60 év, 60 emlékmorzsa

0-14

0

Mi mással dobhat fel az ember egy hétfő estét, 1962. július 16-án, amikor nincs is tévéadás? Hát, megszületik a rák jegyében a bika ascendens erős befolyása alatt. Szutykosan, később kinőtt szülési folttal, elferdült orral, szemeivel határozottan a jövőbe tekintve.

9 hónaposan

I. A nyomor bugyrai

1

1 éves vagyok. Néha, mintha látnám és esküszöm, hogy van némi emlékfoszlányom, a mosókonyhát, a Petőfi utca 18-ban, Oroszlányon, ahová próbaképpen rövidebb időre költözünk a szomszéd lépcsőházból, anyai nagyanyáméktól, hátha könnyebb lesz mindenkinek. De nem volt.

2

Két éves lehetek és szekálom a mamámat. Adj már kolbászt, mama, nem hallod? Adj már kolbászt! Honnan az anyád p:csájából adjak, tör ki belőle.

Nem lepődőm meg, ezért visszavágok: Hülye vagy mama, mondd, hülye vagy?

Erre visszahőköl és elneveti magát. Nincs, na, a krucifixát!

Ezt a történetet évtizedekig meséljük, szűk családi körben.

3

Talán 3 éves vagyok. Bányász nagypapám kap 10 deka szalámit, a legolcsóbb fajtából. Kell a kalória a nehéz fizikai munkához. Csorog a nyálam, ahogy eszi. Hagy egy kicsit a lehúzott bőrön. Amikor végzett, kéjjel rágom le róla.

4

5 lehetek. Átkéredzkedem unokatestvéremékhez. Érezhetően jobban megy nekik.

Imádok a katonáival játszani. Van pár tucat nekem is, de neki hadseregei vannak. Indián törzs, cowboy csapat, szovjet katonák, náci hadsereg, de a fő kedvenceim a nehézpáncélos lovagok. Sok. Sorba lehet állítani az alabárdosokat, az íjászokat, a kardosokat. Lovasok is. …és a csúcs, vágyaim netovábbja: Az aranyvértes Ivanhoe, páncélozott lovon. 10 forint az ára. Később én is megkapom. Apám keményen megdolgozott érte!

Kb 3 évesen

5

5-6 éves korom körül

Unokatestvéremnél téli szalámit, fehér kenyeret és kakaót kapok uzsonnára. A fellegekben érzem magam.

Meg tudom számolni egy kezemen, hogy életem első 10 évében hányszor ehettem ilyet. Volt egy barátom. A szülei elváltak és az apjával élt, aki mindent megadott neki. Emlékszem egy rúd párizsit vett egyszerre. Sokszor voltam náluk az egyszerű falusi házban. Oroszlányon laktak, a régi tót családok által benépesített régi faluban. Akkoriban lett a kedvencem a fejedelmi étel: vajaskenyér, vastag párizsi szeletekkel és kakaó.

II. Felkapaszkodás a tornácra:

6

Hat éves vagyok. Nagy izgalommal tölt el, hogy Béla nagybátyám katonaként bevonult Csehszlovákiába. Pár hónap múlva, amikor előkerül, felültet a Pannónia motorra és elvisz motorozni. Nincs sem gyereke, sem felesége. Barátnői vannak. Sok. Ahányszor elvisz, mindig összefut valamelyikkel. Akkoriban sokat faggatom, hogyan harcolt, de mosolyogva mindig csak azt mondja, hogy ő csak teherautót vezetett, jó erős pálinkákat ivott és szép lányokat látott. Az utolsó kettőt minden kételkedés nélkül elfogadom.

Béla

7

7 vagyok Az apai nagyszülőknél lakunk éppen, kertes házban. A kaputól hosszú járda vezet a házig. A járda két oldalán hatalmas piros kannavirágok. Szeretem őket. Szinte a fejem magasságában nyílnak tűzpiros virágai. Nyár van. Esteledik. Mamám kikiabál a kertbe. Istvánka! Ember lépett a Holdra! Felnézek az égre. Összehúzott szemekkel keresem.

8

7 múltam. Tél. Nagy hó. A Nyúl-dombon keresztül járok az általános iskolába, amit akkor kezdenek felparcellázni és itt-ott már bele is kezdenek az építési előkészületekbe. Jó meleg irhabundám van, és ugyanabból az anyagból füles, usankaszerű sapka, a tetején prémbojttal. Unokatesóm hagyta rám, mint ahogy én is később az utánam jövő unokatesómra.

Egyszer csak beleszakadok egy befagyott vizesgödörbe, ahol nyakig ér a víz. A többiek kihúznak. A bunda nehéz lesz és jeges, de megvéd a haláltól.

Ez az első alkalom, hogy elköltözhettem volna a Földről, leszámítva a szülés körüli rizikót a 60-as évek elején.

Oroszlány

8

Nyolc vagyok. Jövünk haza a suliból az utcabeli gyerekekkel. Van egy rész, ahol csak gyalogátjáró van a két utca között, hogy ne kelljen megkerülni a házsort. Afféle falusi sikátor. Jó hosszú, mint két kert hossza. Még a Nyúl–dombon találok egy eldobott fakeresztet. Felveszem. Papost, hittérítőst játszunk vele. Így kerülünk a sikátorba. A semmiből ott terem egy harcias kutya. Felugrik, lábra közelít, oldalra fut. Agresszívan támad. Én állok tőle legtávolabb. A kereszt a kezemben. Gyorsan odanyújtom az elől álló fiúnak, hogy tartsa a kutya felé, majd az megvédi és ordítson rá, hogy takarodjon. Aztán elkezdünk futni, kifelé. Az eb, a fiú bokáját csúnyán elkapja, de ez csak akkor derül ki, amikor már kirohantunk onnan. A kereszt menekülés közben nyomtalanul elveszik.

