október
még melegen süt az októberi Nap
de hajnalban már az autók üvegén a pára
még reménnyel tölt el minden nap
de az ősz már rátelepedett a vadgesztenyefákra
most nem olyan gyorsak a cikázó legyek
ha lesújt a kegyetlen légycsapó
lassan elfogynak nekik a menedékhelyek
lopakodva közelít a tél apó
ropognak cipőm talpa alatt a levelek
nagy barna gesztenyék szerte-körül
tüskés köpenyük szétszóródva, levetve
minden gyermek gyűjtögeti, s örül
én is érzem a hajnali hideget
éjszaka jobban kívánom a meleget
vékony takaróm magamra húzom
úgy gondolom soha nem túlzom
amikor a szombatot már alig várom
hogy belevessem az erdőbe magam
sokszor nem lát senki, talán egy várrom
feloldódom a tájban; leomlik városi falam
lelkem levetkőzik, meztelen terül a tájra
s eggyé válunk: szerelem természetes bájra
újra meg újra visszacsábít, bárhogy változik
szellemem súgja, aki így tesz, nem kárhozik
