Kerti mese
Gyönyörű, ápolt kertünk volt,
a Bokodi tó partján.
Aztán el kellett adni.
Minden ősszel,
amikor az erkélyemen
fonnyadni kezdenek
a cserépbe ültetett
paradicsom és paprika töveim,
eszembe jut a valaha volt őszi kert.
Magam előtt látom
az asszimetrikusan eltolt
alpesi tetős, házat,
zöld spalettákkal,
a parasztházak verandájára
emlékeztető előteret,
a vadászházas enteriőr,
fa belső burkolatokat.
Ezt az eklektikus
mennyek országát.
Emlékszem, szinte mindent
mi építettünk, készítettünk.
Kézi fűrésszel, 10 méteres
fenyőket termeltünk ki,
a bokodi erdőből,
aztán méretre fűrészeltük,
majd vállon kihordtuk az útig.
Ott kocsira raktuk és
a telekre szállítottuk.
Apám terveztetett egy gépet,
avval aztán gerendákat,
padlót, deszkát,
a leeső darabokból
lambériát fűrészeltünk.
A ház mögötti kis tavat
is mi ketten ástuk,
partján sárga liliomok
és írisz virágzott.
Három magas nyírfa,
lombjuk alatt paddal,
töltötte ki a füves teret,
ház és tó között
A vízben amerikai sügérek,
ezüstös és piros uszonyú keszegek
és koi pontyok úszkáltak.
A tó túlsó felén
kicsiny kerti pergola.
Elburjánzott, hosszúra növő
bambusznádas vette körbe.
Még egy kicsi vízművet
is tervezett apám.
A szomszéd telek mocsarától
kis betonvéddel
választottuk le vizünket,
s zsalugáteres áteresztőt
építettünk bele.
Így pótolhattuk a vizet.
Ha pedig sok volt a víz,
egy földalatti csőrendszerrel
kivezethettük egy árokba.
Aztán jöttek a vetemények,
gyümölcsös, zöldséges,
karóra futó babok és málna.
Fűszer- és fóliás növények
Ezerféle virág…
A kerítések tövét a Vértes
vad, gyümölcsbokraival
ültettük be.
Volt itt minden-
csipkebogyó, avagy hecsedli,
kökény és fekete szeder.
A kert végében szerszámos ház,
vadszőlővel befuttatott,
nádfalu kerti zuhany,
egy magunk ásta kút,
és komposztáló.
Az édenkert részeit
selymes levelű füvek borította
ösvények kötötték össze.
A környék cicái szívesen
futották be az ösvényeket,
játszadozva, rovarokra vadászva,
vágyakozó pillantásokat eresztve
a tóban békésen úszkáló
halak irányába.
Amikor már minden kész lett,
betelt minden hely,
ahová ültetni lehetett,
már termőre fordultak a gyümölcsfák,
s csak élvezni kellett volna az egészet,
apám, aki egész napját
a kerttel szimbiózisban töltötte,
megbetegedett és néhány hónap
múltán meghalt.
Mi, a család többi része,
nem tudtuk ezt a tündérvilágot
életben tartani.
Hiányzott a szaktudás,
a lélek és főleg –
hiányzott a gazda.
Aztán rosszlelkű emberek
kétszer is meglátogatták,
lerabolták és feldúlták,
tönkretéve álmot és jövőt,
reményt, hogy betöltjük egyszer
tevékeny vágyainkkal,
hogy élvezzük és élvezni fogják
utódaink, amit létrehoztunk.
Tata, 2017. 11. 13.
Apám