III. Belépve a kapun:

9

Már elmúltam nyolc. Kedvenc tantárgyam a környezetismeret. Az egyik óránk abból áll, hogy az egész osztály elmegy megnézni a város túlsó végén az építkezést, ahol 4 és 10 emeletes, hatalmas házakat építenek. Két 4 emeletes már szinte kész és egy hatalmas toronyház is magasodik mögöttük. Akkor még nem is sejtem, hogy az egyik négyemeletesbe hamarosan beköltözünk és mire kilenc leszek, saját lakásunk lesz és nekem életemben először saját szobám.

10

Kilenc körül lehetek. Vasárnap délelőtt. Anyám süti a rántott húst, készül az ebéd. Megjelenik apám munkahelyének az autója. Villamos üzemzavar van. Nem tudják megoldani. Azonnal jöjjön be. Apám azt mondja, megy, de visz engem is.

Már ebédidő van és még mindig nincs megoldva a gond. Éhes vagyok. A tanakodó villanyszerelőknek bedobom az arany ötletem: Hívjanak szakembert. Hatalmas derültség, majd arrébb hajtanak, ne zavarjam őket. Eltűnök az ipartelepen. Jól feltalálom magam. A probléma megoldódott. Már engem keresnek, hogy mindenki hazamehessen a megkésett ebédjét elfogyasztani. Az egyikük felnéz és meghűl benne a vér. A 6 emelet magas palatörő üzem tetején vagyok. Kinn állok a legszélén, őket nézem és integetek. Versenyt futnak az életemért a hatodikra, míg egyikük szóval tart. Azóta sem szédülök magasban.

11

Az Alpokban túrázunk. Életem első külföldi útja, 11 évesen, a Júliai-Alpokba visz. Elmegyünk Európa legvastagabb fenyőjét körbeölelni olasz és szlovén túrázó felnőttekkel. Az egyik osztálytársam megcsúszik. Bukfencezik egy szakadék felé. A perem közelében két fa. Mielőtt lezuhanna csípőjével fennakad törzseik közt. De ez az ő karmája. Az enyém, hogy viszek magammal egy kínai löncskonzervet. Eszek belőle, félrerakom, aztán megint eszek. Brutálisan rosszul leszek. Húsmérgezésem van. Ez az én karmám.

Egy eszperantóul tanuló diákokból álló csoport tagja vagyok. Gyorsan jött a meghívás, hogy az eszperantó világkonferencia eseményeként, vendégeként táborozásra mehetünk, a Maribor feletti Pohorjéra. Kevés az idő. Kiválasztani a diákokat, útlevele senkinek sincs, aztán a külön jugoszláv pecsét beszerzése. Egyre nem maradt idő. Dínárt beszerezni. Pénz nélkül utazunk ki. Majd küldik… Még hófoltos a táj, a közeli tengerszemben jégdarabkák úsznak. Így a sátortáborban igen hideg van június közepén és még pénzük sincs. A hegyi szálló tulajdonosa megsajnálja a magyar gyerekeket. Azt mondja beköltözhetünk a hotelba. Pénzhiányunkra azt a megoldást találja ki számunkra, hogy szedjünk feketeszedret és leviteti a városba eladni. Meghatározzák a normát. 10 kétdecis műanyagpohár per fő. Lehet nem olyan sok, de meredek domboldalakon kell begyűjteni és mint tudjuk nagyon szúr. Ez a csoport karmája. Itt jön be nehezítő tényezőként a húrmérgezés. A rossz karmák bennem összeadódnak.

Rumen

12

Még azon a nyáron: meglátok egy bolgár lányt, aki eszperantistaként vendégeskedik a városban vagy 30 társával együtt, akiket magyar családok látnak vendégül. Nálunk Rumen Giorgijev lakik. A bolgár lány Krassimira Dimitrova, egy évvel idősebb nálam. Még nem tudom mi az, de amikor Bulgáriában ismét találkozunk egy év múlva, rájövök, hogy szerelmes vagyok belé. Nyolcadik végéig eszperantóul levelezünk. Tőle tudom meg, hogy a szerelmesek a nyelvüket is használják puszilkodás közben.

13

Egy évvel később. Csillebérci úttörőtábor. Bár eszperantó altábornak hívták a táborhelyünket, az adminisztráción elrontják a táborigazolványainkat, ezért mi vagyunk a zenekarvezetői altábor lakói. Ott látok előszőr nem fehér bőrű embereket. Kubai, laoszi, vietnámi, kongói, jemeni és ki tudja már milyen országból jövő gyerekeket. Már a rendszerváltás után tudom csak meg, hogy a leghírhedtebb terrorista, Carlos, más néven Sakál, akkoriban töltötte a telet a Csillebérci úttörőtáborban.

Fürst Sándor utca. A könyvesbolt a kis torony alatt, a sarkon.

14

13 éves vagyok

Sikerül elszöknöm az utolsó óráról. Egyik kedvenc rádiós műsoromat, a Ki nyer ma? című komolyzenei vetélkedőt tartják és közvetítik a Fürst Sándor utcai könyvesboltból. Sikerül befurakodnom és élőben látom, a műsorvezető Czigány Györggyel együtt. A kérdésekre sajnos már nem emlékszem.