
Menny és Pokol házassága – William Blake és kortársai
Szépművészeti Múzeum, 2025. szeptember 25. - 2026. január 11.
1. rész
Nagyon megörültem, amikor megtudtam, hogy William Blake nagykiállítást szervez a Szépművészeti Múzeum, több mint 40 eredeti művel. Számomra Blake évtizedek óta létezik, mint költő, de festői munkásságát nem ismertem közelebbről, hiszen soha nem láttam egyetlen képét sem. Ezen a kiállításon pedig főművek jelennek meg. Ezért még időben elmentem megnézni, nem hagytam az év végi időszakra. Mindig megvárom egy kiállítás végét, addig nem csinálok róla beszámolót. Szerintem ez így korrekt. Most is így történt.
William Blake. John Linnell alkotása. Blake-et idősebb korában ábrázolja.
William Blake (1757–1827) sok szempontból megtestesíti a romantikus művészről alkotott mai elképzelésünket. A magányos zseni, aki a maga korában nem kapta meg a neki járó elismerést. Londonban élt és rézmetszőként dolgozott. Új nyomatkészítési és festési technikákkal kísérletezett. Prófétának tekintette magát, aki művészetével hidat épít a spirituális és a kézzelfogható világ között. Képein megelevenedik mély vallásos hite és az egyéniségéből fakadó különleges látásmód. Költészetében ugyanezeket az eszméket fogalmazza meg. Költeményeiben (mint például a Tapasztalás dalai) a társadalmi igazságtalanságokat éles kritikával, már-már prófétai hangon ostorozta.

Állandóan a jó és rossz egyensúlyát kereste, a Menny és a Pokol házasságát, melyben a vágy és az értelem egyenrangú félként jelenik meg. A kiállításon látható alkotások jól mutatják, hogy Blake a technikai kísérletezéstől sem riadt vissza, sajátos nyomtatási eljárásai (a domború nyomás) egyedülállóak a művészettörténetben.
Ebben a bejegyzésben William Blake képeiből válogattam, de legalább ennyire jelentősek azok a művészeti alkotások, amelyek kapcsolatba hozhatók Blakkel és kiállításra kerültek. A közeljövőben erről is készül majd bejegyzés, William Blake kortársai és követői a Menny és Pokol házassága kiállításon, címmel.


Oberon, Titánia és Puck táncoló tündérekkel, 1786. Akvarell, grafit és tinta, papíron. Tate Gallery.
Shakespeare Szentivánéji álom című művének zárójelenetét örökíti meg. A kép központi eleme a tündérek körben táncoló, dinamikus csoportja. Ez a motívum később megihletette Henri Matisse-t, akinek A tánc című festményéhez ez az alkotás szolgált forrásként. A festményen a tündérkirály és királyné (Oberon és Titánia) bal oldalon látható, míg a csintalan Puck nekik bohóckodik..

Bethsábé a fürdőben, 1799-1800 körül. Tempera, vászon. Tate Gallery.
A korábbi említett Urizen könyve a teremtés és a korlátok sötét mítosza, ez a festmény (tempera vásznon) a bibliai történet érzéki, ám spirituális oldalát ragadja meg. A festmény közepén a meztelen Bethsábé áll egy medencében, két kísérője (gyakran gyermekként ábrázolva) körében. A háttérben, a tetőteraszon látható Dávid király apró alakja, aki éppen megpillantja őt. Blake nem törekedett anatómiai realizmusra; alakjai megnyúltak, szinte lebegnek, ami a jelenetnek álomszerű, látomásos jelleget ad. A fény nem egy külső forrásból, hanem mintha magából a testből áradna. Ez több képén is megfigyelhető! A bibliai történet (Sámuel II. könyve 11) a művészettörténet egyik legnépszerűbb témája, mivel lehetőséget adott a női akt ábrázolására vallásos köntösben, például Rembrandt, Hans Memling képein.

Urizen Könyve 2. lap - Tanítsuk meg e lelkeket repülni, 1796 körül. Dombormetszet, tinta, akvarell, papír. Tate Gallery.
William Blake Urizen könyve (The Book of Urizen) című művének 2. lapja (a Prelúdium) az egyik legismertebb és legszimbolikusabb illusztráció a kötetben. A kép központi alakja egy anyafigura (Enitharmon), aki gyermekét (Orc-ot) vezeti a levegőben. A képhez Blake egy későbbi változatban (a Small Book of Designs sorozatban) fűzte hozzá az idézett feliratot: „Tanítsuk meg e lelkeket repülni”.

