learatott föld
ősz előn fellélegzés
beteljesedés
a vaskos idő
már sorba rendezte
mit tudnod érdemes
fenn
az örök büszkeség
lenn
a megszenvedett örökség
míg e padon ülsz
ne keresd a gondolatot
csak pihenj
megérdemled
feledj
vagy emlékezz
de ne keresd a gondolatot
Isten alkotta e tájat
vagy tektonikus erők formázták
festő festette
fotós szabta ki a végtelen térből(?)
szívdobbanás
és mély sóhajtás
leborulás és alázat
a teremtés szépsége előtt
hosszú úton járok
ki tudja melyik kanyar
hová visz
ha feltámad a szél
nem tudhatom hová repít
a megáradt patak merre sodor
még soha nem riadtam meg
az ismeretlentől
az hiszem ez
a hegylakók titka
