Fény fürkész
Időnként a magány, alkonyatkor
a szoba ablaka mellé ültet.
A hatalmas égre nézek olyankor,
mély leplén ezernyi csillag lebeg.
Van, amelyik melegen lüktet,
s van, mely szenvtelen és hideg.
Merre vagy, e végtelen tengeren?
Pillantásod szüntelen keresem!
Dedikálás a Vörösmarty téren
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