Sátán eredeti dicsőségében, 1805. Tinta, akvarell, papír. Tate Gallery.
Az egyik legmeghökkentőbb ábrázolása a bukás előtti Sátánnak, akit a művész nem gonosz szörnyként, hanem antik szépségű, ragyogó alaknak festett meg. A kép a bűnbe esés előtti állapotában mutatja be a Sátánt, mint „felkent oltalmazó kerubot” (Ezékiel 28,14 alapján). Sátán egy jogart és egy országalmát tart a kezében, ami a világ feletti hatalmát jelképezi. Érdekesség, hogy Blake felcserélte a kezeket: a koronázási jelvényeket a szokásossal ellentétes kézben tartja, ami titkos romlottságára és későbbi csalárd természetére utal. Blake számára ez az alak nemcsak bibliai figura, hanem a gőg és a materializmus szimbóluma is, aki elfordul a valódi spirituális fénytől.

Newton, 1795. Színes metszet, tinta, akvarell, papír. Tate Gallery.
A Newton, az angol romantika egyik legikonikusabb alkotása, amely Sir Isaac Newtont nem a tudomány hőseként, hanem a korlátolt racionalizmus szimbólumaként ábrázolja. Newton meztelenül, izmos testtel guggol egy algákkal borított sziklán az óceán mélyén. Tekintete mereven lefelé irányul, miközben egy körzővel geometriai ábrákat rajzol egy papírtekercsre.

Blake szerint Newton „egydimenziós látásmódja” a tudományos materializmust képviseli, amely elvakítja az embert a természet spirituális szépsége és a képzelet világa előtt. A mögötte látható színes, organikus sziklák a kreatív világot jelképezik, amelynek Newton hátat fordít. A mű egy színes monotípia (egyedi nyomat), amelyet Blake tollal, tussal és akvarellfestékkel finomított.

A bűnbeesés, 1807. Tinta, akvarell, papír. Victoria and Albert Museum

Krisztus kivezeti Ádámot és Évát a Paradicsomból. Alant pedig megnyílik a pokol, a sátán, a légióját hívja (a kép alsó része). Fenn pedig a mennyei Atya, a fellegekben foglal helyet. Szembetűnő, hogy a jó és a rossz urai hasonló vonásokkal rendelkeznek, azt jelezve, milyen kicsi a különbség, milyen vékony a határ, jó és rossz között, milyen nehéz lehet a felismerés a jó és rossz cselekedetek között.

*

A halál háza, 1795-1805 körül. Színes metszet, tinta, akvarell, papír. Tate Gallery
Blake nagyméretű, színes nyomatokból álló sorozatának kiváló darabja ez a kép. A művész gondolkodása a halálról és életről egyedi szemlélet kialakulásával érhető tetten. A kép tetején a halál, akinek képében felismerjük Urizent, Blake mitológiai rendszerének negatív kulcsfiguráját. Blake a társadalmi nyomor elviselésének kulcsaként a társadalmi fejlődést és a gondolkodás szabadságát jelöli meg.

A kígyó megtámadja Buoso Donatit, 1826-1827, újranyomva 1892-ben. Rézmetszet, papír. Tate Gallery
Blake alkotó kései alkotói korszakában, Dante Isteni színjátékának ábrázolásával foglalkozott. Számos ilyen alkotás született. Ebben a jelenetben két férfi ítéltetett arra, hogy kígyóvá alakuljon, majd vissza és ez történjen velük az idők végezetéig. Donati és a már kígyóvá változott Calvatti egymásra néznek. „… s az ő sebe s a kígyó szája, bajsza füstölt erősen s füstjük egybefőtt.” Babits Mihály fordítása

A hatlábú kígyó megtámadja Agnolo Brunelleschit, 1826-1827,
újranyomva 1892-ben. Rézmetszet, papír. Tate Gallery
A kép Dante Isteni színjátékának (Pokol, XXV. ének) egyik illusztrációja, amely a tolvajok bűnhődését mutatja be. A jelenet központjában a meztelen Agnolo Brunelleschi látható, akire hátulról rátámad egy hatlábú, sárkányszerű lény (Cianfa de' Donati alakváltozása), miközben Dante és Vergilius balról figyelik a borzalmas eseményt.

A Sátán felkelti a lázadó angyalokat Milton paradicsomából, 1808.
Tinta, akvarell, papír. Victoria and Albert Museum
Az akvarell John Milton Elveszett Paradicsom című eposzának egyik kulcsjelenetét ábrázolja, ahol a bukott Sátán a pokol tüzes tavának partján állva harcba hívja kábult seregeit. A kép központjában a klasszikus szépségű Sátán látható, aki felemelt karokkal, széttárt tenyérrel szónokol. Lábainál hét lázadó angyal vergődik a sziklákon, akiket láncok és bilincsek béklyóznak. Blake a figurák kidolgozásánál Michelangelo anatómiai precizitását és a görög szobrászat idealizált formáit ötvözte. A háttérben gomolygó sötét füstoszlopok és lángnyelvek jelzik a pokoli környezetet. Blake ebben az időszakban két sorozatot is készített Milton művéhez. Ez a konkrét darab a Thomas Butts számára készített 12 részes ciklus nyitóképe. Thomas Butts a festő mecénása volt. Közel 30 éven át szinte heti rendszerességgel vásárolt Blake-től, megmentve ezzel a művészt az elszegényedéstől.

