Szabad légtér
Fagyott tócsák mellett szomjaznak a cinegék. Kiteszem nekik a vizet az erkély virágládájára, kis cserépalátétbe. Amíg voltak levelek a szemben lévő vadgesztenyefán, gyakran átrepültek inni: Védve érezték magukat, de tél végén már nincs semmilyen fedezék.
Apró testű, didergő madárkáknak riasztó távolság, a tágra nyitott légtér, erkély és vadgesztenyefa közt. Közeli nyírfák magas csúcsain galambok tanyáznak. Ormótlan járőrök cinegeszemmel. Kanadai- és jegenyenyár bérceiről vészjóslón feketéllő óriás-varjak uralják a levegőt. Afféle elfogó vadászrepülők.
Nagy most a veszély!
Az apró, szürkésbarna verebek, már nem is próbálkoznak felszállni ide. Fagyalbokrok közé lopakodnak, bár az főleg a feketerigóké. A rigók a közeli tóra mentek, ami helyenként fagymentes. Ugyanígy tesznek a szarkák, de ott már igazi ragadozók az urak.
Nagyon veszélyes terep!
Most mégiscsak feltűnt egy riadt cinege az itatón. Körbenéz, csicsereg, jeltad. Ő volt a legbátrabb felderítő. Diadalittasan kurjant egy cinkéset. Belecsippent a vízbe körbenéz. Belecsippent a vízbe, ismét körbenéz és hangjelet ad. Két újabb cinege érkezik. Mohó cinke-kortyokkal isznak, az egyik meg is fürdik, sietős mozdulatokkal.
A mai napot tán túléljük, tárgyalják.
Szabad volt a légtér.
Tata, 2022. 03. 01.
