Naphossz

A reggeli idill

addig tart,

míg az első napsugár

átsiklik a balkon oldalfalán.

Addigra a második kávé íze

tölti be a szájpadlásom,

egy hígabb, más zamatúé,

mint a hajnali.

Csak vágy az ejtőzés,

betolakodnak a feladatok,

gondolataim már áradnak

szerte, mint egy fa gyökérzete.

Reménykedem,

marad még valami,

tán kitart estig,

s a csillagos égboltról

nem csak angyalok néznek le rám.