik. Többen is próbálkoznak. Aztán valaki mégiscsak életet tud lehetni bele. Először egy ragtime-al próbálkozik, aztán belekezd egy lágy dallamba. 

Ritka látvány a sétáló utcában megmaradt magyar felirat

Ezt a nyelvöltő ördögfejet még soha nem vettem észre. Lehet intés is a jövőre nézve!

A visszaút már nem olyan szerencsés, mint az odaút. A buszom Berlin felől 40 percet késik. Az eleje tiszta hó. A személyzet magyar, azt mondják, nem bírja a busz ezt az utat és a wc is rossz. Az utasok java japán, arab és dél-amerikai, első látásra. Útközben Győr előtt nagyon esik a hó. Reklamálják a wc-t, ezért megállunk. A keleti népek mind kiáramlanak a buszból, csodálják és fotózzák a havat, cigiznek.

Az ír pub

A történelmi cukrászda előtt képesek fél órát várni a hidegben, hogy itt egyenek egy süteményt, igyanak egy kávét

A személyzet próbálja a hótól megtisztítani a busz elejét. A 2 óra 25 perces menetidőt így aztán sikerült 1 óra 5 perccel megnövelni. A vonatot természetesen lekéstem Kelenföldön. A következő pedig 15 percet késett már a Délitől idáig. Útközben a megszokott várakozások, aminek senki nem tudja az okát. Így aztán az este 9 órára tervezett hazaérkezésből 11 lett. Tatán bokáig érő hó fogadott. Gyors autó hótalanítás után végre hazaértem. Az utazás tényleg kiszámíthatatlan, tényleg kaland, csak jó idegzet és lelki nyugalom kell hozzá.

Pozsonyban is egyre több igényes falfestés látható. Persze az árnyoldal, a firka is jelen van. Ez szerintem az eddig legjobban sikerült kép. A Duna utcában (Dunajská utca) található. A legendás komikus duót, Milan Lasicát és Július Satinskýt ábrázolja, akik a szlovák kulturális örökség ikonikus alakjai. A falfestményt az 1980-as Dialógy című LP lemezük borítója ihlette. Az olasz Vincenzo ViM (Vincenzo Magno) alkotása és a Bratislava Street Art Festival részeként jött létre. Az eredeti fényképen a páros pisztolyt tartott a kezében. A művészi interpretációban a pisztolyokat banánokra cserélték, ami Andy Warhol pop-art szimbólumára utal, akinek szintén szlovák gyökerei voltak. A Dunajská utca szorosan kötődik Július Satinský életéhez, így a helyszín is szimbolikus jelentőségű.

Cumil, a belváros legnépszerűbb szobra. Legkönnyebben úgy lehet megtalálni, ha észrevesszük a körülötte állandósult tömeget. Mindenki úgy fotózkodik vele, hogy mellé guggol és kezét a fejére teszi. Fényes is a kobakja. Róla írtam már egy korábbi pozsonyi bejegyzésemben.

Forrás:

Képek – Saját / Szöveg: Saját, Köztérkép – Pozsony, Wikipédia, AI.

/2026. január első napján/

Somlyó, 2025. július

Már hagyománnyá vált, hogy minden év végén írok egy összegzőt. Immár ez a hatodik. Nincs köze ennek semmihez, a fizikai világhoz, még inkább nincs a politikához, vagy közélethez. Annyi történik csupán, hogy az év utolsó napjainak valamelyikén, hipotalamuszom és halántéklebenyem jelzik: volna itt valami mondanivaló, valami ésszerűtlen ösztönszerű gerjedelmekből fakadó szó-puzzle és ragadjak tollat, klaviatúrát, vagy diktafont, mert küldemény érkezi onnan belülről. Készüljek a fogadására. Nem céltalan ennek az üzenetnek kivetítése, hiszen van címzettje, jómagam és rajtam keresztül a Védangyalom. Minden évben kíváncsian fogadom én is, mi az, ami a virtuális postaládába érkezik. Most ez jött december 27-én:

Év végi összegző

(Peace & love no.6)

jön a fagy

jeges szél

cirógatja arcom

kellemetlen

nehezebben viselem

mostanában

annyiszor vívtam már harcom

mindenféle bajokkal

szir-szar gondokkal

szerintem most elég volt

egyenlőre

még dolgozom:

3 nap meg egy szabi

ebből az évből ennyi

idén nem értek

akkora csapások

csalódások voltak bőven

emberekben

helyben topogás is

rendesen

de meglett

a túlélési filozófia

már alkalmazásban

a lényeg:

