Pákozd
még hűvös volt
a levegő pedig párás
két napig esett
viharos széllel
május közepén
áprilisi idő
fél órát késtél
de nem zavart
a kertben sétáltam
kinyílt a templomajtó
belestem kintről
tetszenek a templombelsők
a sekrestyés néni behívott
nézzek körbe nyugodtan
ritkán van nyitva - mondta
nincs állandó lelkipásztor
lenyűgöző belső tárult elém
gyönyörű oltár
díszes szószék
század eleji freskók
szinte minden falfelületen
karzat és orgona
teljesen feltöltődtem
a nem várt élménytől
te is megérkeztél
kicsit félszegek voltunk
tovább voltál távol
mint ami korábban
ismerkedésre jutott
aztán elindultunk a Bella-patak
folyását követve
az egykori strandmedencéből
képződött tó mellett
és bevettük magunkat
a fás ösvények árnyékába
a gránitköves fennsík
lekopott óriáskavicsai
ormótlan szoborkompozíciók
a természet alkotta
mi úgy képzeljük óriások
cirill betűs feliratok
betűzgetjük
jelentéseit keressük
mesélsz Oroszországról
Csecsenföldről és Moszkváról
Sahtiról és a szénbányákról
a fekete-tengeri nyaralásokról
és a pópa dédpapáról
a Kockára azt mondtad:
jé! milyen kicsi!
aztán találtunk
egy napsütötte rétet
csodás virágokkal
a fák és bokrok
fűszeressé tették a levegőt
leheveredtünk
mellettünk turista csapatok
jöttek-mentek
de jól esett ott maradni
nem sietni
aztán lekeveredtünk valahogy
egy Pákozd széli utcába
bár úgy terveztük
egy ösvényen gyalogolunk
vissza az autóhoz
jó volt így is
szereted a házakat nézni
visszaértünk a templomhoz
szerinted elég eklektikus
én csak a gyönyörű
belsőrészekre gondoltam
beültünk egy kávéra és fagyira
egy kis cukrászda udvarára
végre egy kis szabadság
kovididőkben
orosz írókról beszélgetünk
Dosztojevszkijről
Nabokovról
Bulgakovról
A Mester és Margaritáról
meséltél a szamizdatról
ahogy annak idején
megkaptad egy éjszakára
a laponként lefotózott
doboznyi regényt
a nap már melegen sütött
visszasétáltunk az autókhoz
megöleltük egymást
bátortalan apró csókokkal
búcsúzkodtunk…
Pákozd közepén
bóják-rendőrök-terelés
amatőr bicikliverseny
hogy menjek Nadap felé?
kérdeztem a rendőrt
aztán megszántak
azt mondták
menjek a mezőny után
lemaradva idős bácsi
már nem tekert
csak tolta a kerékpárt
a meredek nadapi utcán
a közeli cél felé
mindenki araszolt
senki sem dudált
én is nyugodt voltam
bennem a napos délután
a virágos domboldal
bennem te a mosolyoddal
a régi történetekkel
és távolodva
egy régi Camel lemezt hallgatva
olvadtam bele
a csillogó aszfaltcsíkba
Tata, 2021. május 9.
