randi
az ősz felvette ünnepi ruháját
tarka köpenye
hosszú uszályban végződik
végigterül a város utcáin
mindenhová jut belőle
mellékutcákba
a huzatos terekre
a vadgesztenyések alá
és a játszóterekre
legszebb arcát ott mutogatja
az öreg-tó körül és a cseke mentén
szégyentelen kelleti magát a fotósoknak
azok pedig habzsolják telhetetlen
tudják
nem sokáig ízlelhetik e csemegét
hamarosan a rothadással minden az enyészetbe vész
de nem szomorkodik senki
jövőre újra ugyanitt mindenkivel
randi
