A szépségnek túl kell élnie

Hidegháborúban élünk!

Korábban is abban éltünk.

Akkor a két politikai világrendszer küzdött egymás ellen.

Most a gazdagok és a szegények közt folyik.

Minden országban, minden szinten.

A szupergazdagok egy ezreléke tartja függésben a gazdagok két százalékát.

Ők sanyargatják a felső közép tíz százalékát.

Ők sakkban tarják a középosztály húsz százalékát.

Azok kizsákmányolják az alsó közép harminc százalékát.

Ezek pedig mind a szegényeken, -mennyi is lehet?

1 ezrelék + 2 + 5 + 10 + 20 százalék,

vagyis valamivel több, mint 38 százalék – tapos felfelé,

nehogy az ingoványba ragadjanak.

Hidegháború, társadalmi osztályok,

csoportok, érdekkörök között.

Lehallgatnak, megfigyelnek, e-maileket, netes kereséseket tárolnak,

kamerák kísérik minden mozdulatunkat.

Apró dicséreteket adnak és eltaposnak, ha kell.

Szándékosan összeveszetnek embercsoportokat.

Kipécéznek és megbélyegeznek emberi közösségeket,

vallás, bőrszín, nemzetiség, nemi hovatartozás, nemi identitás,

vagy akár testi fogyatékosság alapján.

Konfliktusokat, polgárháborúkat, háborúkat gerjesztenek.

Félremagyarázzák és ellentétbe állítják a vallásokat.

Ezek a válságok mind-mind hasznot hoznak a szupergazdagoknak.

De változtatják az adókat is, ha több pénz kell!

Mindenki áldozata ennek az új világnak!

Az is, aki tud róla és az is, aki nem.

Hogy mikor és hogyan lesz ennek vége?

Ahogy a dinoszauruszoknak.

Ha nem kering erre véletlenül egy árva kisbolygó,

vagy száguld ide egy vagabund üstökös,

majd elpusztítjuk saját magunkat.

De még ettől sem kell szomorúnak lennünk.

Túlélnek majd minket az egysejtűek,

a vírusok és baktériumok, a rovarok és kis emlősök.

Szeretném úgy képzelni, hogy a fák, a virágok és a pillangók.

Mert valami szépségnek

MINDENKÉPPEN MARADNI KELL!