A megzavarodott ördögök harca, 1826-1827, újranyomva 1892-ben. Rézmetszet, papír. Tate Gallery.
A képen, az egymással harcoló ördögök küzdelme olyan heves, hogy belezuhannak az alattuk fortyogó tóba. Blake 7 Dante metszete közül ez az utolsó. Halálakor befejezetlen maradt.

A Sátán kelésekkel sújtja Jóbot, 1826 körül. Tinta, tempera, mahagóni. Tate Gallery
Ez a mű William Blake egyik legismertebb alkotása a bibliai Jób könyvéhez készített 22 részes illusztráció-sorozatából, amelyet élete vége felé, 1823 és 1826 között vésett rézlemezekbe. A kép azt a pillanatot örökíti meg, amikor a Sátán – Isten engedélyével – a legsúlyosabb testi szenvedéssel teszi próbára Jób hitét. A Sátán diadalmasan áll Jób felett. Egyik kezéből nyilakat szór áldozatára, a másikból pedig egy edényből önti a pusztító betegséget Jób testére. A kiszolgáltatott Jób, fejét hátravetve tűri a kínokat. Mellette térdel felesége. Eredetileg akvarell (Thomas Butts-féle sorozatban), a leghíresebb változata a rézmetszet. A sorozat elkészítését másik mentora, John Linnell finanszírozta. Blake idős korára komoly anyagi nehézségekkel küzdött.

A Sátán örvendezik Éva bukásán, 1795 körül. Színes metszet, tinta, akvarell, papír, vászonra feszítve. Tate Gallery
Ez a lenyűgöző alkotás Blake egyik legmerészebb látomása Milton Elveszett paradicsomához, amely a bűnbeesés pillanatának drámai olvasatát nyújtja. Évát egy hatalmas kígyó (a Sátán megtestesülése) körbefonja és az almafa gyümölcsét kínálja neki. Az égbolton lebeg a Sátán emberi alakban. Diadalmasan figyeli a kísértés sikerét. Kezeit széttárva uralja a káoszt. Ez egy egyedi színes nyomat (monotípia), amelyet Blake tollal, tussal és akvarellel finomított.

A tolvajok büntetése, 1824-27. Kréta, tinta, akvarell, papír. Tate Gallery
A tolvajok büntetése Dante Isteni színjátékának illusztrációsorozatához tartozik. A mű a Pokol nyolcadik körének hetedik bugyrát ábrázolja, ahol a tolvajok bűnhődnek. Dante szövege szerint a tolvajoknak azért kell bűnhődniük, mert életükben mások tulajdonát tulajdonították el, így a Pokolban saját testük feletti uralmukat is elveszítik. A képen látható kígyók a bűnözőket kínozzák. Rájuk tekerednek, és egyes esetekben összeolvadnak velük, vagy éppen alakváltásra kényszerítik őket. Vanni Fuccit, a hírhedt pistoiai tolvajt látjuk, aki a kígyók prédájává válik, miután szembeszállt Istennel. Blake élete utolsó éveiben dolgozott ezen a monumentális, 102 darabból álló sorozaton, amely a 14. századi epikus művet hivatott vizuálisan értelmezni.

Ádám és Éva megtalálja Ábel holttestét, 1826 körül. Tinta, tempera, arany, mahagóni. Tate Gallery
Ádám döbbenten áll fia holtteste felett, míg Éva a földre borul. Az előtérben a gyilkos Káin menekül. A mű érdekessége, hogy Blake nem csupán a fájdalmat, hanem az emberi természet sötét és fényes oldalát is megjeleníti rajta. Ennek technikája, hogy ritka eljárással készült. Tempera, arany és tinta felhasználásával mahagónifa alapra. A különleges anyaghasználat ragyogó, szinte látomásszerű fényt kölcsönöz a képnek.

Angyalok Krisztus teste felett, a sírboltban, 1805. Akvarell, papír. Victoria and Albert Museum.
Blake egyik legkülönlegesebb és leglátomásszerűbb bibliai témájú akvarellje. A sírba helyezett Jézus teste felett két angyal lebeg. Szárnyaik egymás felé hajolva egyfajta gótikus ívet alkotnak a holttest felett. A kompozíció az Ószövetségben leírt Frigyládára és az azt őrző kerubokra utal (Exodus/Kivonulás könyve), ahol az angyalok szárnyaikkal befedik az „irgalom székét”.

