Anton Wildgans
Adagio egy csellóért
/ Adagio für Cello, 1907/
Az éjben elülnek a vágyak
Mintha lenyugodnának
Csendjük, lehetne holt -
Ám a nyírfák fehér
Ágait a remény
Pókhálójaként fonja be a fény,
Lassan rákúszik az éj
Átsejlik rajta a Hold.
Fényéből szőtt selyembe
Bújnak a legelők merengve,
Öltözik a csobogó vizű patak -
Amott szénakazal hegyek,
Néma óriás-sereg,
Közöttük riadt kutya szalad,
Sejtelmes árnya szétmálló alak,
Elnyeli lassan a fényzuhatag.
Fordította: Paphnutius, 2012
Wildgans egy 1957-es osztrák postabélyegen
Anton Wildgans (1881 - 1932) Osztrák költő és drámaíró. 1900-tól jogot tanult a bécsi egyetemen. 1908-tól két évig, mint nyomozó dolgozik, majd szabadúszó író lesz. 1932-ben hirtelen meghal. Négyszer jelölték irodalmi Nobel-díjra. 1962-ben létrehozták az Anton Wildgans díjat. A díjazottak között található a nálunk is ismert Peter Handke (Berlin felett az ég, Apám hétköznapi halála).
Eddig egy magyarnak sikerült elnyernie, Sebestyén György (1930, Budapest – 1990, Bécs), aki Ausztriában élő író, rádiójáték- és forgatókönyvíró volt. Magyarországon Déry Tibor díjat kapott, 1988-ban.
