Őszi anziksz
itt minden öregszik
vérző vaskerítés, bogyós hajnali dér
csillanó hamis napfény vetekszik
melyikük mennyit ér
itt minden elmerül
rothad a gyümölcsfa vedlett levele
perzsa szőnyegként terül,
megrepedt a vízakna teteje
itt mindennek vége
unott dalra gyújt a rigó
kertiasztal-vászon koszlott széle
ásításra közelít a hó
dög- és húgyszagú már a kertvég
amott zománcmentes pléhlavór
komposztba vágyó nemlét
szerveződő halotti dévaj tor
itt már tényleg mindennek vége
megrakva sok nylon szatyor
cuccolnak haza a népek
árván lengedez a fennhagyott kapor
nem jönnek már vissza tavaszig
esetleg ránézni néhanap
tart-e a magány, ép-e a lakat is
ha hIrtelen kivirít a téli nap
(Megjelent: Átszellemülés, versantológia, 2011)
