Ars longa, vita brevis

Paphnutius

Paphnutius

szeresd a kutyád

2024. december 29. - Paphnutius

20210605_105313.jpg

Kutya befaragás, Mária szakadék, Vértes

szeresd a kutyád

 

szeresd a kutyád

de ne az ember helyett

más fiókban van a helye

a lelki szekreterben

ez ellen nem tehetsz semmit

hiába gondolsz úgy egy körtére

mintha alma lenne

attól az még körte marad

szeretheted mindkettőt

ám ha csak alma van otthon

be kell érd az illúzióval

hogy az egy körte

 

Nekem nincs kutyám, de szeretem őket. Leginkább a barna bocifoltos Jack Russel terrierrel és a zsemleszínű labrador retriever-rel szimpatizálok. Ugyanakkor van véleményem a kutyákról és az ember - kutya kapcsolatról. A kutya nem ember, nem pótolja az embert, bár lehet igazi társ. Kutyatárs. Nyújthat vigaszt, önzetlen szeretetet. Lehet segítő az élet sok területén. De a lelke nem emberi lélek. Ezt a megosztó témát vázolja fel a vers.

Természetesen, ha családdal él a kutyus, az teljesen más. Inkább arra a mostanság általános állapotra reagálok, amikor valaki az emberi kapcsolatait váltja ki kutyával. Lehet az is jó, de ha pótszer, hiány, vagy elfojtás van a jelenlétében is, akkor társ is kell mellé.

Túráim során sok különböző kutyussal túráztam. Legyen itt kettőnek a fotója, akikkel sok alkalommal jártuk az erdőket.

20210605_141649.jpg

Maruszja (Mariska), a csivava

20211223_134454.jpg

Pedró, a labrador,a Kőpite tetején, végignéz a kies tájon.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://paphnutius.blog.hu/api/trackback/id/tr9918762482

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása