A madárijesztők nem hisznek a mesékben

A madárijesztők nem hisznek a mesékben.

Sajnos már nem vagyok gyermek.

Lelkem nem ártatlan.

Ha jól tettem eddig földi dolgaimat,

nem is bűnös.

Csak heges.

A madárijesztők nem hisznek a mesékben.

Sorsunkat kapjuk és viseljük,

mint madárijesztők a gúnyát,

ami másnak már nem kellett.

Csak arra vagyunk jók,

hogy ijesztgessük az embert,

aki viszolyogva néz le minket

és még reménykedik,

hogy nem jut a sorsunkra.

A madárijesztők nem hisznek a mesékben.

Ne legyen megnyugvása annak,

aki leköpi a madárijesztőket,

vagy bugyután oldalba vizeli.

A madárijesztő szenvtelen áll,

fagyos gúnyája széltől szakadt.

Lelke lassan belefagy

szél tépte kabátjába.

Gondolatai megbújva,

zsebében vacognak.

Tudja, innen már nem szabadul.

Először kabátja szakad a földre,

majd önmaga is.

Már úgysem hitt a mesékben.

A madárijesztők nem hisznek a mesékben.