mosolyog a világ
az ősz rákúszott cipőm orrára
nedvesen megöleli
esővízzel fonja körbe
kicsipkézi
mintha díszíteni akarná
minden él most
pedig halnia kellene
sokat szomjaztak a gombák
füvek és virágok
csigák és rovarok
forró volt ez a nyár
örvendjen hát mindenki az esőnek!
lelkét ne a bánat töltse meg
nézzen ázott cipője orra elé
s akkor meglátja:
mosolyog a világ
a bakancsa talpa alatt
