miközben oltásra várok
miközben oltásra várok
egyre csak azon meditálok
mivel oltják majd be e világot
mert mindenhol hatalmas a baj
sokak fején felgyülemlett a vaj
akinek közelében a svédasztal
mohón pakolja tányérját-zsebét
disznóként tömi tokadíszes fejét
mattra és csillogóra ráteszi kezét
e kiszenvedett pokol-világban
hol máshol lehetnék biztonságban
mint egy ember nélküli tájban