A tél, a legtehetségesebb festő. Elég neki egy-két szín és élettel telíti meg palettáját. Ki tudná a fehér és fekete közti végtelen távolság minden egyes milliméterét színekkel kitölteni.

A szürke ezer színárnyalatban definiálja magát. A barna árnyalatai sem maradnak el ebben a burjánzó versengésben. A cikória kávé barnájától a szépia sok-sok testvérével külön univerzumot hoznak létre. Fekete talán csak egy van, de fakó és fényes változatai mind változatosságot adnak, a fehér pedig… hát az sokféle van én az alabástrom és elefántcsont fehéret kedvelem a legjobban.

A tükröződés a hullámzás pedig minden érzékelést összezavar, és arra késztet, hogy átgondoljunk mindent, ami a szemünk elé tárul!