„Rejtvény vagyok.”

Fabó Kinga emlékére 2.

A kijelentést, a közelmúltban elhunyt Fabó Kinga írta nekem magáról, amikor egy rejtvényújságban, fotója köré szerkesztettek egy szórejtvényt. Néhány napja már megemlékeztem róla, most szeretném folytatni néhány személyesebb emlékkel.

Kinga nagyon sokat tépelődött. Érezte, tudta, mekkora tehetség van benne és folyamatosan frusztrálta az igazi elismerés hiánya.

Egyszer így írt nekem erről:

„Magam is a kirekesztettek oldalán ballagok, amióta élek, éppen, mivel nagyon eltérek...”

Nagyon nehezményezte, hogy az utolsó magyar nyelvű kötete és az előző között milyen nagy szünet volt. Csupán az okozott neki örömet, hogy sorra jelentek meg nemzetközi antológiákban a versei, valamint az, hogy újabb és újabb nyelvek fordítói szerettek bele költészetébe.

A rangos nemzetközi költészeti oldal, a Numéro Cinq így méltatta:

„Erotic, edgy, elliptical, violent, seductive - unique and original poems…”

Erotikus, merész, elliptikus, erőszakos, csábító - egyedi és eredeti versek…

Talán a legnagyobb trófea az indonéz-angol kétnyelvű kötet volt, amelyben tudtommal több indonéziai nyelvre is lefordították szövegeit és amiért megkapta a 2015. évi Free Poets Collective International Poetry Contest első díját, Middletownban (Connecticut, USA). A kötetben 23 vers szerepel mindkét nyelven, a címe: Poison.

Egy időben veszélyesnek is tartottam ezt a kötetet Kingára nézve. Provokatív versei a világ legnagyobb muzulmán népességű országában, merész dolognak tűnt. Különösen annak fényében, hogy a honlapomon és részben nyomtatásban is megjelent szaúdi költő (nő) Nimah Ismail Nawwab fordításaim miatt Bécsből kaptam vallási eredetű figyelmeztetést.

Ezt a megérzést támasztotta alá, az a mondat, amit Kinga egyik nekem írt üzenetéből idézek:

„Nekem tényleg megvan a magam stílusa, így születtem, ám ennek hátulütői közé tartozik, hogy nehezen értik, nehezen, rosszul fordítják...”

Ebben az időben Kinga olyan bizalommal volt irántam, hogy megkaptam tőle, a kiadásra szánt és a kiadó által visszautasított kötetének kéziratát. Én raktam át Pdf formátumba és küldtem tovább, egy általa megadott e-mail címre, további kiadó keresés céljából. Ezt az anyagot eltettem az archívumomba.

Sok éven át cseréltünk véleményt, beszélgettünk a magyar és angolszász irodalom költőiről, műfordításról, messenger-en, e-mail-ben, vagy közösségi fórumokon hozzászólások és vélemények formájában. 2011-16 közötti beszélgetéseink szerkesztett változatát egy 140 A/4 oldalas kézirat tartalmazza. Kinga kérésének megfelelően, ez soha nem lesz olvasható egyben, de lehetséges, hogy érdekesebb szemelvényeket, idézeteket, -mint ahogy ebben az esszében is- később felteszek ide a blogba.

Az emlékezést folytatva szeretnék néhány szöveget publikálni, amelyek Kingához kötnek.

