A fotón Cserfes Tóni, a szotyolák királya, és cimborája

Napraforgók a kukoricásban

A nyárnak van egy különleges napja, amit mindig felismerek,

Habár távol élek a préri végtelen síkjától,

Megpendíti szívem-húrjait, s fájdalommal tölti szemeimet,

Mert a kansasi határban elbúcsúztak az aratástól.

A forró nap beragyogja a frissen-rakott kazlakat,

A tarló-mező mostantól egy üres puszta csak;

Vállamon kapával, mezítelen lábbal, ellenállva a napnak,

A kukorica-táblában irtom a napraforgókat.

Varázslatos a végtelen, rejtelmes mély-zöld folyosó,

Hogy végére érjek, örök vágyódásom;

Sustorog a lengedező kukoricaszár, körbefog a nyár mosolygón;

A meleg szél tovaillan és kiáltja: „Kövess barátom!”

Taszigál a tengeri sereg, akár egy óriás váll, lenyom, hogy egyeljem,

„Gyere és ölelj, nem érzed átfogó ezer karom?

Farmerfiú még soha nem bánt úgy velem, mint te,

Látod, orcám pirul csókjaidtól, perzsel a fájdalom.”

Hullámzik a kukorica fölöttem, termései híznak-édesednek,

Tejes-fehér csöveikből ezüsthaj tört elő.

A naptűztől minden skarlátmályva, karmazsin árny lábfejemen;

Amott egy teknős figyel, mászik törtetőn.

Nahát, itt a préri minden teremtménye, távolabb galamb őrzi fészkét.

Két fehér tojása egy barátságos konkoly-tüske alom mélyén;

Szerencséd van öreg földműves. Kártevőm vagy te, ki zabolázta dühét,

Ezért megóvlak téged, mert oltalmazod életét.

Itt egy napraforgó figyel, biccent pimasz, barna arcával,

„Hé! Aranyfülbevalós! Nem látod a cigányvajdát?”

A gyöngyöző borostyán ráhajol, lágyan hullámzó karjával;

Mint taszigálja Cserfes Tóni urat, a Szotyolák királyát.

Állj most meg Tóni, csendesedj és figyelj:

Csavargó vagy, cifra, díszes koronáddal is;

Csavargó vagy, egy szakadt fazon; nem kellesz ide,

Jövök, és megdöntöm királyságod Tóni, hadd váglak ki.

Mily kinyilatkoztatás született, mily csoda felé emelem orcám,

A szavak átívelnek az azúrkék kupolán.

A nap lángvörössé válik fejem felett. A préri ösvényeit taposám?

Nem! Talán Tündérország, ez Tündérország, itt tévelygek már.

Titania¹ egy selyem függőágyban heverészik

Testes bogáncs-fejek és aranyvessző közt hintáz;

Puck² tündér pihen egy csattanómaszlagon, hol pók fonala enyészik,

S a kutyatejes gyomok gubójában Pixi³ –sereg vigyáz.

Hát Tündérország ez biztosan, és én egy izmos harcfi,

Acélszablyám megvillan a napban,

Hogy megfutamítsam az őrült cigánykirályokat, hát kard ki;

Nézd, a hosszú zászlóaljak, mint ingadoznak, futnak és megtorpannak.

Hallgatózom, hallom a harci jelet, s lobog a csatazászló.

Előre még egyszer, újra hív az Úrvacsora-kürtjének hangja!

Már szürkül, baktatok haza (talán csak egy álom volt)

Ami a kukoricásban történt: A Rettenetes Mészárlás Napja.

¹Titánia, a Titán férfinév női párja, jelentése óriáslány, mivel a titánok eredetileg az ősi görög istenek egy csoportja volt. A név később latin és germán-frank mondákban is felbukkant.

² Puck, az angol folklórban egy mitológiai tündér, vagy csintalan természetű Sprite, ami szintén egy természetfeletti lény neve. Általánosan föld szellemek megszemélyesítése.

³Pixik, a régi legenda szerint nagy szemű, hosszú, vékony kezű és lábú lények. A kertek virágainak szépségét vigyázzák. Ezen kívül őrködnek az otthon felett, az ott lakók szerencséjére, és a család gyarapodására is ügyelnek.

Fordítás: Nagy István Pahnutius©2011

Willard A. Wattles (1888-1950), költő, egyetemi tanár, irodalmi szerkesztő, kiadó.

1888-ban született a Kansasban található Baynesville-ben. Apja Harvey Austin Wattles farmer és fakereskedő, anyja Jennie Fay Wattles. Alaptanulmányai elvégzése utána a Kansasi Egyetemen tanult (University of Kansas) 1909-ig. Ezután gyakornokként tanított, majd visszatért egyetemére mesterfokozatot tenni, 1911-ben. Ezután 9 éven át tanította az angol nyelvet egyetemeken és főiskolákon (Leavenworth High School, University of Massachusetts, University of Kansas). Később Connecticut és Oregon államokban oktatott és közben szerelmének, a költészetnek élt. Számos verseskötete megjelent.

Tagja volt rangos amerikai irodalmi és kiadói szervezeteknek, mint az American Editorial Association, vagy az Poetry Society of America. 1950. szeptember 25-én halt meg szívinfarktusban.