Saját fotó: Peskő, Gerecse, 2020
belső kacatjaim
soha nem fogyasztok el semmit
teljesen
-a tányéromról mindent
mert az ellenkezője
a pazarlás-
de soha nem végzek
magamban
lelkemben
végleg
senkivel
mert az is pazarlás
bennem kell maradjon
minden emlék
a jó is
a rossz is
a lelkem részei
ha elpusztítanám őket
a lelkem egy darabját
pusztítanám el
velem élnek hát
az én belső kacatjaim
színesek
tarkák
szürkék
feketék
halottfehérek
mindennek jó fiók kell
mindennek kell egy fiók
nem zárom le
légmentesen
ezért néha érezni
egy régi
illatot
hangot
sírást
sóhajt
képfoszlányt
régvolt helyekét
eltűnt anzixokét
mindig
valami töredékét
az én
történetemből
soha nem bocsájtok
soha nem ítélek
mindig hagyom
hogy ülepedjen
akár a víz tükre
ha madár száll rá