SOHA NE SZÁMÍTS

SENKIRE!!!

ha valamit akarsz

tedd meg!

kritika?

hallgasd mosolyogva

és alkalmazd

az ignorálni szót!

a rossz dolgokban

mindig megtalálni a jót

a hasznosíthatót

ez is már

gyakorlatban

ami bevált

ismételni

újra meg újra és újra

új szerelmeim lettek:

Bécs – Brno – Pozsony

egy napos kikapcsolódások

nekik udvaroltam felváltva

egy igazi gavallér

még időben választ

idén Pozsonynak adom

az utolsó napom

Védangyalom:

ha még nem untál rám

köszi mindent és előre is

és még erre a pár napra is

és Pozsonyban is…

mert ott szilveszterkor

még hidegebb szelek

fújnak majd

Gratias tibi ago,

Angele Custos,

quod me per totum annum custodivisti. *

/*Köszönöm neked, Védangyalom, hogy az egész évben vigyáztál rám./

Tata, 2025. december 27.

Ezzel a poszttal kívánok minden kedves ismerősömnek boldog új évet!

Vigyázzatok magatokra!

Mozgalmas idők jönnek!

Karácsony reggelén

A Paphnutius blog karácsonyi esszéje.

Mozart Kis éji zenéje szól. …do-szo-do-szo-do-szo-do-mi-szo // fa-re-fa-re-fa-re-ti… ennyire emlékszem. Oroszlány, Ságvári Endre Általános iskola 7. a osztály. Az ének tanár Baricsa Edit, hatalmas energiával, és szigorú rendet tartva próbál mindenkit elrémíteni attól, hogy megszeresse a zenét. Minden óra röpdolgozattal kezdődik. 5 kérdés, 5 apró válasz, megvan két perc alatt. Aztán felelések, egyéni és közös éneklés. A Kis éji zene, annyira kedves és lágy, annyira gyereknek való és annyira szerethető! Tényleg alkalmas fiatal, tiszta, nyitott lelkek elvarázsolására. Nekünk meg kellett tanulnunk szolmizálva. Nem könnyű. Biztos van, akinek igen, de egy komplett osztálynyi gyereknek, ahol otthon a szülők, 3 szakban dolgozó bányászok, varrónők, stb, akik nem tudnak segíteni, igen nagy feladat. Nekem szerencsém van, apám a munka mellett az Oroszlányi Bányász Koncert Fúvószenekar kürtöse. Meg is tanulom, akár egy verset, majd énekelve is, hisz így kérik majd számon, mindenkitől. Több, mint 50 év után is eszembe jut néha. Szerencsére Edit néni nem szokott, csak most, hogy ezt leírom. 

Szerencsés ember vagyok. Nem kell hajnalban kelve dolgozni mennem ezen a napon. Nem is olyan természetes ez. A kórházakban dolgoznak, a mentősök is. A rendőrök és tűzoltók, a biztonsági őrök, az erőművek dolgozói, az állattartók telepein, a vízműveknél, a tömegközlekedésben, a szállodákban és vendéglátóhelyeken, a szemét szállítóknál… ezer munka van, amit végezni kell ekkor is. Nekem sem jut teljes és hosszú itthonlét az ünnepeken, vízkeresztig 6 napot fogok dolgozni, szétszórtan, de mégis szerencsésebb vagyok, mint sokan.

Amikor a Gottwald Hotelben dolgoztam, a Szentestét és karácsony első napját mindig bevállaltam az éjszakás recepción Balázs helyett, hogy megélhesse hitét a dunaszentmiklósi keresztény közösségében. Ő pedig a 26-ot vállalta el, hogy István napon ne kelljen a többi Istvánnak ugrálnom, a hagyományos borlovagrendi István napi nagy bulin. Szilveszterkor pedig a 31-et, a buli napját ő csinálta végig, majd január első két napját én. 

Korábbra visszaemlékezve a ’80-as évek második felében december 24-én az oroszlányi szénosztályzón még ment a munka délelőttös és délutános műszakban. Kézzel válogatták a darabos és kocka szenet, rostálták zajos gépi rostákkal a diót és rostált daraszenet a lakosság részére. Töltötték a vagonokat szénnel, indultak a hosszú szerelvények az ország legkülönbözőbb részébe. Vitték a barna szenet, az akkori legfontosabb tüzelőanyagot. A mozdonyvezetők akkor is dolgoztak karácsony éjjel és sokuk most is. Az akkori hivatalos álláspont szerint a karácsony 24-én éjfélkor kezdődik az éjféli misével. Aki menni akar még odaérhet. Kicsit változott csak mára a hozzáállás. A hagyományos, nem folyamatos munkák esetén sincs ünnepnap, csupán nem kell munkába menni 24-én, de ezt a napot utólag le kell dolgozni. A hozzánk hasonlóan katolikus Ausztriában vízkeresztig tart a munkaszünet, leszámítva a sok-sok szakmát, mondjuk a társadalom szerencsésebb része számára.