A kép színei rendkívül finomak, szinte monokróm hatást keltenek, ami fokozza a jelenet földöntúli, misztikus hangulatát. A sírboltban a fény Krisztus testéből vagy az angyalok jelenlétéből árad. A mű, pártfogója, Thomas Butts megbízásából készült.

Az istenkáromló, 1805. Tinta, grafit, akvarell, papír. Tate Gallery
Drámai erejű akvarell, amely az Ószövetség egyik legfontosabb jelenetét ábrázolja. Mózes harmadik könyvének sorait illusztrálja, amelyben egy nő fiát istenkáromlás miatt halálra kövezik. Megkötözött, térdelő alak, akit feldühödött emberek vesznek körül, készen az ítélet végrehajtására. Az alkotás egyike azoknak a bibliai témájú képeknek, amelyeket Blake legfőbb mecénása, Thomas Butts megbízásából készített.

Az öngyilkosok erdeje - A hárpiák és az öngyilkosok, 1824-1827. Tinta, grafit, akvarell, papír. Tate Gallery
Ez a lenyűgöző akvarell Blake Dante-sorozatának egyik legnyugtalanítóbb darabja, amely a Pokol XIII. énekét dolgozza fel. Dante szerint az öngyilkosok bűne az, hogy eldobták maguktól emberi mivoltukat, ezért a Pokolban nem kaphatnak emberi alakot, göcsörtös, tövises fákká változnak, a törzsek és ágak emberi izmokat és kínban vonagló testrészeket idéznek. A hárpiák (női fejű, madártestű lények) a fák ágai között fészkelnek, és azok leveleit szaggatva okoznak örökös fájdalmat a kárhozottaknak. A két költő Dante és Vergilius középen látható. Dante egy ágat tör le egy fáról, amelyből vér serken és panaszos szó hallatszik. Ekkor döbben rá a büntetés borzalmára.

Enitharmon öröm-éjekörül. 1795 körül. Színes metszet, tinta, tempera, akvarell, papír. Tate Gallery.
Az Enitharmon öröm-éje a művész saját mitológiájának egyik központi alakját ábrázolja. A kép korábban Hekaté (vagy A háromalakú Hekaté) címen volt ismert, mivel a központi nőalak mellett két másik alak is látható, ami a görög alvilági istennő hármas természetére utal. A modern kutatások azonban Blake saját mitológiai rendszeréhez, különösen az Európa: egy prófécia című művéhez kötik. Az állatok (bagoly, denevér, krokodilfejű lény) az éjszakát, a hamis bölcsességet és a képmutatást jelképezik. Enitharmon bal keze Urizen rézkönyvén nyugszik, amely az elnyomó törvényeket és vallási dogmákat tartalmazza. A bogáncsot evő szamár a hivatalos egyház elutasítását jelképezi.

Júdás elárulja őt. 1803-1805 között. Tinta, grafit, akvarell, papír. Tate Gallery.
A mű Máté evangéliumának azt a pillanatát örökíti meg, amikor Júdás egy csókkal azonosítja Jézust a Getsemáni-kertben a felfegyverzett katonák számára. Blake, a jelenetet nemcsak történelmi eseményként, hanem a szellemi nyugalom és a világi erőszak összecsapásaként ábrázolja. Az alkotás azon a több mint nyolcvan darabból álló bibliai sorozat része, amelyet mecénása, Thomas Butts számára készített.

Mózes és az égő csipkebokor, 1800-1803 között. Tinta, akvarell, papír. Victoria and Albert Museum.
A bibliai Kivonulás könyvének egyik legfontosabb jelenetét ábrázolja. A jelenet azt örökíti meg, amikor Isten a tűz formájában kinyilatkoztatja magát és elhívja Mózest a zsidó nép kivezetésére. Blake számára a tűz nem pusztán fizikai jelenség, hanem Isten jelenlétének és a pusztíthatatlan isteni szeretetnek az attribútuma. A műben a fény és a sötétség kontrasztja a spirituális ébredést hangsúlyozza.
*
Egy részlet a következő részből:

Forrás - Fotók: saját / Szöveg: saját, Szépművészeti Múzeum, Liget Budapest, Magyar Kurír, AI, Wikipédia
Ha érdekel BLAKE KÖLTÉSZETE, EGY KORÁBBI BEJEGYZÉSBEN FOGLALKOZTAM VELE:
https://paphnutius.blog.hu/2020/11/28/william_blake_3_verse
folyt. köv.