Gondolatok az egyediségről, magányról, változásról

1

Ami másnak furcsaság,

a mi személyiségünk jellemzői,

amelyek egyedivé, egyéniséggé tesznek minket.

Megkülönböztetnek másoktól

és kiemelnek a tömegből.

2

Amikor felveszünk egy piros kabátot,

a szürke kabátos tömegben,

nem azért tesszük,

mert ki akarunk tűnni,

hanem azért,

mert úgy gondoljuk,

hogy az pont jó lesz aznapra.

3

Kicsit másnak lenni,

bátorságnak tűnhet,

pedig csak őszinték vagyunk,

hűek a gondolatainkhoz,

önmagunkhoz.

4

Ha egyedül megyünk az utunkon,

az se nem bátorság,

se nem különcség.

Az a saját úton járás képessége.

5

A fizikai magány és a lelki magány egymástól független dolgok.

Az elsőn nagyon könnyű változtatni, míg a másodikon igen nehéz.

Ráadásul az egyik nem következik a másikból.

Különben nem élnének annyian társas magányban.

6

Ha társas magányban élünk,

és az egyikünk kinyílik,

nem jelenti azt,

hogy a másik is kifog.

Nem változhat meg miattunk.

Pusztán a felismerésben segíthetünk.

Ám a munkát, mindenkinek saját magának kell elvégezni.

7

Ha egy párban az egyik fél kinyílik és tartósan nyitott is marad, a másik pedig nem, sőt észre sem veszi párjában a változást, a viszonyuk tartósan meg fog változni.

A környezet felé kinyíló fél sugárzó adóként kezd működni, aminek az adását egyre több olyan veszi, aki képes azt adást venni, vagyis hasonlóan gondolkodik és sugároz.

Ez előbb – utóbb a kapcsolat halálát jelenti erkölcsi értelemben.

Amikor ez a változás, a személyiségben képes fizikai formát ölteni, azt szakításnak, válásnak hívjuk.