keszthelyi utca 12   hideg hajnali napsugarak cirógatják a vadgesztenyefák megrozsdult lombkoronáját jegenye nyárfák nyújtózkodnak melegebbért hatalmas fekete nyarak bólogatnak bölcsen minden hűvösen mosolygós   feketerigók bújnak elő a fagyalbokrok közül enni-inni való után…

  mosolyog a világ   az ősz rákúszott cipőm orrára nedvesen megöleli esővízzel fonja körbe kicsipkézi mintha díszíteni akarná minden él most pedig halnia kellene sokat szomjaztak a gombák füvek és virágok csigák és rovarok forró volt ez a nyár örvendjen hát mindenki az esőnek! lelkét…

  esik   megmosakszik a világ mielőtt felveszi nagykabátját már készül a télre  

  ködre nap napra szemerkélő eső jön aztán dörgés és zápor akár egy bolondos tavaszi napon de most más történik éppen sírva búcsúzik a szeptember    

  Sűrű köd terül Terpeszkedik dölyfösen Beterít az ősz