Hív a vasút, vár a MÁV
Tata. Tegnap nem jött a vonat. Már egy órája nem jött. Közben a hangosbemondó, ami olyan halk volt, hogy a várakozók egymást kérdezgették, hogy mit mondott, tehát halkbemondó, 5 percenként megemlített egy expresszvonatot, ami már vagy két órát késett. A többi, szintén késő vonatról egy szót se. Aztán egyszer csak meghallom a saját, nem lévő vonatom hírét is. 40 percet késik. Mihez képest, az eredetihez, vagy mostantól? – kérdezi egy ideges öreg hölgy, persze ez már nem derül ki. Ezalatt felváltva, egy vágányon, oda-vissza száguldottak el vonatok. Valami baleset van, kidőlt egy fa, a hőség miatt van, születtek sorban a konteók a helyzet értékelésére. Elég gyakran hangzott el némi szitok a vasútra. Mintha érezték volna ezt a forgalmi irodában, mert fél óránként bejátszottak egy állástoborzó hirdetést, miszerint mindegy, hogy egyetemet végeztél, vagy semmit, vár téged a MÁV, több mint 400 álláslehetőséggel. Aztán előkerült a sokat reklámozott expresszvonat, amire felnyomult mindenki, aki olyan helyre ment, ahol megállt. A kalauz azt mondta jöjjenek, két órája összeomlott ez a vonal, ki tudja mikor jön a maguk személyvonata. Örültem, pedig végig álltam a peronon, ahol nem volt légkondi, a kinti több mint 30 fok itt is érződött. Még azt sem bántam, hogy a Keletibe vitt a vonat a Déli helyett, pedig hát arra a pályaudvarra vettem jegyet.
4-5 órával később indultam vissza. Reménykedtem, hogy helyreállt a rend. …és mit tesz Isten? A vonat időben indult. Száguldott, nem késett.
Tatabánya. Már 10 perce állunk. A vonaton kb 30 utas, akik Tatabánya és Komárom közti településekre kívántak eljutni. Gondolom váltanak a kalauzok. Már el is mentek. Egyszer az egyik visszajön és bemondja a hangosbemondóba. Ez a vonat nem megy már tovább. Hoppá! Már este 11. Busz sem megy már. 30 tanácstalan ember áll a peronon. Elterjed a tömegben, hogy mindjárt jön egy gyorsított. A kalauz otthagy minket. Mára végzett. Állunk. Tényleg jön egy vonat. Az ablakában papír. Gyorsított, Tata, Komárom megállókkal Győrig. Felnyomulunk. Lenn marad egy 6-8 tagú ukrán társaság. Utánam szólnak lentről Toóvaroskert? Megáll és mutatnak a papírra, kérdőn? Nincs odaírva, hogy Tóvároskert. Nem tudom, mondom. Bekiabálok az utastérbe. Megáll Tóvároskertben? Valaki kiszól, hogy igen. Kinyitom a bezáródott ajtót és felsürgetem az ukránokat. Még állunk pár percet. Mivel gyorsított. Elindulunk. Elgyötört kalauznő közeledik a hátam mögül. Megáll minden méteren és elmondja újra és újra. Komáromig minden állomáson megállunk. Nyugodjanak meg! Az ukránoknál is megáll és rájuk nézve elmondja nekik is. Az ukránok szószólója válaszol. Nem értem!
A kalauznő megrántja a vállát és továbbmegy. Közben a háta mögül visszakiállt. Sajnálom! Én meg nem tudok oroszul.
Tata, 2022. július 3.
