Ars longa, vita brevis

Paphnutius

Paphnutius

Fény fürkész

Ezt a verset márciusban írtam Zsuzsinak és ez van benne a 88. Könyvhétre megjelent antológiában

2017. június 11. - Paphnutius

    Fény fürkész   Időnként a magány, alkonyatkor a szoba ablaka mellé ültet. A hatalmas égre nézek olyankor, mély leplén ezernyi csillag lebeg. Van, amelyik melegen lüktet, s van, mely szenvtelen és hideg. Merre vagy, e végtelen tengeren? Pillantásod szüntelen keresem!   Dedikálás…

Tovább
süti beállítások módosítása