Ma reggel megittam a kávémat és éreztem szerencsés vagyok. Meleg van a lakásban, van mit ennem, tegnap találkoztam a családommal, meglátogattak. Kicsit elfeledtük az év nehéz napjait és nem beszéltünk semmi rosszról. Nem engedtük be a politikát és a vele beömlő mocskot a karácsonyfa alá. Maradjon ez így is. 

Ez a Mozart tényleg zseni! Mindig is annak gondoltam. Már egy órája hallgatom. Először a 40. g-moll szimfóniát a Bostoni Szimfonikusokkal és Leonard Bernsteinnel, majd a Kis éji zenét, amit 31 évesen, csak úgy mellékesen írt, hiszen közben legnagyobb és leghíresebb operáját a Don Giovannit komponálta. Sokszor jutott már szembe, most is, hogy voltak olyan emberek a történelemben, akiknek akkora a szellemi teljesítménye, hol néha még az is eszembe jut, hogy talán nem is emberek. Ilyennek gondolom Mozartot is, de például Neumann Jánost, Szókratészt, Teslát, vagy azokat az ősidőben élő „humanoidokat”, akik a legalapvetőbb dolgainkat feltalálták, pl aki a kereket.

Sajnos korunk zsenijei már elvesztették a humánumot, vagyis, hogy zsenijük az emberek életének jobbá tételét szolgálja. Az utolsó ilyen zseni az én szememben Steve Jobs volt, az Apple társalapítója. A mai zsenik, mint például Elon Musk és még sok-sok saját erőből milliárdossá váló ember, már igencsak kétes hírnevet szereztek, nem érdeklik őket az emberek milliárdjai, csak a számok, a napi szintű gazdagodás számai és legalább annyit ártanak az emberiségnek, mint amennyi hasznot hajtottak.

Ezért hát maradok Mozartnál. Már a Varázsfuvolát hallgatom, számomra az egyik legtökéletesebb operát, amely a felnőtté válásról szóló történet. Többször láttam élőben, még sikerült elkapnom azt a pillanatot is, amikor a tatai szabadtéri színpadon Gregor József alakítja Sarastrot és énekli az operatörténelem legemlékezetesebb koloratúr basszus áriáját. Aztán sikerült megszereznem Ingmar Bergmann Varázsfuvola opera filmjét, amit rendszeresen betettem, ha a gyerekekkel órákon át a szőnyegen játszottunk. Talán a legemlékezetesebb varázsfuvola-pillanatom az volt és ezzel be is zárhatom ezt a történetet, mielőtt végtelen hosszóságúra nyúlna, amikor jött valami vendég, karácsony első napján. Peti még pizsamában, a frissen kapott dinókkal harcol. Háttérben szól a Varázsfuvola. Most el kell röviden meséljem a jelenetet.

Az opera nyitójelenetében Tamino herceget egy hatalmas sárkány üldözi. A herceg ereje fogytán elájul, ám az Éj királynőjének három udvarhölgye megjelenik és megöli a szörnyeteget.

Papageno ezt követően lép színre híres belépőjével („Az erdőt járva sípolok...”), és a következő történik: Tamino magához tér és meglátja a halott sárkányt. Papageno, mint hős, botjával döfködi a halott sárkányt. Papageno eldicsekszik vele, hogy puszta kézzel fojtotta meg a szörnyet.

Nos Peti éppen ezt játssza le dínókkal. Még nem tud rendesen beszélni, ezért amit a vendégnek mond, csak én értem: „Kakodino leszúúta a ákányt!, vagyis Papageno leszúrta a sárkányt!

Hát ezek jutottak eszembe a karácsony reggeli kávézás közben és mire végeztem a gondolataim leírásával, már innom kell a második kávét.

Ha belekezdtél ennek az esszének az olvasásába és idáig eljutottál, köszönöm szépen, remélem kellemes volt a kávédhoz és most megragadom az alkalmat, hogy Boldog, a valamiben hívőknek áldott karácsonyt kívánjak.

Paphnutius

Tata, 2025. december 25.