60 év, 60 emlékmorzsa

35-39 történet

35

11-12 éves lehetek. Már hobbimmá vált a fára mászás. Olyanokra mászom fel, amelyek nagyon magasak. Régóta terveztem már, hogy meghódítom azt a hatalmas, fekete nyárfát, amire kiskorom óta csodálattal néztem fel az oroszlányi Városi tó partján. Akkoriban még nem volt ott tó, csupán 3 patak folyt össze azon a részen, a Pénzes, a Kertaljai és a Svandaberegi patakok. De mire rászánom magam, már a patakokból felduzzasztott tó partján mered az ég felé. Kimegyek hát. Barátom, Józsi, szintén nagy famászó, lenn marad és én elindulok az ég felé. Az elején gyorsan haladok, nem kíván különösebb technikát. Rutinosan lépegetek egyre feljebb, minden veszélyérzet nélkül. A famászás lényege, hogy tényleg felérj a tetejére.

Már csak csukló vastagságúak az ágak, ott vagyok a korona tetejében. Sikerült! Elmondhatom, hogy igen, ez is megvan! Lenézek, a tó partjáig és a vízre. Elszörnyedek, hogy milyen magasan vagyok és életemben először bekapcsol a veszélyérzetem. Azt is észreveszem, bizony az az ág, amin lekuporodtam, hát, elég vékony. Nyár van. Amíg másztam, elborult az ég, fújni kezdett a szél és bizony remegni kezdek. Az a szörnyű érzésem támad, ha megmozdulok, leesem és az a biztos halál. De a szél egyre erősebb és a kezem remeg. Amikor igazán remeg az ember, a szorítása sem olyan erős, vagyis, annyira elbizonytalanodik, hogy nem érzi elég erősnek. Ez szörnyű érzés. Minél tovább tart, annál jobban szippantja be az embert egy örvény. A félelem örvénye. Egy fa tetején pedig ez az örvény ténylegesen is lefelé húz.

Ha akkor nem hallom meg Józsi kiabálását, hogy gyere már, jön a vihar, talán nem zökkenek ki ebből az állapotból és végem. De rögtön eszméltem. Mint, akit pofon vágtak, vagy megrázták az ágyban, hogy ébredj már! Az első néhány ereszkedő lépés még óvatos, de aztán visszanyerem a bátorságom és néhány perc után leérek. Soha többet nem fogott el a bizonytalanság magamban és az erőmben. Nem engedtem meg neki. Mélyen elraktam lelki szekreterem egy belső fiókjába, hogy nehogy előjöjjön újra. Később tovább fejlesztjük a famászási hobbinkat. A Vértesben nézünk ki fákat. Már olyan fákat jelölünk ki célpontnak, hatalmas tölgyeket és hársfákat, amelyeknek az első pár méterben nincs is ága. Az ilyen alkalmakra Józsiék pajtájából kis fejszét és ácskapcsokat is viszünk. Szerencsére soha nem ért baleset és sok-sok nagy fára felmásztam még. Aztán a fára mászás élményét felváltották a sziklák.

36

Soha nem felejtem el a viccet: A ’70-es években egyáltalán nem kapható banán, sehol. Narancs is nagyon ritkán. Csak az ehetetlen, úgynevezett kubai narancs van időnként. Azt mondják valutába kerül és az nincs az országnak. Valaki elterjeszti, hogy a hentesnél banán kapható, pult alól. Sorban jelennek meg a vásárlók és óvatosan, vagy nyíltan érdeklődnek, hogy tényleg van-e banán. A hentes először csodálkozva, majd egyre mérgesebben utasítja ki az embereket a boltból. Értsék meg emberek! Ez húsbolt és egyébként sincs banán. Egy idő után megunja és kiírja az ajtóra.: BANÁN NINCS!!! Erre belép egy meglepett arcú ember: Tessék mondani! Volt banán?

A ’80-as évek első felében is csak karácsony környékén, a nagyobb városokban és Budapesten lehetett banánt venni, de nem volt elég mindenkinek. Viszont Csehszlovákiában, ki tudja miért, bőven volt banán. Korlátozás nélkül bárki vehetett. Ezért felültem a vonatra egy barátommal együtt és átmentem Révkomáromba venni pár kiló banánt karácsony előtt. A határon lutri volt, hogy mit engednek át, és mennyit. Kell-e vámot fizetni, vagy esetleg le is foglalják az átvinni szánt terméket. Banánnal jól felpakolva odaértünk a határra. Mondja a vámos, mit viszünk? Ezt-azt és egy kis banánt. Azt mondja, a banánt nem vihetjük át. Megenni lehet, kérdezem. Elkerekedett szemekkel néz, azt hitte, vita, kiabálás, könyörgés következik. De nem. Olyan ritkán eszem banánt! Hát most be fogunk kajálni rendesen! Leülünk ott, mindjárt egy padra és befalunk egy banánt. A vámos pár méterről figyel. Aztán egy másikat. Már venném elő a harmadikat, van bőven, amikor odajön. Na, menjenek.

