Dréher sörgyár
Gyár és múzeum látogatás a Múzeumok éjszakáján
A múzeumok éjszakája nagyon népszerű program. Évről évre tömegeket mozgat. Általában du 4, vagy 6 órától kezdődnek a különleges programok. Van több olyan intézmény is, ahol már korábban. Az elv, hogy egy karszalaggal bármelyik múzeumba lehet menni, ahány belefér az általában éjfélig tartó programokba.
Sokan akarják kimaxolni ezt a napot és több helyszínt is felkeresni. Ezek kiválasztják a korai programokat, hogy még legyen idő többre is. Így gondoltam ezt én is, ezért a Dréher sörgyár programját választottam, ami 14 órától indult és fél óránkénti vezetést ígért.
A Dréher címere
Második programnak a Zene Házát szerettem volna, a Városligetben, ahol egy vonósnégyes koncertre akartam odaérni, 18 órára. A szavam elállt, amikor ¾ 3-kor odaértem és kétszáz méteres sor végére kellett beálljak.
Fél óra sorban állás után rájöttem, hogy nem lesz egyszerű bejutni, mert a sor alig mozdult és karszalagom sem volt még. Nem részletezném ezt tovább, de két óra sorban állás és kis szerencse is kellett ahhoz, hogy elindulhassak az első programra, a sörmúzeum megtekintésére.
Ezután következett még egy gyárlátogatás, majd egy sörkóstoló, illetve egy kvíz megoldásával emléktárgyakat is lehetett nyerni. Természetesen a koncertről így lemaradtam és elég fárasztó volt a várakozás és maga a program is, így csak ez az egy esemény fért az idén bele.
Azt kell mondjam, hogy olyan tartalmasok ezek a programok, hogy tavaly, a Ludwig Múzeumot választva, sem vettem részt második programon. Kielégített, amit ott átélhettem.
Tehát mindenkinek azt javaslom, hogy jövőre vegyen részt ezen az eseményen, 3000 Ft-ot megér. Ezért adják a karszalagot, ami mindenhová jó.
A gyárhoz vezető úton is van látnivaló.
Az Élessarok zöld részén található a 2016-ban felállított ’56-os emlékmű Silye Sámuel (1932-1959) és társai emlékére. Kőbányán, a forradalomban, a szovjet csapatok támadásakor 4 napig harcolt. 1959. június 6-án letartóztatták, majd a katonai bíróság szervezkedésben való részvételért és gyilkosságért halálra ítélte. November 21-én a Kozma utcai börtönben kivégezték. 
Tovább haladva már a sörgyár kerítésén található a szerintem nagyon látványos Szüretelők című szobor. Garami László alkotása, 1954-ben állították fel.
A kőbányai sörgyár pincerendszere a 17. századtól kezdődő mészkő-bányászat során alakult ki, az innen szállított kőből épült a Mátyás-templom, a Halászbástya, a Citadella, az Opera, az Egyetemi Könyvtár, a Tudományos Akadémia és Pest jó pár klasszicista épülete. A kitermelést a századforduló környékén betiltották, a kivájt üregekben és hűs pincékben szőlősgazdák és a kitermelés megszűnése után idetelepülő sörfőző üzemek tárolták hordóikat. A barlangrendszer összesen 33 kilométer hosszú, de viszonylag kevesen tudnak róla. (Budapest, X., Bánya u. 35.) A guggoló lány kezéből hiányzik a szőlőfürt és a kés. Letörték és elvitték. 
A helyszínt sokan keresik fel Kolodko Mihály szobraiért. Kettő is van itt. Az egyik a Söröslovak, a sörgyár előtt a láthatóak. Egykoron a pesti utcák színfoltjai voltak a dréheres söröskocsik, amivel eljuttatták a sört a vendéglátóhelyekre. Aztán idővel a teherautók átvették a szerepüket. Erre emlékezik ez a kedves szobor.
A másik, Dréher Antalt ábrázolja és csak az láthatja, aki be tud menni a gyárba. Annyira a terület mélyén van, hogy utcáról még kerítésen keresztül sem látható. Most a múzeumok éjszakáján nagyszerű alkalom volt szemügyre venni és fotózni. A mostani alkotásokkal nem titkoltan a sörturizmust szeretné fejleszteni a Dreher, sörtúrák keretében mutatják be a szobrokat, a gyár múltját és a jelenét.
Szobrairól Kolodko Mihály így nyilatkozott: „A sörgyár hangulata és története azonnal megérintett, amikor bejárhattam pincétől a padlásig, láttam az Eiffel-iroda által tervezett „léhűtő” padlást, a 100 éves Zsolnai csempéket, a sörös-lovakat, a százéves hordókat. Azért pedig külön örültem a felkérésnek, mert így most már Kőbányán, Budapest mértani közepén is megjelenhetnek a szobraim”.
A múzeum egyik stílusos kincse ez a festmény, amely katasztrofális állapotában került elő és restaurálták. A festő ismeretlen. Valószinüleg Gambrinus királyt ábrázolja. 2000-ben került a múzeum tulajdonába.
A gyár termékei. A dobozos sörök alkoholmentesek. A csapolt sör rám vár éppen!
Sörfőző üstök munka közben.
Egy kevésbé jól sikerült szelfi annak bizonyítására, hogy ott voltam. A fotó, a kipirult arc ellenére alkoholmentes állapotban készült. Az üstökben forrt a sör (lásd az előző képen) és nagyon meleg volt.
Ez egy itt működő sörmanufaktúra, ahol az ANTL márkát készítik. Kiskereskedelemben nem kapható sör. Kizárólag hordós kiszerelésben, egyes vendéglátó helyek számára főzik. A fentebbi képen az a pohár csapolt sör, ez a márka.
Még néhány kép a nem túl nagy, de érdekes és részletgazdag tárgyi anyaggal rendelkező gyármúzeumból:
Ezen a képen, a már régen nem gyártott Nektár sörre emlékezünk
Egy ritka kincs. A Radnóti hagyatékban talált levél, amelyben reklámszöveget próbál eladni a Dréher gyárnak!
2025. 06. 21. Múzeumok éjszakája
Forrás:
Wikipédia
Köztérkép
