Lófej köd
múlt és jövő
múlt
s jövő
áll folyamatos küzdelemben
mit az egyik felépített
vérrel és verejtékkel
használt a jelenben
megelégedéssel
majd lekicsinylik
elfelejtik
az idő elporlassza
vagy az új nemzedék
lerombolja
ha jó az alap
tán ráépül valami
de legtöbbször
az új jövő
új alapra épül
tagadva mindent
akár tizenéves
az ősök és elődök
hagyományát
tán jön majd a megbánás is
de lehet
csak titokban
szégyellt
lélek-sarkokban
tán igaz lesz a felejtés
mint egyetlen járható ösvény
egyetlen féreglyuk
egyirányú időalagút
nemzedékek sora épít-rombol
van
hogy az értetlenség is tombol
soha nem nyugszik ez a bizsergés
mi a világot hajtja
energiáját
tán az izzó földmagból kapja
mindig csak a jelenben fáj
annak
aki még vágyja a múltat
mindig csak a jelenben lelkesíti
ki jövőt lát
nem az elmúltat
már tudja
a horizonton születő napfelkeltét
míg a másik lesi
a múltba bukó naplementét
de hogy lesz ebből körforgás
hisz minden végtelen
a kör is az
a lépték
a titok
mit nem láthatunk
hisz minden ismétlődik
majd újból lesz avítt
s rothadásán éled
az újabb új
értheti
ki kívülről nézheti
de ki nézheti?
senki
ki földi halandó
földi-naprendszeri-tejút lététől nem szabadulhat
tán egy gondos figyelő
kinek ablaka előtt
sok nap kel és számtalan hold
s távcsöve kibámul a lófej köd*
éjkék homlokából
a vakítóan fehér
tejút ragyogó spiráljába
ő a kozmoszokon át figyelő
ő tudja majd pontosan
mi minden következik még
végtelen csillagrendszerek tapasztalatával
generáció-milliók summázott tudásával
értőn bólogat
mosoly suhan át arctalan arcán
hátradől
megpihen
vár
míg a múlt
meg a jövő
sodronyként fonódik össze
s akkor megszűnik
az idő
/Tata, 2021. március/
*Az egyik leglátványosabb sötét felhő az Orion csillagképben található Lófej-köd, vagy más néven a Barnard 33 felhő. A valóban lófejre hasonlító köd az IC 434 világító köd előtt (neki köszönhető, hogy látszik), az Orion öve legdélebbi csillaga, a Dzéta Orionis közelében helyezkedik el. A köd anyagában jelenleg is csillagok születnek.
