Őszi vers

Az ősz, ablakom alá költözött

Már készül a hosszú télre

Hát melegen öltözött

Tépett, sárszínű gúnyájába.

Tompán kopogó csontjai

Rőt avar paplanjában

Kócos haja rozsdába forduló

Gyomra lassan faggyal telik

Érik az év-forduló

A dölyfös darázs kedvetlenül           

Nektárt keres - már hiába-

Feladva tovarepül

Nagy potrohú pók hálócsapdát sző

Foglyul ejti az agg időt,

Amíg prédája nem jő

Poloska araszol búvóhelyig

Langyos legyen, csendes, titkos

Illatos kikeletig

A nap még egy kicsit melengeti

Szép, didergő asszonytestét

A szél is ölelgeti

Ami aztán jön, akárki tudja,

- Nem marad itt semmi titok -

Őszhajára fehér dunna

Tata, 2017. október