ars poétika
peace & love no. 3
már nem vágyom nagy dolgokra
fellobbanásokra
szerelemtornádókra
- megalkuvásokra sem
kompromisszumokat már nem kötök
csak hagyom folyni a dolgokat
utat törnek úgyis maguknak
mint gleccservíz a sziklák között
köröttem minden áramol
körbe fon
ölbe vesz
néha karistol-lehorzsol
vágyom a nagy hegyek
fenséges magányára
hatalmas völgyekre
kitágult
végtelen terekre
fenséges rónákra
hol magam vagyok
és mégsem egyedül
úgy hiszem
nehéz eset vagyok
már reménytelen
gátja a mindent újrakezdésnek
nagy terveknek
világmegváltásnak
nem fogom már kiforgatni
négy sarkából a világot
ilyesmire amúgy sem vágyok
csupán friss levegőre
néhány emberre
zöldre-virágra-erdőre
bokrokra és fákra
fű és széna illatára
pillangókra
rovarokra
béka kuruttyolásra
énekesmadarak dalára
méltóságteljesen köröző ragadozó madárra
apró erdei állatokra
nagyvadakra
tavaszi-nyári-őszi-téli illatokra és hangulatokra
a víz kékjére-zöldjére
vagy éppen a homok színére
forrásvízre
patak-zúgó csobogásra
tenger morajlásra
a természet zenéjére
és a lélekére
az emberi hangra
mi kedves-érdes-csengő-nevető
bölcs-nem okoskodó-nem lenéző
milliárdnyi betűből sűrűsödött
többezer éves hagyatékra
mit a kultúrvilág felhalmozott
élőszóban-nyelvekben
a zenében
dalokban és versekben
épületekben
könyvekben
filmekben
szobrokban és képekben
több sosem voltam
mint most
lélekben ugyanaz
bár szellememben gyarapodtam
mégis szinte alig változtam
ezért nem is olyan új
ez az ars poétika
fogadd hát el
amilyen vagyok
vedd szívesen
amit magamból adok
mert ez vagyok
agyam kitárva
újakra
jóra
szellemi gyarapítókra
engedem
hogy szeressenek
nem hagyom
hogy gyűlöljenek
nincs már időm csatákra
emberversenyre
szkanderozásra
s ha már csak por és energia leszek
át a tejúton
az andromédába megyek
szóródom a térbe
áramlok a légbe
porszemként pihenek meg az omegán
jó kilátással
a lófej köd homlokán
