Elmúlás csendéletek
Szöveg - Friedrich NIETZSCHE - IM-ÍGYEN SZÓLA ZARATHUSTRA
/Fordította: Dr Wildner Ödön, 1908/
Szerkesztette: Paphnutius
Képek – Etienne Horvat
Bizony mondom néktek: még káosz kell legyen abban, aki táncoló csillagnak akar életet adni. Bizony mondom néktek: bennetek még megvan a káosz.
„És mitévő a szent az erdőben?” - kérdezé Zarathustra.
Felelé a szent: „Dalokat költök és dalolom őket, és ha dalokat költök, kacagok, sírok és dörmölök; im-ígyen dicsérem istent.
Zarathustra felelé: „Szeretem az embert.”
„S én” - monda a szent - „ugyan miért vonultam erdőbe, vadonba? Nem, de nem azért, mivel-hogy nagyon, de nagyon szerettem az embert?
Most Istent szeretem: az embert nem szeretem. Az ember nékem túlságosan tökéletlen valami. Az emberszeretet megölne engem.”
Íme, én az emberfölötti embert hirdetem néktek! Az emberfölötti ember a föld értelme. Mondja akaratotok: az emberfölötti ember legyen a föld értelme!
Manókat szeretnék magam körül, mert bátor vagyok. A bátorság, a mi elhessegeti a kísérteteket, maga teremt magának manókat, mivelhogy a bátorság nevetni akar.
Szeretem azokat, a kik nem keresik valahol a csillagok mögött a mozgató okot, hogy letűnjenek és feláldozzák magukat, hanem feláldozzák magukat a földnek, hogy a föld egykoron az emberfölötti emberé legyen.
Szeretem azt, a kinek lelke pazarolja magát, a kinek nem kell köszönet, a ki nem ád vissza: mert örökkön ajándékoz és nem akarja magát megóvni.
Sötét az éj és sötétek Zarathustra utjai. Jövel, hideg, merev pajtásom! Oda viszlek, a hol enkezemmel temetlek el.” … Ezeket mondván, Zarathustra hátára emelte a holttestet és útnak indult