Egy ismerősöm, ebben az időben egy láda Arany fácán sörrel járt így. A láda szélén ülve kezdték elfogyasztani, az átengedni nem kívánt nedűt. A második üveg után mehettek ők is.

37

Nagyon szeretem az indiános történeteket. Gyermek koromban az összes Karl May könyvet elolvastam, aztán a Cooper féle nagy indián könyvet és minden mást is, ami a kezem ügyébe került. Winnetou történetei évekre lekötötték a romantikus képzeletemet. Lassan becsorogtak az indiános és westernfilmek is a mozikba. Főleg a nyugat-német filmek, kelet-német remake-jei Gojko Mitic főszereplésével. Az viszont nagyon ritka volt, hogy amerikai westernt vetítsenek a mozikban. Még alig vagyok 7-8 éves, amikor unokatestvérem kíséretében elmehetek az Oroszlányi Ady Filmszínházba. A Mackenna aranya című filmet vetítik Gregory Peck főszereplésével. Annyian szeretnék megnézni, hogy a megtelt nézőtér mellett állójegyeket is kiadnak. Nekünk is ez jut. Jobbra balra két oldalt még legalább 50 embert engednek a nézőtérre. Leülünk az olajos fűrészporral felsepert padlóra. Leterítem az örökölt irhabundám és ráülök, mint egy hortobágyi gulyás. Mamám még egy szendvicset is csomagol, amit rögtön az elején elmajszolok. A film olyan frenetikus hatással van rám, hogy az este további részében tátott szájjal ülök. A rendszerváltás után megszaporodott tévécsatornák valamelyikén időnként elkaptam a filmet és újranéztem. Aztán fel is vettem VHS kazettára. Mostanában pedig letöltve várakozik a mobil winchesteremen egy újabb újranézésre. Minden évben egy alkalommal sort kerítek rá.

38

Lennon

1999 Zöld Kakas étterem, Neszmély. Lakodalmat ülünk Zsuzsival. Nem tudom mi volt az előzmény, de egyszer csak ott vagyok a színpadon az amerikai rokon lánnyal, Gyurikával, az esküvői tanúmmal és John Lennon dalát, az Imagine-t énekeljük. Még geológus tanuló koromban sikerül megszereznem magnókazettán azt a Lennon lemezt, amin ez a dal is található és örök kedvenc maradt. Mostanában, amióta kitört az ukrán-orosz háború a Give Peace A Chance (Adj esélyt a békének) című dalát hallgatom rendszeresen. Mariska annak idején hatalmas Beatles rajongó volt. Az összes lemezét megszerezte, aztán pedig John Lennon Double fantasyját is, amin fele részben osztoznak a dalokon Lennon és Yoko Ono.

1980 december 8-án történt és máig jól emlékszem rá, ahogy bemondja a rádió: Meggyilkolták John Lennont! Gyilkosa előzőleg autogramot kért tőle a Double Fantasy című albumra és közös fotó is készült. A merénylő, elmondása szerint egész nap ezt a Beatles dalt hallgatta:

Nap nap után magányosan a hegyen. Ostobán vigyorgó férfi áll teljes csendben. Nem akarja megismerni senki. Tudják csak egy bolond, aki soha nem szól vissza. Ám ez a bolond ott a hegytetőn látja a lenyugvó napot, és érti a világ körforgását. Jó úton jár, a fellegekben él. Ezerféleképp is elmondja ez a férfi, mégsem érti senki. Nem tudják mit akar mondani. Tán senki sem kedveli. *Részlet: Beatles Fool On The Hill (saját, nem szó szerint fordított szöveg)

Később odament Lennonék házához, a híres Dakota házhoz és elbújt a bokrokban. Amikor Lennon odaért, hátulról ötször rálőtt. Ebből négy golyó el is találta. Jelenleg is börtönben ül. Már letelt az eredetileg kiszabott büntetése, mégsem engedik szabadon. Lennon halála beleillik abba a végzetes eseménysorba, ami szerint Amerikában, mindenki korán meghal, aki a nép ikonjává válik. Lásd Marilyn Monroe, James Dean, Martin Luther King, Jim Morrison, Jimi Hendrix, Janis Joplin, Kurt Cobain, stb.

39

Talán 1979 nyara lehet. Szokás szerint gitározom a házunk mögötti padon. A Fonográf Hunyd le a szemed című dalát gyakorlom. Egyszer csak a semmiből ott terem egy harmincas korú férfi és mellém ül a padra. Jól játszol. Figyeltelek innen a bokorból. Tudod a Börtön ablakába soha nem süt be a nap című dalt? Tudom. Eljátszod nekem? Persze. Elkezdem, énekli velem. Amikor vége lesz. Elköszön. Mennem kell. Keresnek. Megszöktem a börtönből. Megnéztem anyám, ettem egy kicsit és most eltűnök. Tátott szájjal nézem és persze nem hiszek neki. Napokkal később hallom, hogy a Vértesben, a Csáki barlangnál elfogtak egy rabot, aki napokig bujkált ott és egyszer még Oroszlányra is bemerészkedett.