Bardo mandala

Eredetileg ez a vers 2011-ben, egy olyan pályázatra íródott, ahol festményekre kellett szövegben reagálni. Én egy Bardo állapotát bemutató képet választottam. Azóta önálló életre kelt.

Bardo*

Vándorlunk-e lényből lénybe?

Születünk-e újra? Vagy a térbe?

Határolt, kimért időkeret

Letelik, ha a test elöregedett?

De mi van a fiatal testekkel,

A szív hajtja, de lélek kell

Hogy az úton, mi kiszabatott

Végig menjen valahogy.

Van azonban, ki hamar hal

A lelke még nem érett, fiatal

Teste porrá válik hirtelen.

Tudás, gondolat, érzelem

Nem válhat füsté, köddé

A lélek nem lehet az anyaföldé!

Hová kerül, hát mi elvész

Tudod-e a választ, Hermész,

Lét- és nemlét közt van-e tér?

A lélek testet keres, tán nyugodni tér?

Igazat ki tudná, nincs olyan

Ki állíthatná biztosan

S ki eltűnt valaha, most szól

Hangtalan kiállt egy más dimenzióból:

Itt jövök újra, érni, élni tovább

Tévedtél, azt mondtad: Nincs tovább!

Bolyongtam, kerestem miközben

Új küldetésre leltem a létközben

Útra indul akkor fénylő testem

Újra tenni, mit rosszul tettem

Ott hagyom a gomolygó ködöt

Viszlát Bardo! Majd újra jövök!

*A bardo, a halál utáni és az új újjászületés közötti lét elnevezése, de az élőlény létezési szintjének átmeneti állapotait, azaz egyfajta tudatállapotait is bardónak nevezik.

A tibeti buddhizmus szerint az átmeneti időszakok a legalkalmasabbak, a mögöttes tiszta tudat felismeréséhez. Stabil tudatállapot során képtelenek vagyunk magát a tudatot vizsgálni, mert lefedi a megszokás. Az átmeneti állapotok alatt, változáskor a tudatállapot is vizsgálható.

A Bardó 6 állapotáról a következő bejegyzésben szeretnék írni, mintegy magamnak is összefoglalva.

Egy ilyen vershez szerintem efféle táj illik