Tündérkapu, Pilis
kozmikus randevú
ritkán nézem a csillagos eget
(de akkor)
ragyogó plafonomon minden nevet
ha felnézek
sohasem gondolok másra
csak rácsodálkozom e hideg
táguló világra
a sarkcsillag nekem
csak viszonyítási pont
sok mindenre nem gondolok
így kevesebb a gond
(a múltkor)
a sarlós Hold randizott az Esthajnallal
irigyeltem őket arcomon némi pírral
premier plán nézhető kozmikus randevú
ám egyedül kukkolni meglehetős’ szomorú
(azt mondják)
a sors meg van írva csillagokban
nem tudom igaz-e
azt azért érzem
védangyal vigyáz rám a mindennapokban
engem boldogítani
nem dolga
értem
nem dolga ez senkinek
jól tudom
farzsebben a boldogságom
majd egyszer tán előhúzom
Tündérkapu
