Gaja szurdok, Bakony, 2020.

Nem szoktam egyedül több napra elmenni. Most ez is elkövetkezik. Ezért írtam ezt a verset.

egyedül

sokszor észre sem veszem

hogy egyedül vagyok

lemegyek a boltba vásárolni

ha elfelejtek valamit

nem számít

nem kéri számon senki

ha megkívánok valamit

nincs kinek panaszkodjak

elkészítem vagy megveszem

ha beugrik valami

hogy meg akarom venni

nincs aki lebeszéljen

és nincs olyan sem

aki örülne neki

aki örülne velem

kettős érzés ez

magamnak tartozni felelősséggel

magamnak tenni elvárásokat

magam lenni a magam bírája

a szabadság magányos műfaj

ez nem panaszkodás

ez egészen más

tán feloldódás

lassan áttetszővé válás

ahogy átnéznek az emberen

ismeretlen helyen

mint bárki máson

de ha eltűnsz

az ismerős keres

az ismeretlen nem tudja

hogy te eltűntél

tán még látja is a sziluetted

ahogy szétmállsz

az örvénylő tömegben

beleolvad színed a palettába

egy darabig folt vagy

majd elhalványodsz

megszűnsz

akár a kávé hab

egy csészében

/2025/