tájidegen organizmus
kicsit fülledt az idő
félhosszú nadrágban vagyok
régen az ilyet halásznadrágnak hívtuk;
most nem tudom
nem hívjuk sehogy
itt vagyok a dzsungelben
a legtöbb itteni sem tudja hol van
én gyütt-ment tudom:
a fényes patak mentén
ez nem igazi patak
nincs forrása-eredete
az által-érből terelik ki vizét
szabályozva ezzel a vízszintet
milyen jól teszik!
a patak így végigfolyik
az egykori réti halastavak
lepusztult-feltöltődött
nádassá-mocsárrá változott
ősrengetege mentén
betonfal és zsilipmaradványok
mocsárba vezető lépcső
enyészet és burjánzó élet
itt győzött a természet
visszafoglalta önmagát
szürke gémek vadásznak itt
jellegzetes hangjuk hallatják
szemrehányásnak hiszem ezt
megzavartam a vacsorájukat
elszállnak mérgesen
egy fehér kócsag is feltűnik
olyan méltóságteljes látvány
ahogy hatalmas szárnyait
alig mozgatva tovaszáll
akár egy vitorlázó gép
csupasz lábszáram szúnyogpréda
a csalán is megcirógat
a bogáncs is egyre ragaszkodóbb
bár még virágzik a papsajttal együtt
méhek aratnak szirmaik közt
mi dolgom nekem itt hétköznap?
miért pazarlom itt az időm?
ide normális ember nem jön
főleg ilyenkor
páradus koraestén
csak vadászok terepjáróval
néha kutyások
de nekik sem ideális
rovarok birodalma ez
cseles pókoké
lepkéké
madaraké
kétéltűeké
hüllőké
én
a leskelődve szemlélődő
a tájidegen organizmus
aki megélni itt már
képtelen lenne
