Téltemető

Eranthis hyemalis

Mivel gyakran már február végén virágba borítja az erdők avarját, ezért télikének is nevezik. Sokan úgy tartják, hogyha kinyílik a téltemető, megérkezett a tavasz. Mérgező növény.

Dél-Európában őshonos, Magyarországon nem. A 17. században elkezdődött betelepítéseket követően a kertekből, parkokból, temetőkből kivadulva szétterjedt. A Dunántúlon, az Alföldön és az Északi-középhegység egyes részein (Zemplén, Bükk) fordul elő. A félárnyékos helyeket, kissé nyirkos, humuszos, laza talajokat kedveli. 

8–18 cm magas, szőrtelen, lágy szárú növény. Szárgumóból kifejlődő, hengeres szárú, felálló hajtásának végén hozza 2–4 cm átmérőjű, magányos virágát. Az aranysárga színű, legfeljebb 2 cm hosszú, szirmokra emlékeztető levelek a csészelevelek (számuk többnyire 6, de 5 és 8 között változhat), míg a sziromlevelek rovarcsalogató mézfejtőkké módosultak. A mézfejtők nyelesek és legfeljebb a csészelevelek közepéig érnek. Számos porzó veszi körül a 4−8 csőrös magházat, amelyek mindegyikében több magkezdemény található. 

Évelő növény. A föld alatt, a talajban található szárgumója áttelel és a következő évben újra kihajt. Tél végén, kora tavasszal virágzik. Nagyobb telepekben nő, szép virágszőnyeget hoz létre. Virágzása akkor erőteljes, amikor hideg és kemény volt a tél.

Megporzását főleg legyek végzik. Április-májusban másodjára is virágozhat. Tavasz végére a növény minden része a föld alá húzódik vissza. Termése még a tavasz során megérik, magvait hangyák terjesztik. Ősszel a magok kicsíráznak. A kicsírázott magvakból virágzó növény csak néhány év múlva fejlődik először. 

Rendszertani besorolás

Zárvatermő, kétszikű, boglárkavirágú, boglárkaféle, Eranthis nemzetség típusfaja.

Magyarországon 1982 óta védett. Természetvédelmi érték: 5000 Ft