Az első, egy bejegyzése honlapom (csak szövegek) Vendégkönyvébe:

Fabó Kinga, 2013. 11. 06. 14:43

Fabó Kinga Zegzugok, perifériák (Nagy Istvánról, szövegeiről, szöveggyűjteményéről) Ismerek egy Nagy Istvánt, mint FB-barátot. Most megismertem egy másik Nagy Istvánt, aki ír és fordít verset, prózát, valamint – számomra talán a legmegdöbbentőbb és a leginkább rokonszenves tevékenysége – régóta gyűjti mások verseit. Csak úgy. Mert szereti a verseket. – Figyelem emberek: nem csupán írja; olvassa is őket! Hú, de ritka! Többek között az én verseimet is gyűjti jó ideje már, ám ezt csak most tudtam meg, szinte véletlenül. Nagy István szerény, előtérbe nem tolakszik, viszonzást nem vár. Pláne ritka! Pedig egész titkos életműve, szöveggyűjteménye van, ami egyfolytában bővül. Roppant szimpatikus, nagy, barlangszerű életmű, teljes világ tárult itt most föl hirtelen. Versek, prózák, fordítások nagy, végtelenített barlangja tele ösvényekkel, mellékutakkal, leágazmányokkal, kitérőkkel. Milyen jó ide bekerülni, bepillantani, s elidőzni itt-ott. És akkor váratlanul, a semmiből ugrik elő a kész költő, teljes arzenállal. Verseinek hol közvetlen élményszerűsége sodor el, hol eltartottsága, szakmai profizmusa késztet megtorpanásra. -- Olvassuk hát mi is őt, rejtett életművét, amely lassan föltárulni látszik.

/Forrás: https://paphnutius.freewb.hu/vendegkonyv/

A második, egy parafrázisom, amit Kinga talán leghíresebb, sok nyelvre lefordított A fül című versére reflektálva írtam és nyomtatásban is megjelent.

Pókfül

/Parafrázis Fabó Kinga: A fül című versére/

Sokszor használok füleket,

mert érzékelek mindeneket

és nem használok szemeket

-feromon csapdámhoz nem kellenek-,

csak öblös füleket.

Szemeim lecsukva tartom.

Így is megérzem,

ha megkívánsz,

rezdül a hálóm,

s te megszeppenve állsz...

Hát vedd már a jeleket!

fonalaim testedről már le

úgysem vetheted,

kellesz és zsigereid is kellenek,

nedveket csupán onnan nyerhetek.

Ha magadtól nem jössz,

hálódban hagylak,

felkínállak embernek, vadnak,

s továbbsodor a véletlen

ágyakon, réteken, vétkeken.

A harmadik, Kinga egyik versének fordítása angolra. Kinga 5 haiku című verse megjelent magyarul a Haiku and Micropoetry International nemzetközi haiku portálon, ahol én is publikáltam időnként. Amikor láttam, lájkoltam.

Ekkor rám írt ott a versek alatti hozzászólásoknál:

„Nem akarod lefordítani?”

Nem gondolta komolyan, hisz már készült a hivatalos fordítás, de én megpróbálkoztam vele. Először megijedtem, hisz én az amatőr, egy angol specialista, profi költő és nyelvész szövegét fordítsam, ráadásul magyarról angolra. De aztán a kíváncsiság, hogy meg tudom-e csinálni, győzött. Még aznap éjjel lefordítottam, majd másnap feltöltöttem Haiku and Micropoetry International oldalára.

Kinga másnap délután vette észre.

„Nocsak -nocsak; mégis? Nagyon megleptél... Igazán köszönöm, István!”

Fabó Kinga

ÖT HAIKU

Illatot érlel,

gyümölcse súlyosodik -

Hold maszkja ha nő.

Partra kényszerít

ünnepek zárójele:

a között-világ.

Hold száll fölfelé,

oda nem követhetem:

magányát viszi.

Nem fölényesen,

nem is alázatosan,

bár ez nem szokás.

Hamis gyöngyöt vet

- mert nem kút csak szökőkút -

eltaposott könny.

Kinga Fabó – Five haikus

Mellow scent,

Fruit of serious moving -

His moon mask if female.

Forced landing

Holidays of parentheses:

among the world.

Moon flies upwards,

I may not follow it there:

he carries his solitude.

Not with arrogance,

not ubmissively, too,

although this is not a habit.

Sows false pearl

- because his not a fountain only -

trampled tear on

Translated by Nagy István Paphnutius, 2014