Béke-menet az 1-es villamoson

Március 15-e. A forradalom ünnepe. Felszállok az 1-es villamosra a Göncz Árpád Városközpontnál. Szinte üres. Az emberek többsége a békemeneten, vagy az ellenzéki nagygyűlésen van. Aztán lassan megtelik, ahogy a Hős utca környékére érünk.

Felszáll egy ötvenes pár. A nő őszes haja kicsit kócos. Beleborzolt a tavasz-leheletű márciusi szellő. Leül. A férfi nem túl magas, de feltűnik, hogy hatalmas hasa van. Egyébként nem lenne kövér, csak a hasa nagy, akár egy szülés előtt álló nőnek. Fekete rövid szövetkabát van rajta, ami olyan hatást kelt, mintha medúza alakú, óriás esernyő borítaná és nem kabát.

A férfi odaáll a nő elé. A nő felé fordulva, kifelé ül. Egymást nézik. Nekem első benyomásom alapján nem lennének szimpatikusak, ám soha nem szabad hinni az első benyomásnak.

A pár álló tagja megsimogatja a nő fejét. A kócos hajtincseket igazgatja, közben nézi és mosolyog rá. A pár ülő tagja ezzel egy időben a fekete szövetkabátról csipeget le rátapadt fehér szöszöket. Aztán elővesz egy fésűt és megigazítja a haját. Pár megálló után felállnak és bizonytalan léptekkel az egyik ajtóhoz mennek.

Mire leszállnak, már kedvelem ezeket az embereket. Mosolyt és jó érzéseket, békét adtak nekem csupán azzal, hogy néhány villamosmegállónyi időt közös légtérben töltöttünk, egy villamoson.

Budapest, 2022. március 15.