Nimah Ismail Nawwab

Megzavart szelídség, 2004

Épp a tudás kapuin készült belépni.

Testét meleg, fekete abaya* borította.

Egyszerű köpenye elfedte tetőtől talpig.

Sem a bőre, sem egy eltévedt hajtincse nem látszott.

Fejét magasan hordta.

A jövőn gondolkodott.

Kezében tartotta könyveit.

Gondolatai könnyedek voltak.

Ebéd, tévézés, tanulás, barátok

Így fog telni a napja.

Ez lesz ma is, máskor is.

Boldogsággal csordultig telt várakozás.

„Hé, te ott? – mennydörgött a parkolón át egy hang.

„Te fekete csizmás” – emelkedett meg a hang.

Ó, ó! Vonakodva bár, de megfordul.

Félve mozdul,

összerezzenve.

Elszabadult haragot lát.

Egy öntelt, bozontos szakállú alak

ront át a tömegen.

Terpeszkedik beszűkült világa fölött, akár egy Kolosszus.

Ahogy kísérete siet a nyomában,

vezetőjük egy dühöngő bika a karámban

mint, aki pirosat lát. Lányok semmibevétele van szokásban.

Kíváncsiskodók nyújtogatják a nyakukat,

A tömeg már a műsort nézi,

a férfi mennydörög.

A rendőrség az ő oldalán áll.

"Megállj, lecsúszott a sál!"

Szóáradat zúdul rá. Időt nyerni próbál.

Áll leszegett fejjel,

földre sütött szemekkel,

összehúzott vállakkal.

Hallgat.

Fél,

zavarodott,

megalázkodik,

legmélyebb énjébe zárkózik.

Kihagyott egy imát?

Tán engedetlen volt az anyjával szemben?

Csalt, hazudott, lopott,

vagy megvert egy gyereket, egy állatot, tán kegyetlen volt másokkal?

Vajon mit tett?

A sálja elcsúszott. 

Egy megbocsáthatatlan vétek

az ellenőrök szemében.

Ez lenne az ő bűne,

örökké tartó megalázásának oka,

emiatt vesztette el a jóindulatukat,

ez a vétke!

Idegen tőle ez a gondolkodás, és még idegenebb ez a szellem, oly más,

és ott belül kezdődik a lázadás.

* Abaya – fekete színű fedőruházat a Perzsa-öböl államaiban.